"A Woman, A Gun and A Noodle Shop"

KELETI EXPEDÍCIÓ

#9. Amikor a nyúl viszi a vadászpuskát (Zhang Yimou: A Woman, a Gun and a Noodle Shop)

Megyeri Dániel

2011/05/17

A hollywoodi ötletimport-ügyintézők évek óta mohó siserehadként ácsingóznak ázsiai alapanyagra. A főleg japán és dél-koreai remake-potenciál begyűjtésével megbízott ideapiócák sejthetően meghökkenve állnak azon tény előtt, hogy bizony az amerikai újrafilmek korában sem meglepő, hogy olykor az Álomgyár ad ötletet egyes ázsiai alkotóknak. A vörös lámpások és a Hős kultikus tisztelettel övezett szerzője például személyes kedvencét, a Coen-fivérek debütáló filmjét tartotta feldolgozásra érdemesnek; Zhang sajátos látásmódjának prizmáján egy egészen más hangvételű opus sejlik át, a Véresen egyszerű szikár neo-noirjából az utolsó szögig lokális művet faragva.

Míg a monstre bollywoodi filmipar egyre gyakrabban formál saját arcára amerikai filmeket,[1] addig a nemzetközi szintéren is egyre hangsúlyosabb kínai-japán-dél-koreai tengelyen csak elvétve találunk ilyen darabokat.[2] A nemrégiben még meleg fogadtatásra lelt wuxiák dirigálásával, majd a pekingi olimpia impresszív nyitóünnepségének levezénylésével foglalatoskodó Zhang régi álmát valósíthatta meg az A Woman, a Gun and a Noodle Shoppal (2009), Coenék ’84-es Véresen egyszerűjének átdolgozásával. Az újrafilmektől eddig konzekvensen tartózkodó rendező[3] számára alkotói feltöltődést és egyben izgalmas kísérletet is jelentett a munka:[4] mégis hogyan lehet egy texasi miliőre szabott, eredendően amerikai neo-noirt ízig-vérig kínai művé alakítani?


A huszadik század végi történet így a Ming-dinasztia érájába kerül át, a kétes üzelmeket dédelgető redneck-lokálból pedig egy sivatagi tartomány közepén árválkodó kínai étterem lesz. A Véresen egyszerű megcsaláson és átveréseken nyugvó fabuláját megtartja ugyan Zhang (egy idős férfi felbérel valakit, hogy az megölje fiatal feleségét és annak szeretőjét), de újabb játszótársakkal, a két tökkelütött alkalmazott párhuzamos cselekményszálával toldja meg. A pekingi opera tradícióit ápoló hangnemkeveredés alapvetően különbözteti meg a remake-et a forrásműtől, hiszen míg a Coen-féle eredeti elszórt komikus pillanatai a hétköznapok banalitására világítottak rá, az A Woman, a Gun and a Noodle Shop slapstick-jelenetei és szándékoltan túlrajzolt karakterei már az abszurd irányába tolják a műegészt. (Viszont míg a helyi közönség mindezt azon nyomban a keblére öleli, a nemzetközi publikum számára már kizökkentő erővel bírhat egy-egy ilyen radikálisabb hangnemváltás.) Ennek megfelelően atmoszférikus suspense-jelenetek és egészen bárgyú évődések váltják egymást, az erőszak-szcénákat ezáltal viszont hirtelen, sokkal váratlanabbul lehet a filmszövegbe komponálni – a hangnemkeveredés így a remake-folyamat meghatározó alkotóelemévé lép elő, hiszen segítségével az alkotó még az ismert szüzsét követve is okozhat meglepetést. Zhang a legtöbbször szinte egy az egyben vesz át az alapanyagból szekvenciákat – majd olvasztja bele őket a helyi színezetbe –, ám néhol vagy teljesen funkciótlan, kizárólag egzotikum-potenciált hordozó epizódokat ékel közéjük (lásd például az akrobatikus tésztagyúrás lenyűgöző koreográfiáját a lenti videón), vagy sokk-attrakcióra cseréli a Véresen egyszerű alapvetően suspense-re épülő jeleneteit,[5] sajátos gellert adva ezzel az újramesélés aktusának, ami a kínai verzió egyes karakterein is nyomot hagyott.

YouTube előnézeti kép

A központi nőfigura köszönőviszonyban sincs Coenék passzív, majd csak a végső leszámolás macska-egér játékára aktivizálódó Abby-jével. Alakját Zhang egyrészt lokális kulturális kontextusba (a feleséget annakidején pénzért vásárolta meg a módos öreg üzletember) és a férj kegyetlenségének kidomborításával explicit áldozatszerepbe helyezi (az öreg rendszeresen forró fémpiszkával égeti a hátbőrét), másrészt a kínzásból eredő bosszúmotivációval mindvégig a félreértés-spirál aktív résztvevőjévé teszi (az expozícióban pisztolyt vásárol, hogy ő maga ölje meg elnyomó urát, akit fegyverét lóbálva egy ízben el is kerget). A bérgyilkosságra vetemedő, szűkszavú tartományi rendőr figurája a részegesen szétszórt, szószátyár texasi magánnyomozóhoz képest megszállottan, már-már karikatúraszámba menően óvatos és körültekintő – karakterét Zhang nem jellem-, hanem helyzetkomikum révén teszi nevetségessé. Nem látunk továbbá szexuális aktust, a leleplezett, konfliktust generáló „megcsalás” valójában a nő férje okozta sebeinek gyógyításában merül ki (a feleség és „szeretője” között a kínai darabban nem egyenrangú, inkább egyoldalú a kapcsolat), a testiség száműzésével absztrakt színtérre helyezve a paráználkodást, bűn és bűntudat dilemmáját (erre rímel a halott férj kétszer is felbukkanó jelenése). A Zhang-féle dráma a Véresen egyszerűhőz mért, redukáltabb helyszínhasználat, az intimitást felszámoló összezártság és a könnyedén tetten érhető teatralitás miatt intenzíven tud kibontakozni: egyedül az étkező színtere konkrét, az azt körülölelő sivatag már az intimitás elvont, titkokat – esetünkben oszló tetemeket – őrző „játszótereként” van jelen.

A texasi porfészekben bonyolódó monokróm noirból Zhang keze alatt pekingi operába illő, vizuálisan túlburjánzó alkotás lett. Az A Woman, a Gun and a Noodle Shop – Zhangtól egyébként megszokottan – lélegzetelállító kompozíciókkal és színkezeléssel, lendületes kocsizásokkal és vulkánként kitörő érzelmekkel írja felül a Coenék monoton bűndominó-játszmáját. Ízig-vérig amerikai filmből hamisíthatatlan kínai filmet kreálni – mindenképpen üdvözölendő remake-kísérlet, még ha kissé nehézkes is lesz az opus lokális színárnyalatának helyet találni a nemzetközi palettán.

YouTube előnézeti kép
Footnotes    (↵ returns to text)
  1. Lásd az alábbi, műfajilag is kifejezetten sokszínű felsorolást: Szenzációs recepciós (1993) – Yes Boss (1997), Kutyaszorítóban (1992) – Kaante (2002), Zaklatás (1994) – Aitraaz (2004), Memento (2000) – Ghajini (2005), Felelősségük teljes tudatában (1992) – Ajnabee (2001), Szitakötő (2002) – Saaya (2003), Kicsorbult tőr (1985) – Kasoor (2001), A tűzben edzett férfi (2004) – Ek Ajnabee (2005), A bárányok hallgatnak (1991) – Sangharsh (1999), Halálkanyar (1997) – Musafir (2004), Keresd a nőt! (1998) – Deewane Huye Paagal (2005).
  2. Kína: a Backyard Adventures (1955) Hitchcock ’54-es Hátsó ablakának a remake-je, míg a 2008-as Connected a 2004-es Mobil, az idei What Women Want pedig a Mi kell a nőnek? (2000) feldolgozása. Japán a Kerülőutak (2004) tavalyelőtti újrafilmjével és a Ghost (1990) japán-dél-koreai koprodukcióban készült tavalyi remake-jével képviselteti magát, míg Dél-Korea ezen az együttműködésen kívül egyelőre tisztes távolból szemléli a folyamatot.
  3. Esetünkben kifejezetten érdekes az identitás kérdése, a világ (kultúr)politikája szemében országos erődemonstrációt megtestesítő olimpiai nyitány direktora ugyanis azon nyomban más kultúrkör szellemi termékét tette magáévá. A perzsa fegyverkereskedő alakjával ez metaforikusan is megjelenik a filmben, hiszen a cselekmény katalizátoraként működő háromlövetű pisztoly külső kulturális behatásként bolygatja fel az étkező körül tébláboló kompánia életét.
  4. A filmessel készült érdekfeszítő interjút itt lehet elolvasni: http://hollywoodandfine.com/interviews/?p=782.
  5. Azon túl, hogy a megnövekedett szereplőszám miatt eggyel több gyilkosság történik, a legszemléletesebb példát az opus fináléjában láthatjuk: míg Coenék nyilvánvalóvá tették, hogy a magánnyomozó távcsöves puskával akarja lelőni a szeretőt, itt sokként ér minket a nyílvessző becsapódása.

Címke: , ,

Stoker

KELETI EXPEDÍCIÓ

szivárványharcosailead

KELETI EXPEDÍCIÓ

MCDSAGI EC008

KOREAI EXPEDÍCIÓ

The-Thing-3

KRITIKA

pusherremake01

KRITIKA

oceanheavenlead

KELETI EXPEDÍCIÓ

shinjukulead

KELETI EXPEDÍCIÓ

motherplakat

KELETI EXPEDÍCIÓ

schneemann

ESSZÉ

c000eeaff6f77842

LISTA

kigyoloead0

KINO LATINO

raiderslead

HÍREK

small_1402417389

AJÁNLÓ

Annabelle-Movie

KRITIKA

Képernyőfotó 2014-08-02 - 14.48.25

ANIMATÉKA

Képernyőfotó 2014-07-27 - 15.12.56

PULP

white god

ESSZÉ

oldboy_1

SZÉLESVÁSZON

varro

FESZTIVÁL

20592994

AJÁNLÓ