tojásgyűjtő

KELETI EXPEDÍCIÓ

Hol áll a KELETI EXPEDÍCIÓ?

Megyeri Dániel

2011/08/26

A rovat célkitűzéseit szem előtt tartva eddig nem csak Ázsia szuperhármasa, Japán, Kína és Dél-Korea filmtermését követtük figyelemmel, állhatatos felfedezőként kisebb országok kuriózumszámba menő darabjait is górcső alá vettük, s még a Közel-Keletre is ellátogattunk. Bong Joon-ho, Derek Yee, Jackie Chan, Jet Li és Zhang Yimou Véresen egyszerű-remake-je mellett így előkerült a thai filmipar első, teljes egészében CGI-opusa, a vietnami borzalmakat a helybéliek perspektívájából bemutató dráma, továbbá egy libanoni háborús film, egy, az idei Titanic Filmfesztiválon vetített kosztümös darab és a beszédes című Tokyo Gore Police is expedíciónk állomásául szolgált. Exkluzív anyagként pedig terjedelmes beszámolót közöltünk a 2011-es Udinei Far East Film Festivalról.

Anya csak egy van (Bong Joon-ho: Mother)
„Bong gondolatébresztő és formailag hibátlan művet tett le az asztalra, A gazdatest közönségcsalogató óriásszörny-filmje után újabb nehéz mesterművel gazdagítva a filmográfiáját. A Mothert a rögrealista közegábrázolást ellenpontozó interiorizált konfliktusokkal és a hipnotikusan költői nyitó- és záróképekkel emeli Bong a monokróm nyomornegyed kiábrándító valósága fölé.”

Otthon, véres otthon (Tung-Shing Yee: Leszámolás Tokióban)
„Jackie Chan a 2004-es 80 nap alatt a Föld körül újabb feldolgozásának csendes bukása óta próbálja újraértelmezni a karrierjét, és a hol Hollywoodban, hol szülőföldjén betöltött pozícióját. Chan a 2009-es Leszámolás Tokióban (Shinjuku Incident/San suk si gin) Tony Montana-alteregójával nem is kerülhetett volna messzebb az örökbecsű kung fu-burleszkek legyőzhetetlen-joviális kisemberének figurájától.”

Háború csőlátásban (Samuel Maoz: Libanon)
„A Libanon és Maoz a 2009-es Velencei Filmfesztiválon többek között Arany Oroszlán-díjban részesült, ami a filmet látva inkább a témának, mintsem a megvalósításnak köszönhető. Ugyanis egy-két erőteljes, a tankkoporsó-helyszín redukált információelosztásából fakadó pillanaton kívül a Libanon se nem emlékezetes, se nem forradalmi darab, csupán történelmünk egy nem kívánt szeletének egy új, ám némiképp elhibázott, s egy innovatívabb, netán tapasztaltabb rendező kezében sokkal ígéretesebbnek tetsző aspektusból megénekelt krónikája.”


Az elefántok nem felejtenek? (Kompin Kemgumnird: Khan Kluay)
„A Khan Kluay képében elkészült a thai filmipar első ízben megtérülő animációs terméke. 2006-ban ez volt a legnagyobb kasszasiker Thaiföldön, 2008-ban The Blue Elephant címen még az Egyesült Államokba is eljutott (még ha „csupán” a videotékák polcaira is), míg az indiaiaknál Jumbóként vetítették. A legendás kék elefánt sorsát egy 2009-es sequelben már Taweelap Srivuthivon gombolyította tovább, s ugyan franchise-ról még nem beszélhetünk, egy más műfajban már ezt is sikerült abszolválnia a thai Álomgyárnak. Tony Jaa Ong-bakja idén trilógiává érett, az agilis harcművész sikeresen töltötte be azon űrt, ami a kissé öregedő Jackie Chan egyre fáradtabb akrobatamutatványai után keletkezett. És végül, de korántsem utolsósorban az idei Cannes-i Filmfesztivál egy hipnotikus thai drámától volt hangos: Apichatpong Weerasethakul Bonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire c. alkotását Arany Pálmára érdemesnek tartotta a Tim Burton vezette zsűri, tehát az A-kategóriás filmes mustrákon is kezdik el-, illetve felismerni a thai mozi értékeit.”

Sam bácsinak nincs szüksége rád! (Ham Tran: Journey from the Fall)
„Még ha fel is csendültek háborúellenes szólamok, ezen dallamok kizárólag az amerikai himnusszal voltak közös hangnemben. Az arctalan vietnami nép majdhogynem kizárólag a vérszomjas dzsungellakó antagonista, illetve a ruházata alatt pokolgépet rejtegető, az amerikaiaknak ártani akaró falusi szerepére volt kárhoztatva. Hiába vártuk azon megközelítésű opusokat, melyeket egyes, az időtávlat miatt talán már az objektivitás leplével inkább bevonható I. vagy II. világháborús alkotásoknál láthattunk: előbbi világégésre a gyönyörűen humanista Fegyverszünet karácsonyra (2005), utóbbira a Levelek Ivo Dzsimáról (2006) lehetne a példa. Emberábrázattal felruházni a rettegett ellenséget – erre nem voltak eddig képesek az Álomgyárban, már ami a vietnami háborús tematikájú műveket illeti (kivételt egyedül Oliver Stone Vietnám-trilógiájának záró epizódja, az 1993-as Ég és föld képez, melyben egy vietnami asszony szemszögéből elevenednek fel az események). Ham Tran alkotása ezért különösen fontos résztvevője ennek a diskurzusnak.”

Szolgálunk és vérengzünk (Yoshihiro Nishimura: Tokyo Gore Police)
“Annyi benne a művér, mint a Titanicban a víz.” – írja Michael Esposito kritikus, de a Tokyo Gore Police jellege felől a címe sem hagy kétséget. A látszat ellenére a japán Tom Saviniként is emlegetett Yoshihiro Nishimura filmje nem csak egy trendkövető retró roncsfilm Tarantino és Rodriguez Grindhouse-projektje után szabadon, sokkal inkább minden idők egyik, ha nem a legjobb japán splatter-exploitation mozija.”


Harcos nyúlból bölcs teknős (Xiao Lu Xue: Ocean Heaven)
„Rovatom egy korábbi cikkében ugyanezt a jelenséget vizsgáltam, akkor Leszámolás Tokióban című gengszterfilmjével Jackie Chan került a górcső alá, most, némileg adekvát választásként, Hollywood másik ügyeletes keleti akciósztárjának hazai pálfordulásáról szól a fáma. Jet Li (született: Li Lian Jie) az elmúlt öt évben – a Hőst (Hero, 2002) leszámítva – nyolcesztendős hollywoodi kicsapongást követően tért vissza a kínai filmgyártás kebelére, és említett időszakból érdekes ellentétpárokat lehet felállítani az Álomgyárban és Kínában készült opusai között. A Jet Li – Félelem nélkülnek (Fearless, 2006) a War (2007), a Warlordsnak (2007) a Jackie Channel közösen készített A tiltott királyság (Forbidden Kingdom, 2008), míg a The Founding of a Republicnak (2009) a kifejezetten rosszemlékű A Múmia – A Sárkánycsászár sírja (The Mummy: Tomb of the Dragon Emperor, 2008) a jenki jinje. A hegy napos oldalát jelölő jang minden esetben Li kínai filmjeinek és alakításainak biztosít helyet, s ugyan legutóbbi amerikai közreműködése a nagyszerű A feláldozhatókhoz (The Expendables, 2010) köthető, színészi szempontból és a direkt önreflexív öniróniára, vagyis pontosan Li nyelvi nehézségeire kihegyezett – sőt, a jin-jang szimbólumot szó szerint nevesítő – Yin Yang karaktere miatt mégsem lehet az Ocean Heavennel egy lapon említeni.”

Vak vezet világtalant (Lee Joon-ik: Vérző penge)
„Mint a játszótéren katonásdit színlelő gyerek ujjai közül a homokszemek, úgy futnak ki az egyes történetszálak a zöldfülű rendező kezéből. Lee manga-adaptációja nagyszabású történelmi film ígéretével kecsegtet, ám a kelleténél jóval több komikus momentumot felsorakoztató kosztümös drámájának szereplői bosszantóan egydimenziósak, a fajsúlyosnak szánt konfliktus pedig olyan észrevétlenül lesz semmivé, akár könnycseppek az esőben.”

Amikor a nyúl viszi a vadászpuskát (Zhang Yimou: A Woman, a Gun and a Noodle Shop)
„A hollywoodi ötletimport-ügyintézők évek óta mohó siserehadként ácsingóznak ázsiai alapanyagra. A főleg japán és dél-koreai remake-potenciál begyűjtésével megbízott ideapiócák sejthetően meghökkenve állnak azon tény előtt, hogy bizony az amerikai újrafilmek korában sem meglepő, hogy olykor az Álomgyár ad ötletet egyes ázsiai alkotóknak. A vörös lámpások és a Hős kultikus tisztelettel övezett szerzője például személyes kedvencét, a Coen-fivérek debütáló filmjét tartotta feldolgozásra érdemesnek; Zhang sajátos látásmódjának prizmáján egy egészen más hangvételű opus sejlik át, a Véresen egyszerű szikár neo-noirjából az utolsó szögig lokális művet faragva.”

A sárkány közbelép – Beszámoló az Udinei Filmfesztiválról
„A mustra lehetőséget ad a legfrissebb, sok esetben még a nemzetközi premiert is megelőző távol-keleti filmek nagyvásznon, kópiáról, csodaszép textúrával történő megnézésére, mely hallatán még a legedzettebb asiafan-torrentezők szeme is könnybe lábad. Jönnek is szép számmal az igazi geekek, nyakukban ott fityeg a Black Dragon névre hallgató elit-pass, gyönyörűen felmasnizott, névre szóló székeik messziről virítanak az óriási moziteremben. A fennmaradó szabad helyek feltöltése a White Dragon-passesek feladata, ám itt már minden szigorúan érkezési sorrendben történik. A terembéli zsivaj amúgy olaszosan élénk, de mire a fesztivál előzetese előtt felgördül a függöny, mindenkinek jut hely. Kíváncsi is lehet ez a sok ember, hiszen nem csak az olyan nagy filmgyártó nemzetek alkotásai kapnak helyet a vásznon, mint Japán, Dél-Korea, Hongkong, vagy Kína, érkeztek filmek Tajvanról, Vietnámból, Malajziából, Szingapúrból, Indonéziából, Thaiföldről, a Fülöp-szigetekről, és idén először Mongóliából is. A fesztiválozók így összesen 87 filmet láthatnak, melyek közül egészen sokat – a közönség legnagyobb gyönyörűségére – egyenesen az alkotóik prezentálnak.”

Címke: , ,

20592994

AJÁNLÓ

Koji Takehashi as Sasuke in Samurai Spy

ESSZÉ

godard_bucsu-a-nyelvtol_05

AJÁNLÓ

youtube

AJÁNLÓ

11GIRLS-articleLarge

AJÁNLÓ

locke

AJÁNLÓ

guardianlead

AJÁNLÓ

roverlead

LISTA

ibn1chdBtfmSCR

PRIZMATUBE

varro

FESZTIVÁL

rover

AJÁNLÓ, HÍREK

37cb1ebf13

AJÁNLÓ

13947-3

AJÁNLÓ

1378066779_616x350

AJÁNLÓ

NEBRASKA

AJÁNLÓ

Képernyőfotó 2014-03-17 - 19.41.40

TRAILERPARK

enemy2

AJÁNLÓ

Képernyőfotó 2014-03-06 - 0.49.01

KRITIKA

www-annasophia-robb-us-AnnaSophia-Robb-for-The-Way-Way-back-Trailer-annasophia-robb-34215474-1200-645

KRITIKA

weekend04

THE week END

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu