magazin

KÍSÉRLETI VETÍTŐ 13. Lichter Péter: A képkockák matematikusa (Peter Kubelka)

Lichter Péter

2011/08/24

Szakács, amatőr muzsikus és 2001-es nyugdíjba vonulásáig az osztrák filmmúzeum igazgatója. Peter Kubelka (sz.:1934), az osztrák avantgárd nagypapája érdekesmód az egész európai kísérleti filmes színtérről az egyetlen figura volt, aki jó kapcsolatot ápolt az amerikai kollegákkal. Ez azért fontos, mert Kubelkát – ahogy az európai radikális filmesek tetemes részét – először a tengerentúlon kezdték kanonizálni, vagy legalábbis bevezetni a nemzetközi avantgárd film szűk gettójába. A filmtörténészek Kubelkát a strukturalista film megteremtőjének tekintik.

A strukturalista film irányzata lényegében az amerikai és a brit avantgárd hatvanas-hetvenes évekre kialakuló ága volt. A sokszor, sok helyen hevesen vitatott „strukturalista” elnevezés P. Adams Sitneytől, az amerikai avantgárd első és egyik legfontosabb történetírójától származik. Szerinte a strukturalista filmek már nem az alkotó vízióját, romantikus álomképeit jelenítették meg (mint Brakhage, Deren vagy korábbról Buňuel esetében), és nem is a színek, formák egyfajta spirituális káoszba rendezését valósították meg (mint mondjuk Harry Smith és a többi absztrakt animációs alkotó esetében), hanem a film tartalma a film formája, a film mint képek rendszere lett. Ez az jelenti, hogy a strukturalista filmesek (a legfontosabbak: Hollis Framton, Michael Snow, Owen Land, Tony Conrad, Paul Sharits, Malcolm LeGrice, Peter Gidal) elvetik a film bárminemű illúzióteremtő funkcióját, sőt folyamatosan az apparátus leleplezésére törekednek. A strukturalista filmesek a nyelvi vagy matematikai rendszerek megszállottjai, filmjeik absztrakt, gyakran teoretikus problémák mozgóképes esszéi, önreflektív tanulmányai. Sitney megfogalmazásában a strukturalista filmek „nem a szem, hanem az agy filmjei”. A strukturalista film volt az egyik legfontosabb előfutára a konceptuális video-installációs művészetnek.

Kubelka legfontosabb filmjeit még a strukturalista irányzat felszínre törése előtt alkotta Ausztriában, ahonnan Jonas Mekas és Stan Brakhage meghívására New Yorkba utazott, és fontos hatással volt az irányzat később induló alkotóira.

YouTube előnézeti kép

Peter Kubelka nevéhez fűződik a metrikus film „kifejlesztése”, ami tulajdonképpen az eisensteini montázselmélet továbbfejlesztése. Filmjeiben fekete és fehér képekre redukált montázsokat épített, a képkockák gyakran csak egy-egy villanásra jelentek meg. A képkockákat nem egy folyamatos mozgás megteremtésére szerkesztette, hanem egyfajta ritmikus zaj/csend – kép/feketeség ellentéteire épülő, matematikusok precizitásával felépített folyamatokat hozott létre.

Legfontosabb filmjei ebből a korai korszakból az 1958-as Schwechater, ami eredetileg egy sörreklámnak készült volna (de a megrendelő érthető okokból nem volt megelégedve vele), és az 1960-as Arnulf Rainer, ami csak fehér és fekete állóképekből, illetve csend és fehér-zaj párosításának kombinatorikus rendszeréből épül föl.

„A film nem mozgás. Ez a legfontosabb. A film nem mozgás. A film állóképek nagyon gyors kivetítése. Állóképeké, amik nem mozognak. Persze mindebből a mozgás illúzióját kapjuk, és a film erre lett feltalálva. Eisenstein a beállítások összeütközéséről beszélt. Érdekes, hogy senki nem beszél képkockák összeütközéséről…”
Peter Kubelka

YouTube előnézeti kép

Címke: ,

HARDCORE

HÍREK

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

magazin

magazin

magazin

magazin

magazin

magazin

magazin

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

HÍREK

LISTA

KÍSÉRLETI VETÍTŐ, KRITIKA

HÍREK