the-kings-speechlead

ESSZÉ

Őfelsége logopédusa voltam (Tom Hooper: A király beszéde)

Ureczky Eszter

2011/02/14

Miért kap tizenkét Oscar-jelölést egy hatvan éve halott angol király beszédhibájáról szóló film? A király beszéde sem a kosztümös film jól bevált műfajában, sem annak „a brit királyi család tagjai is emberek”-jellegű változatában nem számít újdonságnak. Történelmi drámához képest viszonylag kis költségvetésű alkotás, látványos tömegjelenetek nélkül, ráadásul a tévéfilmjeivel befutott, többszörös Emmy-díjas Tom Hooper rendezése – sem a rendező, sem a téma nem sejtet tehát nagyszabású vállalkozást.[1] A király beszéde a yorki herceg, a későbbi VI. György (Colin Firth) életének 1925-től a második világháború kitöréséig tartó időszakát beszéli el, s az erősen dadogó királyi sarj és beszédtanára, Lionel Logue (Geoffrey Rush) különös barátságát állítja középpontba. A film nagyon is korhoz kötött egyéni és nemzeti identitásválságok ábrázolására törekszik; ám a nagy emberek nagy tetteiről szóló történelmi tabló helyett az angolság és a férfiasság olyan problematizálását nyújtja, amellyel látszólag meghökkentő módon szinte bárki azonosulni tud.

Az angolság különféle összetevői számos közvetlen és közvetett módon vannak jelen a filmben, az etikettől az irodalmi utalásokon át a monarchia helyzetéig. Mindezt dramaturgia és képiség szempontjából is nagyszerűen sűríti magába a nyitójelenet: a helyszín az 1925-ös, Wembley Stadionban tartott Birodalmi Kiállítás. A nézőt diszkréten tájékoztató felirat szerint a brit gyarmatbirodalom ekkor a világ negyede felett uralkodik; és V. György király megkéri másodszülött fiát, a yorki herceget, hogy tartson beszédet. Az első képkocka egy mikrofon megfélemlítő közelije, majd a BBC bemondójának adás előtti rituáléját látjuk, aki gondosan gargalizál, mielőtt megszólalna általa az angol civilizáció végletekig csiszolt hangja. Ezután lép színre a szorongó herceg, akinek újra és újra elakadó szavai a hangszórók jóvoltából ezrek fülében visszhangzanak, míg a tömeg udvariasan lesütött szemmel, néma együttérzéssel hallgat, hisz kínosan nyilvánvaló, mily meztelen a (leendő) király.[2]

A yorki herceg a demoszthenészi kavicsropogtatástól a torkot állítólag ellazító cigarettázásig (később tüdőrákban halt meg) megalázó és nevetséges kezelések során esik át minden eredmény nélkül. Egészen addig, míg felesége, Elizabeth (Helena Bonham Carter Oscar-jelölt alakítása), rá nem bukkan a különc beszédtanárra, Lionel Logue-ra. A hercegi pár és az ausztrál logopédus első találkozásának minden mozzanata több száz év kulturális üledékét hordozza, és eleinte látványosan össze is roskad alatta. Logue a Harley Streeten (az elitorvosok utcája Londonban) rendel, ám a hercegné érkezésekor épp a vécében tartózkodik, amit a vízcsobogás hangja és a bentről érkező kurjantás a tudtára is ad, majd következetesen megszegi a jó modor (good manners) valamennyi kódját. Lionel pimasz keresetlenséggel ragaszkodik hozzá, hogy Bertie-nek szólítsa a felháborodott herceget („Itt jobb, ha egyenrangúak vagyunk.”); ugyanakkor tudatára ébredve a kékvérű térközszabályozás fontosságának, távolabb húzza tőle a székét. (E jelenet kapcsán feltétlenül érdemes megjegyezni – ahogy a filmben ez többször el is hangzik –, hogy ha brit uralkodóval találkozunk, az első alkalommal His/Her Royal Highness a megfelelő megszólítás, majd a továbbiakban Sir/Madam).

Kultúrák, társadalmi osztályok, nyelvek ütközése ez, s Lionel megkapóan csúnya, durvavonású, de mégis alázatos arca (a legjobb férfi mellékszereplő Oscarjára jelölt alakítás) tökéletes ellentéte Bertie elkínzott merevségének (ez az a bizonyos karót nyelt angol modor, a stiff upper lip). A terápiás alkalmak persze korántsem szalonképes helyzetekbe kényszerítik a yorki herceget, és hol a hasán ülő feleségével végez légzőgyakorlatot, hol Lionellel hadonásznak vadul lazításképpen. Logue eközben sorra meghazudtolja Bertie korábbi kezelőorvosainak tanácsait: „Idióták. – Lovaggá ütötték őket. – Nos, akkor ez már hivatalos.”; s éppen ez a száraz, kifinomult nyelvi humor teszi különösen élvezetessé kettejük párbeszédeit, bontakozó barátságukat.[3] S mindehhez jönnek Lionel további szokatlan módszerei, például hogy a herceg meséljen vicceket, énekelje el, amit nem tud kimondani, vagy a nehéz szavak előtt káromkodjon, ahogy belefér.

A filmet tágabb értelemben az a kulturális ellentét működteti, amely a yorki herceg és ausztrál logopédusa, illetve a királyi családról alkotott kép és a háttérben rejlő feszültségek között vibrál. Az elmúlt években az olyan sikerfilmek, mint A királynő, Az ifjú Viktória királynő vagy A másik Boleyn lány már a brit királyi család emberi oldalát, személyes válságait állították középpontba. A király beszéde azonban korszakát és a főszereplő nemét tekintve is újat hoz: a király beszéde, hangja kulcsszerephez jut a távközlés korában, s ez a mediális fordulat ugyanis új kihívásokat jelent a királyi család (későbbi, bár a filmben is idézett becenevén a Cég/Firm) számára. V. György (Michael Gambon), Bertie rettegett apja, miután ő maga bölcs öregember hangján sikeresen beolvasta karácsonyi rádióbeszédét, ki is oktatja erről a mikrofon előtt dadogó fiát: “Régen egy királynak annyi dolga volt, hogy mutasson jól uniformisban, és ne essen le a lóról; most viszont jelen kell lennünk az emberek otthonaiban, meg kell magunkat kedveltetni velük, színészek lettünk.” Bertie-t azonban nyomasztja a szerep súlya, ahogy az alsó kameraállásból fölé tornyosuló Viktória királynő portréjának tekintete is; és a filmet záró, a második világháború kirobbanásakor elmondott beszéde előtt végül ki is fakad paradox hatalmi helyzete kapcsán, hiszen nagyrészt szimbolikus funkciója az erkölcsi stabilitás közvetítésén alapszik.

A múlt, a hagyomány kohéziós ereje nem csak a történelem, de az irodalmi motívumok szempontjából is meghatározza a filmet. Kézenfekvő módon hasonlítják például a Pygmalion-történethez, ami ironikusan idézi fel G. B. Shaw azonos című darabjának rettentően angol fonetikatanárát, Higgins professzort és „művét”, a virágáruslányból ladyvé nevelődő Eliza Doolittle-t. Szintén ott kísért a filmben Dickens, akit csak egyszer említ Lionel, mikor a Westminster apátságban áhítattal megjegyzi, hogy most a legnagyobbakon – pl. Chaucer és Dickens sírján – lépked (majd skrupulus nélkül lehuppan Szent Edward trónszékébe). Az utcai jelenetek ködös hangulata szintén a nagy viktoriánus regényíró Londonját idézik, ahogy az a Twist Olivérre emlékeztető kisfiú is, aki a rendelőben illedelmes köszöntőszöveggel fogadja a hercegi párt, míg sovány kis lábszáráról csúszik lefelé a szürke pamutzokni. A legerőteljesebb mégis Shakespeare jelenléte. Lionel az első alkalommal a Hamletből olvastatja fel Bertie-vel a híres monológot, fiaival pedig Shakespeare- barkochbát játszik, s a fűtetlen lakásban örökké olvasó gyerekei az első szóból felismerik A vihart (Lionel ugyanis lelkes, ám sikertelen színész is, s egy meghallgatáson a rendező éppen azzal utasítja el valóban nem túl átütő III. Richardját, hogy „tudomásom szerint Richard nem a gyarmatok királya volt.”).[4]


Az angolság mellett az arisztokrata férfiasság ábrázolása teszi nagyon is kortárssá A király beszédét. A legjobb férfi főszereplő Oscar-díjára jelölt Colin Firth már a tavalyi A Single Man című filmben nyújtott alakításáért aranyszobrocskát érdemelt volna, s arról már rég meggyőzött mindenkit, hogy színészi kvalitásai nem merülnek ki a vizes ing attraktív viselésében – a mozikban nosztalgikus sóhajtások várhatók Bertie és Lionel feleségének közös jelenetekor, hisz az a Jennifer Ehle alakítja az ausztrál logopédus középkorú nejét, aki a Büszkeség és balítélet korábbi BBC-adaptációjában Elizabeth Bennetet. A beesett vállakkal, remegő szájjal a felesége vállán síró királyt nézve valóban egy küzdő, elesett embert látunk; a nyilvános szférában játszódó jeleneteken pedig olyan szerencsétlenül tudja keresztbe tenni a lábát, hogy a néző arra gondol, egy lóval se boldogulna sokkal jobban, mint a mikrofonnal. Bertie sokszoros gátoltsága a gyermekkorában gyökerezik, ahogy az a sok szempontból pszichoanalitikus beszédterápiákra emlékeztető logopédiai kezelésekből kiderül. Bertie számára két szó jelent leküzdhetetlennek tűnő akadályt: a király és az apa. Az apa nevének problémája mögött évtizedekkel korábban elszenvedett sérelmek és „korrekciók” állnak: büntetéssel szoktatták le a balkezességről, vaspántokkal egyenesítették ki görbe (angolkóros?) lábait, a dadája pedig szándékosan éheztette, majd a „napi megtekintésen” megcsípte, hogy sírjon anyja karjában és az rögtön tegye is le. A királyi férfiasság személyes sebezhetősége mellett fölsejlik az a nemzeti trauma is, amely az első világháborúban a háború maszkulin mítoszát érte, Lionel ugyanis harctéri sokkban szenvedő katonákat kezelve dolgozta ki módszereit, összetett kulturális-történelmi kontextusba helyezve ezzel a király beszédhibáját.

Noha több apró és nem is olyan apró valóságelem hibádzik a filmben (jelentősen összesűrítették a kronológiát, Winston Churchill karaktere pedig legfeljebb paródiaként értelmezhető); A király beszéde mégis úgy közvetít valamit abból a sok száz éves kulturális, társadalmi, politikai hagyományból, amelyet a brit királyi család testesít meg, hogy közben emberi arcot ad a történelem egy kényszerből naggyá lett figurájának. A Guardian kritikusa ugyan rosszmájúan királypártinak nevezte a filmet, de egyelőre minden jel arra mutat, hogy a britek nem unják a jó öreg Céget, s úgy tűnik, még Hollywood is vevő rá. Ha kasszasiker (is) lesz A király beszéde, akkor mindenképpen bebizonyosodik, hogy a mozinézők nemcsak azért hajlandóak végigülni két órát, hogy kiderüljön, egy amerikai hétköznapi hős megmenti-e a Földet, hanem azért is, hogy egy dadogós angol király fel tud-e olvasni egy beszédet.

YouTube előnézeti kép
Footnotes    (↵ returns to text)
  1. Az Oscar-jelölt forgatókönyv David Seidler munkája, aki maga is egész életében dadogással küzdött, 1981-ben kezdte kutatni a témát, s az Anyakirálynő engedélyét kérte a történet feldolgozásához, aki azt kérte, hogy életében ne készüljön el a film, mert túl fájdalmas emlékeket kavar fel; Seidler pedig úriemberhez méltó módon állta is a szavát. http://www.dailymail.co.uk/tvshowbiz/article-1308565/Helena-Bonham-Carter-Colin-Firths-The-Kings-Speech-real-Oscar-chance.html#ixzz1Cd7aXMIc A szeretetteljesen „Queen Mumként” emlegetett Anyakirálynő egyébként rendkívül népszerű volt, többek között azért, mert London 1941-es bombázásakor (the Blitz) a királyi család a Buckingham Palotában maradt, és nem menekült külföldre. Szerepel a filmben lánya, a kislány Erzsébet is, a máig elmaradhatatlan corgik társaságában (ha nagy ritkán informális fotó készül a királynőről, gyakran üget mellette legalább kettő ezekből a kicsi, görbelábú, bájosan rókaképű kutyusokból). II. Erzsébet a hírek szerint már látta is a filmet, s uralkodói jóváhagyásáról biztosította a készítőket. http://www.dailymail.co.uk/news/article-1353531/Oscars-2011-The-Kings-Speech-gets-Queens-royal-seal-approval.html
  2. A film történelmi hátterét V. György elsőszülött fiának, VIII. Edwardnak 1936-os lemondása szolgáltatja (abdication crisis). David (akit a filmben Guy Pearce alakít) ugyanis úgy döntött, feleségül veszi szerelmét, a kétszeresen elvált amerikai Wallis Simpsont, az Anglikán Egyház törvényei szerint viszont angol uralkodónak nem lehet elvált hitvese. Így lett VI. György király a haditengerész Bertie-ből, akit sem neveltetése, sem alkata nem tett alkalmassá az uralkodásra. A király beszéde a szerelmes trónörökös legendája helyett David könnyelműségét hangsúlyozza, bár az nem szerepel benne, hogy Mrs. Simpsonnal a karján Németországba is ellátogatott, ahol Hitlerrel teázott, és viszonozta a Führer karlendítését. http://movies.nytimes.com/2010/11/26/movies/26king.html
  3. Más források szerint több mint negyven évig Sir Louis Greig, egy tizenegy gyermekes skót családból származó sebész volt a későbbi VI. György legközelebbi bizalmasa, akivel a Királyi Haditengerészeti Akadémián barátkozott össze. Greig nemcsak házassága ügyében közvetített (Elizabeth harmadszorra mondott igent), de a király teniszpartnere is volt Wimbledonban, az ő javaslatára operáltatta meg gyomorfekélyét, az udvarban pedig az egyik főtanácsadója lett. http://www.telegraph.co.uk/culture/film/film-news/8275673/Oscar-tipped-movie-The-Kings-Speech-ignored-George-VIs-key-mentor.html
  4. Mindez szimbolikus és történelmi szinten azért is jelentéses, mert A vihart a posztkoloniális irodalomkritika gyakran gyarmatallegóriaként olvassa, VI. György pedig India utolsó császára, továbbá Írország utolsó királya volt, majd a gyarmatbirodalom széthullásával létrejövő Brit Nemzetközösség első, immár végképp csak szimbolikus feje lett. Az ausztrál Rush pedig egy interjúban kajánul emlegeti “a gyarmatok bosszúját” az Elizabeth című film sikere kapcsán, amely az indiai rendező, Shekhar Kapur munkája, a címszerepet pedig az ausztrál Cate Blanchett alakítja. http://nymag.com/daily/entertainment/2010/09/geoffrey_rush_at_toronto_on_au.html

Címkék: ,

Nézz bele!
Téma: Trashfilm Jeffrey Sconce: Az akadémia „beszennyezése” Sepsi László: A szörnyeteg jele – Trash, tévé, evolúció „A minőség szubjektív dolog” – Interjú David Latt-tel Alföldi Nóra: Trashformers – A kortárs blockbuster és a szenny Nemes Z. Márió: Kínzás mint képalkotás – A torture porn esztétikái Csiger Ádám: Szemét a Nap mögött – A japán trashfilm útja Parragh Ádám: Dühöngő firka – Körvonalazható trashettanulmányok Állókép Győrffy László: Privát biológia Dömsödi Zsolt: Trash-Pöröly Varió Huber Zoltán: A magányos hős újabb eljövetele Orosz Anna Ida: Vakrajz Lichter Péter – Pálos Máté: Szemorgona
Tajtékos napok

ESSZÉ

mester_marci_kritika

KRITIKA

holy-motors-image

KRITIKA

Film-Pablo-Larrain_03web

KINO LATINO

1134604 - Zero Dark Thirty

ESSZÉ

Film Review Bellflower

ESSZÉ

szivárványharcosailead

KELETI EXPEDÍCIÓ

amour-981784l

KRITIKA

lawless-2012-img03 (1)

KRITIKA, Prizma ajánlja

csaladban marad_649(1)

KRITIKA

cannesaurora718

KRITIKA

tinker

KRITIKA

MM10lead

KRITIKA

TheMillandtheCross(2011)

KRITIKA

1312795317_hesherlead

KRITIKA

drivelead2

KRITIKA

biutiful-still

KINO LATINO

Blue Valentine

KRITIKA

Somos-lo-que-hay

KRITIKA

translead

KRITIKA

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu