Az amerikai avantgarde robbanásszerűen megjelenő élmezőnyének (Brakhage, Deren, Warhol) egyik kívülálló tagja volt, Arthur Lipsett (1936-1986) kanadai filmrendező. Lipsett eleinte hangfelvételeket készített elkapott beszédfoszlányokból, előadásokból és beszélgetésekből, hogy izgalmas kollázsokat készítsen belőlük. Később barátai tanácsára képeket illesztett ezekhez a felvételekhez, így olyan szabad-asszociáció jellegű montázsokat alkotott, amelyek gyorsan híressé tették a nevét.

Az egyik első ilyen rövidfilmjét a Very Nice, Very Nice –t egyedülálló módon Oscarra jelölték, a mainstream filmrendezők közül Kubrick is felfigyelt rá.
A leghíresebb alkotása a 21-87 című film-jazz-re emlékeztető montázsjátéka volt, ami a fiatal George Lucas-ra is mély hatást tett: a Csillagok Háborújának egyik jelenetében, az egyik cella-ajtó sorszáma Lipsett filmjének címe.

A 21-87 a képek és a hangok közötti kapcsolatok lehetőségeit a végletekig variálja. Olyan asszociációk és szinesztéziák megdöbbentő váltakozásával játszik Lipsett, amiket nehezen lehet részleteiben elemezni. A képek nagy része talált nyersanyag: a járókelők és balerinák, gyerek és építkezések sorozatai mellé elkapott hanganyagokat illeszt, amelyek nem képeznek egyértelmű kapcsolatot. Így a jelentés a képek és a hangsáv közötti eltérés feszültségében van. Irónia, játékosság, abszurditás keveredik ebben a montázsban, a zenék és a párbeszédek váltásaiból gyakran dermesztő hatású képfolyam bontakozik ki. Olyan ez a film, mintha valaki egy tévét kapcsolgatna a saját fejében, automatikus, improvizációs filmírással lejegyzetelve mindent, ami eszébe jut.