A folyóirat internetes kiadásában a múlt hónapban szó esett Jarmusch-ról és Lee Marvinról, Sofia Coppoláról, az EDIT Nemzetközi Táncfilm Fesztiválról, a Terminátor körüli plágiumvádakról, és Dario Argentóról. A Prizma negyedik száma két hete már országos terjesztésben kapható a könyvesboltokban, művészmozikban, illetve nagyobb újságárusoknál.

Az offline folyóirat itt kapható: http://prizmafolyoirat.com/arusito-helyek/
itt fellapozható: http://prizmafolyoirat.com/archivum/
Facebook-csoport: http://www.facebook.com/group.php?gid=169361240984
Előfizetési lehetőségek: http://prizmafolyoirat.com/elofizetes/

JIM JARMUSCH, LEE MARVIN
Farkas Gábor: A szerző nyolctól négyig – Jim Jarmusch videóklipjei
„Ahogy azt Jarmusch is beismeri, szerzői jelenléte kevésbé érvényesül az általa rendezett klipekben, azonban szerzői kézjegye tetten érhető a pusztán szívességből elvégzett munkákban.”

Megyeri Dániel: Arcosok klubja – Jim Jarmusch és a The Sons of Lee Marvin
„Ahhoz, hogy valaki felvételt nyerjen a filmtörténet tán legenigmatikusabb privát klubjába, nem előkelő társadalmi hovatartozás, nem mindenen átívelő kapcsolati háló, netán predesztinált nepotizmus, de nem is exkluzív, színaranyba mártott VIP-kártya szükséges – csupán Lee Marvinra kell hasonlítani. Vajon miért pont Lee Marvinra?”

Sepsi László: Lee Marvin a Homályzónában (The Grave; Steel)
„A tovább gomb után két teljes Homályzóna-epizód tekinthető meg, melyeknek főhőse egyaránt a Point Blank sztárja – mindkétszer az életműbe szervesen illeszkedő szerepekben.”

Horváth Ádám Márton: New Yorkban kallódva (Amos Poe: The Foreigner)
„A hetvenes évek végén New Yorkban fiatal amatőr filmesek egy csoportja 8 és 16mm-es kamerákkal felszerelkezve tört magának utat a helyi underground kultúrába. A „No Wave” néven is emlegetett rövid, szubkulturális hullám egyik meghatározó alkotója, Amos Poe amerikai független filmes 1977-ben készítette el The Foreigner című nagyjátékfilmjét, amely megelőlegezi Jarmsuch Permanens vakációját.”

TÉVÉTRASH – MONSTER OF THE WEEK
Sepsi László: Élni jó-verziók
„Legkevésbé sem volna meglepő, ha a menetrend szerint húsz év múlva érkező helyzetjelentésben  a hatvan éves Anthony azokat repítené a rettenetes kukoricaföld mélyére, akik nem lájkolták az aktuális Facebook-státuszát.”

Sepsi László: The Hunger ep. 1×13: The Sloan Men
„A softcore pornográfia és a horrorfilm különböző társműfajainak egymásra találása már a hatvanas-hetvenes évek exploitation-filmjeiben megkezdődött, ám a hollywoodi fősodorban a trend csupán a nyolcvanas-kilencvenes évek erotikus thrillereinek köszönhetően érte el zenitjét. A softcore kanonizálódásának következő csúcspontját az 1997-ben indult The Hunger című tévésorozat jelentette.”

Kele Fodor Ákos: Dario Argento: Pelts
„Argento felmutatta a szerzői eredetiség egyik lehetséges elgondolását: a lelemények újrahasznosításának esztétikáját. Ennek foglalata a Pelts, s ezt mi sem illusztrálja jobban, mint amikor a prémruhákat készítő főhős a sokadik bőr lehúzása után saját felsőtestéből vág ki egy mellényt a szerelme számára, s – egyértelmű önreflektív metaforaként – így szól: „I made it for you. My work of art.”

SOFIA COPPOLA
Pálos Máté: „movies only make me sad” (Sofia Coppola: Lick the Star/I Just Don’t Know What To Do With Myself)
„Az idei velencei filmfesztivál nagydíját a Tarantino által vezetett zsűri sokak meglepetésére Sofia Coppola negyedik filmjének, a Somewhere-nek ítélte, amellyel a rendező a nagyobb költségvetés és a kosztümös biopic műfajfilmes fogalmazásmódja felé tett kitérő után visszatért az Elveszett jelentés által kitaposott útra. Coppola Lick the Star c. 1998-as kisfilmje és 2003-as videoklipje tovább árnyalja a szerzőről alkotott képet.”

FILM/NOVELLA
Sepsi László (bevezető), Kovács Kata – Farkas Gábor (fordítás): Cameron vs. Ellison (The Outer Limits: Soldier, Demon with a Glass Hand)
„A posztmodern Álomgyárban a bevallottan kreatív újrahasznosítást művelő Quentin Tarantinón kívül talán James Cameron az egyik legszerencsésebb alkotó, akit rendre megtalálnak különböző jogdíjügyekkel és plágiumvádakkal. A továbbiakban a Terminátor – A Halálosztó plágiumperének tárgyi bizonyítékai láthatóak-olvashatóak, úgymint a két vitatott Végtelen határok-epizód és az Üvöltenék, de nincsen szám című proto-cyberpunk novella – bizonyítva, hogy a különféle vándormotívumok kavalkádjából összeálló tömegfilm-hálózatokban az eredetiség egyre inkább idejétmúlt fogalomnak számít.”

TÁNCFILM
Nagy Bori: Gyerekcipőben – A kortárs táncfilm itthon és külföldön
„Nemrég ért véget a hatodik EDIT Nemzetközi Táncfilm Fesztivál, ahol fenékriszáló madaraktól és vérbosszúra készülő Adidas-cipőktől kezdve Beckett élő bábuként menetelő színes figuráin át egy földön fetrengő kompániáig és sikítozó japánokig rengetegféle és -fajta népség perdült táncra a vásznon. A táncfilm fogalma azonban máig tisztázatlan mind a készítők, mind a kritikusok szemében.”

KÍSÉRLETI FILM
KÍSÉRLETI VETÍTŐ 10. Lichter Péter: Az ismeretlen gyerekkor szellemei (Gunvor Nelson)
„Az amerikai avantgárd hatvanas évekbeli korszakának egyetlen külföldi figurája a svéd Gunvor Nelson volt, akinek 1969-ben forgatott My Name Is Oona c. alkotása a lírai film irányzatának egyik legköltőibb darabja.”

FILMKRITIKA
Tüske Zsuzsanna: Hidegebb nyomon (Ben Affleck: Tolvajok városa)
„A direktorrá avanzsált művész tehetségéről és stílusérzékéről leginkább a 2008-as év egyik  legfontosabb filmje, a briliáns Hideg nyomon tanúskodik, azonban a kiválóan bevált vendégmunkás a két évvel ezelőtt saját kezűleg magasra erősített lécet ezúttal nem tudta megugrani.”

Jankovics Márton: Gordon Gekko kasztrálása (Oliver Stone: Tőzsdecápák – A pénz nem alszik)
„A romantikus filmek legrosszabb hagyományát idéző, könnyben úszó finálé során pukkad ki végleg a silány celluloid-buborék. Leróva Gekko iránti hódolatomat, bátorkodom az alkotóknak címzett szellemeskedő intelemmel befejezni a cikket: Fiúk, lehet, hogy a pénz sosem alszik, de a néző olykor igen!”