Az amerikai avantgárd fiatalabb generációjához tartozó Peter Hutton (1944-) teljesen egységes és egységességében egyedi életművet hozott létre. Filmjei a dokumentumfilm és a lírai montázsfilm határterületén helyezkednek el. Legtöbb munkája fekete-fehér állóképekből van összeszőve, és Hutton egy-egy képet gyakran fekete szünettel választ el a többitől, ezzel kiemeli a képek különálló, fotografikus jellegét. Filmjei teljesen némák, amivel Hutton talán a legegyszerűbb módon kanyarodik vissza a filmezés első pionírjainak eszköztárához.
Hasonlóan a Lumiere-fívérek minden eseményt rögzíteni akaró kíváncsi optikájához, ő is legtöbbször városfilmeket alkot (Budapestről, Lodzról, New Yorkról) vagy az utazásai során készített mozgófényképeit vágja össze. Filmjei a fotóművészek mindent megszépítő tekintetének nyomait viselik magukon, képein a tárgyilagosság prózaisága és a csendes montázsban rejlő líra keveredik össze. Montázsaiból teljesen hiányzik az ismétlés, amivel filmes szerkezetei a fotóalbumban való lapozgatásra emlékeztetnek – Hutton minden képnek elég időt hagy ahhoz, hogy a néző megszemlélje. Képei mozdulatlanok és zártan komponáltak: nem érezzük, hogy egy narratíva darabjai lennének, inkább különálló egységeket alkotnak. Gyakran a portré és tájfényképészet jut ezekről eszünkbe, illetve az a képalkotó hajlam, amely megelégszik a kamera elé kerülő témával.
A rendező a dolgokat rögzíti, és érezhetően nem akar rájuk erőltetni semmilyen mondandót vagy történetet, csak hagyja, hogy a dolgok önmaguk maradjanak. Montázstechnikája is inkább a különválasztás, semmint azt egybekapcsolás vagy rímeltetés elvét követi, vagyis a jelenségeket legtöbbször önmagukért filmezi, nem pedig egy rendszerbe illesztés kedvéért.
Name
EmailNot published
Website
Comment
Téma: Kortárs skandináv film
Réz Anna: Mesék egy jobb etikáról – Racionalitás és moralitás Jensen filmjeiben "Isten mint hatalommániás pszichopata" - Jensen a Prizma kérdéseire válaszol Roboz Gábor: A kapcsolatok rákfenéi – A kortárs dán szerzői film főbb alkotói és törekvései Gyenge Zsolt: A jólét fasizmusa – Roy Andersson, a mozi Brechtje "Ne legyetek olyan kapzsik!" – Gyenge Zsolt interjúja Roy Anderssonnal Farkas Gábor: A család szeme fénye – Lukas Moodysson és a tiniszemszög Megyeri Dániel: Porból lettél, prédává leszel – A norvég horrorfilm sajátosságai Björn Norđfjörđ: A láthatóság ára – Az izlandi film és a kis nemzeti filmgyártások érvényesülése (fordtította: Pálos Máté és Roboz Gábor) Sepsi László: Örökbe fogadva – Újraforgatott Skandinávia
Animatéka
Varga Zoltán: Vincent és a homokember – A bábanimáció kísértetiességéről Rövid történet, boldog zene – Hubai Gergely interjúja Normand Roger zeneszerzővel Orosz Anna Ida: Testetlen hangok – A (magyar) animációs dokumentumfilmek hangi világáról Rózsás Lívia: Művészeti ágak között - Waliczky Tamás rövid portréja
Varió
Réz Anna: Ontológia darázsfészkek – Metalepszis Charlie Kaufman forgatókönyveiben Lichter Péter: A Kozmosz metaforái – Az absztrakt szekvenciák funkciója a hollywoodi filmekben Nemes Z. Márió: A vidék gyászolása – Tarr Béla: A torinói ló
Állókép
Szemző Zsófia: Transzmutáció - Darwin üdülése