A lényeg mindig középen van – Wes Anderson, Kubrick és P. T. Anderson kompozíciói

Pálos Máté

2014/03/18

Az alábbi videókban megcsodálhatjuk a centrális kompozíciók egyedülálló használatát három rendezőzseninél.

Wes Anderson minden filmje tele van frontális, sokszor elidegenítő hatású kompozíciókkal: a videó készítőjének nem is kellett mást tennie, mint behúzni a kép mértani közepére egy egyenest, és egymás mellé vágni pár hatásos képet Anderson filmjeiből. Ezzel összefüggésben figyelemre méltó az is, hogy milyen gyakori Andersonnál a függöny elhúzásának és leengedésének színházias motívuma.

Kubrick is előszeretettel helyezi a legfontosabb képelemet középre, azonban hangsúlyosabb a térmélység érzékeltetése, vagyis az egy iránypontos perspektíva használata. Kubrick képei így már a kompozíció segítségével is olyan hatást érnek el, mintha a tér el akarná nyelni a szemlélőt. (A videókat készítette: kogonada.)

Paul Thomas Anderson a Vérző olajban valamivel sejtelmesebb és aszimmetrikusabb kompozíciókat használ: egyaránt hagyatkozik a centrális elrendezésre, az egy iránypontos perspektíva vonalaira, de számos beállításának vezérelve az aranymetszés és a Fibonacci-számok alapján felrajzolható spirál. Tovább növeli a titokzatos bizonytalanság és egyensúlyvesztés érzetét, hogy kompozíciói a folyamatos, lebegő kameramozgásnak köszönhetően pillanatról-pillanatra újrarendeződnek. (Video: Al Shirazi.)

Wes Anderson új filmjét, a Grand Budapest Hotelt csütörtökön mutatják be a hazai mozik.

Címkék: esszé, filmtörténet