Lichter.mindegyhova

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

#15. Alvajárók bábszínháza (Vladimir Kobrin filmjei)

Lichter Péter

2011/10/17

Vladimir Kobrin (1942-1999) az ezredfordulót megelőző avantgárd filmművészet egyik kevéssé méltatott alakja, aki egyedülálló módon keverte össze a kelet-európai animáció, a klasszikus szürrealizmus és a korai némafilmek attrakciós látványosságát a tudományos oktatófilmek műfajával.
A szöveg eredetileg a Prizma második számában jelent meg.

Szállodai folyosókon alig észrevehető szellemalakok cikáznak eleven véráramlatként. A liftben pedánsan megágyazott hálóhely várja szakállas gazdáját, aki egy hokimaszkos figurával sakkozik. Néha meglepetten ránk pillantanak, az alvajárók csodálkozását olvashatjuk ki tekintetükből. A szomszédos váróteremben egy lepedőbe bugyolált alak görcsös automataként kúszik el, hogy egy tömlőből levegővel fújja fel magát. Éjszakai konyha plafonjáról lógó lámpa hirtelen életre kel, és idegesen pörögni kezd. Próbabábú fejek napszemüvegben, szekrényben lakó gépszellemek reflektorfényben mutatkoznak. Egy kisgyerek lázálmát látjuk, vagy gondolataink működésének félelmetes megelevenedését? Vagy talán egy reneszánsz csodakamra áltudományos rémségeit szemléljük, ahol a poros tárgyak bizarrságától meghökkenve pislogunk?

Vladimir Kobrin, miután megkapta operatőri diplomáját, oktatófilmek rendezésével és fényképezésével szerzett gyakorlatot. A hetvenes-nyolcvanas években Valerij Vasiljevvel és Mikhail Kamionskijjal közreműködve számos tudományos ismeretterjesztő filmet készített az emberi idegrendszer működéséről. Idővel eltávolodott a tárgyát didaktikusan illusztráló, klasszikus dokumentumfilmes struktúrától, és kialakította a rájellemző, metaforikus-szürrealista formát, amellyel felfedezte a tudományos és avantgárd filmek közti terület megdöbbentő lehetőségeit. A saját mitológiák zsúfolt rendszerével dolgozó Kobrin külön kísérleti filmes iskolát nyitott a moszkvai főiskola intézményén belül, ahol a filmnyelvi határ kitágítását kutatta diákjaival.
A művész feladata kitölteni a teret a Kozmosz és a Föld között.” – szól Kobrin hitvallása.

YouTube előnézeti kép

Az általa épített mozgóképes űrkomp utasaiként számtalan filmtörténeti hatáson keresztül száguldhatunk ismeretlen peremvidékekre. Hipnotikus narrációk és bakelitlemezek recsegése mögül duruzsoló monológok álomszerű hangjaival utazhatunk, amik ördögi idegenvezetőként magyarázzák a látvány mögött működő láthatatlan mechanizmusokat. A megszámlálhatatlan hatásból táplálkozó filmes technikák pezsgéséből elsőre talán a dadaisták játékossága szembetűnő. Ez az őrült szertelenség az, ami a kelet-európai bábanimáció hagyományait ironikusan kifordítja: a tárgyak megszemélyesítése helyett (és mellett) személyeket tárgyiasít.   Lassan mozgó színészeit utólag felgyorsítva félelmetes, rángatózó bábukká stilizálja. A forgatáson visszafelé járó figuráit az utómunka során előre mozgatja, hogy ismeretlen fizikai törvényeknek engedelmeskedő szellemszínészeket varázsoljon belőlük. Az „ál-animáció” mellett Kobrin felhasználja a klasszikus rajzfilmes fogásokat is. Élőszereplős jeleneteibe rövid, stoptrükkös felvételeket illeszt: óramutatóként kattogó ollók, kígyóként tekergő kártyalapok, földgömbön rohangáló irányvonalak és képkeretekben pislogó szemgolyók bevágásával fokozza filmjeinek meghökkentő mivoltát.

Kobrin másik visszatérő, jellegzetes formai jegye az optikai torzításokkal elért térstilizáció. A szinte állandóan használt halszemoptikától a kép koncentrikus körökben hajlik meg, amitől a néző térérzékelése megbolondul. Nem tudhatjuk, hogy a bálterem csupán egy kamra nagyságú szoba vagy fordítva. A furcsa belső terek amúgy is kiemelt szerepet játszanak filmjeiben. Az alulvilágított szállodai folyosókból és előadói termekké alakított aulákból egy falakkal határolt szervezet érrendszereinek organikus díszlete épül fel.
YouTube előnézeti kép

Kobrin körkörösséghez való vonzódása a világításban is tetten érhető. Szereplőit gyakran szabályos kör alakú fejfénnyel világítja meg, amitől a beállítások színházi jellege, némafilmes merevsége erősödik. Éppen e két formai jegy – a gyorsított, görcsös bábmozgás és a kamera rögzítettségét hangsúlyozó optikai tértorzítás – összefeszülése miatt keltenek Kobrin képei nyugtalansággal és abszurditással vegyes, mulatságos hatást. Kompozícióinak ornamentikáját tovább fokozza a beállítások szimmetriája, melyet a ki- és bezoomolások csak erősítenek a maguk képsík-kiemelő hatásával. A filmklasszikusok szellemeinek képzeletbeli összejövetelén Méliès biztos megirigyelné, és szívébe zárná orosz kollégájának szürreális cirkuszra emlékeztető filmjeit, de Kubrick is meglepetten vakargatná szakállát e vizuális orgia láttán.

Az egyik legtalálóbb meghatározást épp Kobrin mondta saját alkotásairól: ezek pszichedelikus báb-akció filmek. Két legfontosabb filmjében, az 1989-es Self-organization of biological systems és az 1990-es Homo Paradoksum című darabokban Kobrin felvonultatja a legfontosabb eszközeit: a groteszk ikonokba sűrített szimbolikus utalásait az orosz (és szovjet) társadalomra és annak működésére. Ez gyakran egyértelmű reflexióként tűnik fel szokatlan helyszínekre tett televíziók híradóképeinek szerepeltetésével. A kép a képben jellegű vizuális tükrözések sorába tartozik a korabeli számítógép-monitorokra vetített földgömbök, újságcikkek és képközi feliratok kollázsának gyakori felbukkanása is. Ennek, – a szimbólumok rétegeinek gazdagításán túl – a némafilmekhez köthető, dramaturgiai elválasztó szerepe is van. A katonajelmezbe, műszemekkel díszített maszkokba bújtatott figurák a báb-jelleg abszurditása mellett ezt a kifordított társadalmi metaforát erősítik.

YouTube előnézeti kép

A hanggal és zenével is hasonló könnyedséggel játszik az orosz mester. A gyorsítás, lassítás és visszapörgetés többrétegű hangmontázsát teremti meg, amihez a torzított zene is (orosz poptól a katonaindulón át a cirkuszi klimpírozásig) humoros és ellenpontozó hatású. Kobrin filmjeiben a varázslatosan lidérces, karneváli látványvilág és hangkulissza a kihámozható jelentésrétegek egymás alatt megbúvó szintjeinek csupán a legfelső, érzéki felülete.

Vladimir Kobrin alkotásai filmre adaptált szellemvasutak, mozgóképpé alakított vidámparki kísértetkastélyok. Elsőre olyan értetlenséggel bámuljuk ezeket a filmritkaságokat, mint azok a gyerekek, akik életükben először lépnek be a torzított tükrökkel és ijesztően mulatságos masinákkal telezsúfolt vásári sátrakba. Filmjeinek jelentésrétegei a tükörlabirintus végtelenített képkígyóiként tekeregnek, a szimbólumok és az elemzésre váró metaforák önreflektív szédületében sodródunk. Az úgynevezett „kísérleti” filmnek az elsődleges szerepe éppen az, hogy a játékossággal és a játékra invitálással újra a szellemvasúton ülő gyereknek érezhessük magunkat. Kobrin álomszerű filmszínházában gyorsan megtalálhatjuk ezt az elveszettnek hitt élményt.

YouTube előnézeti kép

Címke: ,

Nézz bele!
Téma: Trashfilm Jeffrey Sconce: Az akadémia „beszennyezése” Sepsi László: A szörnyeteg jele – Trash, tévé, evolúció „A minőség szubjektív dolog” – Interjú David Latt-tel Alföldi Nóra: Trashformers – A kortárs blockbuster és a szenny Nemes Z. Márió: Kínzás mint képalkotás – A torture porn esztétikái Csiger Ádám: Szemét a Nap mögött – A japán trashfilm útja Parragh Ádám: Dühöngő firka – Körvonalazható trashettanulmányok Állókép Győrffy László: Privát biológia Dömsödi Zsolt: Trash-Pöröly Varió Huber Zoltán: A magányos hős újabb eljövetele Orosz Anna Ida: Vakrajz Lichter Péter – Pálos Máté: Szemorgona
lookinside

HÍREK

perm

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

mekas

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

brakhage

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

kubelka

magazin

trip

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

butterfly1965

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

MyNameIsOona_3 kopia

magazin

younglucas

magazin

aia-films-300x213

magazin

2187-large

magazin

dreamwork

magazin

ve3

magazin

civilization-video-art-marco-brambilla-575x323

magazin

600px_p3

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

nosignaldetected_kollazs

HÍREK

Képernyőfotó 2014-07-28 - 17.00.37

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

revenge_champagne

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

light_sleep

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

sein1

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu