Jackie Chan a 2004-es 80 nap alatt a Föld körül újabb feldolgozásának csendes bukása óta próbálja újraértelmezni a karrierjét, és a hol Hollywoodban, hol szülőföldjén betöltött pozícióját. Chan a 2009-es Leszámolás Tokióban (Shinjuku Incident/San suk si gin) Tony Montana-alteregójával nem is kerülhetett volna messzebb az örökbecsű kung fu-burleszkek legyőzhetetlen-joviális kisemberének figurájától.

A 2004-es Verne Gyula-adaptáció és a 2009-es szocio-gengszterfilm közötti időszakot az Újabb rendőrsztori (San ging chaat goo si) nyitotta – jelezve tán egy újabb korszak kezdetét –, és az évezred elején elkövetett borzalmas amerikai bérmunkák után a színész ismét kínai kollégáival filmezett – ám a meggondolatlanul válogatott szkriptek még hazájában is utolérték. A 2004-es Jackie Chan: Ikerhatás 2. (Fa dou daai jin) parányi cameója és a 2005-ös Jackie, a legenda (San wa) melodrámába oltott látványos harcművész fantasy-je után a színész a Jackie Chan: Rob-B-Hood (Bo bui gai wak) című, jobbára a ’90-es Ovizsarura (Kindergarten Cop) és a 2005-ös Gorilla bácsira (The Pacifier) hajazó, „gyerekfelvigyázós” akcióvígjátékkal rombolta tovább a renoméját. Ezeket – immár az Egyesült Államokban – egy trilógiává bővülő, csapnivaló buddy movie (Csúcsformában 3/Rush Hour 3, 2007), egy amerikanizáltan gyengécske wuxia-utánérzés (Tiltott királyság/Forbidden Kingdom, 2008), valamint a Dreamworks világsikerű animációs filmjének egy szinkronszerepe (Kung Fu Panda, 2008) követte. Chan azonban igazán csak az idei évben vette kezébe a karrierjét, Tung-Shing Yee Leszámolás Tokióban c. filmjének ugyanis nem csak főszereplője, egyben executive producere is volt.

Az egykori részeges karatemester Steelheadet, a hallgatag kínai földművest alakítja, aki, miután szerelme, Xiu Xiu (Jinglei Xiu) Japánba emigrált, a lány után utazik, mikor megszakad vele a kapcsolata. A Japánba érkező kínai menekülteknek azonban nagyobb nehézségekkel kell szembesülniük, mint amire számítottak. Steelhead eleinte kisebb illegális munkákkal tengeti sanyarú hétköznapjait, ám valami elszakad benne, amikor egykori szerelmét egy yakuza főnök, Toshinari Eguchi (Toru Minegishi) feleségeként látja viszont. Hatalmat akar, mindenáron.

A Derek Yee-ként, továbbá a ’96-os Viva erotica (Se qing nan nu), a 2004-es Egy éjszaka Mongkokban (One Nite in Mongkok/Wong kok hak yau) és a 2007-es Protégé (Moon to) direktoraként is ismert Tung-Shing Yee író-rendező biztos kézzel skicceli fel egy idegen nemzeten belüli nemzet küszködését, amit szépen modellál a Tokión belül kvázi-gettóba, a Shinjuku negyedbe szorított kisebbség szűk mozgástere. A Leszámolás Tokióban emiatt a klasszikus gengszterfilm-éra óta visszatérő felemelkedés és bukás-történetet csomagolja szociológiai köntösbe – a zsákmányt jelentő pénzhalom helyét ebben az esetben egy letelepedési engedély és a törvényes állampolgárság utáni vágy váltja fel. A japán valóságot még az ilyenkor szokott alulnézetnél is lejjebbről vehetjük szemügyre, amennyiben egy kínai bevándorlónak mások a lehetőségei, mint egy hasonszőrű kínai polgárnak (Steelhead és cimborái eleinte egy szeméttelepen dolgoznak, ahol egy szeméthalom maga alá is temeti egy honfitársukat, illetve később a tokiói csatornarendszerben végeznek kulimunkát). Yee, ahogy folyamatosan reflektál a kínai és a japán nyelvek közti különbségre, formailag is elkülöníti egymástól az ártatlan kínai vidéket a könyörtelen japán metropolisztól: Steelhead flashback-jelenetei a barnás virazsír nosztalgikus érzetét viselik magukon, míg a tokiói neonrengeteget ábrázoló képek a kék hideg színében úsznak. A traktorozás vagy a szántóföld melletti andalgás lassú, melankolikus kocsizásait nyughatatlan kézikamera váltja fel, a komótos montázstechnika pedig ekkor már a japán techno ritmusát nyögi.

Yee a filmjében szereplő, bűnbandába szerveződő kínaiak társadalmi „integrációját” a yakuzák önfenntartó szervezetének hathatós segítségével mutatja be. Steelhead szépen apránként verekszi fel magát a ranglétrán, és miként Al Pacino Tony Montanája, Chan karaktere is egy véres gyilkosság után nyeri el a főnök tiszteletét. Mielőtt megmentette volna Eguchi életét és elfogadta, majd elvégezte volna a beavatásául szolgáló merényletet, erőszakos cselekményt csak saját maga, barátai vagy közössége védelmében hajtott végre, sőt, a film első harmadában a később utána loholó rendőrnyomozó életét is megmentette! Chan figurája, mivel korántsem olyan túlrajzolt, larger-than-life karakter, mint Pacino bulldogállú pszichopatája, nagyobb nézői azonosulást válthat ki, és a bűn által korrumpált kisember tragédiájára irányíthatja a figyelmet (ti. a yakuzán belül mindig is a japánok kutyájaként tekintenek majd rá – gyakorlatilag csak a japán maffián belüli tisztogatás egyik instrumentuma volt –, s Steelhead ugyan elnyerte kínai közössége szuverenitását a Shinjuku negyedben, ezt sohasem fogják egyöntetűen elfogadni és tisztelni).

Chan meglepően jó alakítást nyújt az egyre elvakultabb és önzőbb Steelhead szerepében (mellette a megcsonkított Jie-t, A sebhelyesarcú Manny Rivérájának karakterét felelevenítő Daniel Wu-t kell még kiemelni), s akik azt várják, hogy az idősödő harcművész ezúttal is a falon pattogva tanítsa móresre a rosszfiúkat, csalódniuk kell majd. Chan, inkább szerepe drámai oldalát domborította ki, mintsem hogy egy kaszkadőrcsoport hathatós segítségével feszegesse a fizika újabb korlátait. A Leszámolás Tokióban erőszakos szcénái tömörek, velősek és véresek. Nincs helye képregényes koreográfiáknak, slapstick-túlzásoknak és irracionális fordulatoknak, Yee kivitte az erőszakot az utcára és egyáltalán nem köntörfalazott: az obligát kirobbanó bandaháborúk fényes nappal, a belvárosban zajlanak. Brutális közelharcban feszülnek egymásnak az ellenséges oldalon álló gengszterek, Yee interpretációja szerint Tokió multikulturális olvasztótégelyre emlékeztető városát a bevándorló-probléma mellett a yakuza kaotikus-anarchikus hatalmi harcai kényszerítik leginkább térdre.

Azok a hatalmi harcok, amelyek az egykor még összetartó kínai csoportosulás vesztét is okozzák. Steelhead nem volt hajlandó egymaga felelősséget vállalni, a hatalom emiatt nem egy ember, hanem sok kiskirály kezében összpontosult. A csoportosulás így atomjaira hull szét, és önmagát emészti fel a Leszámolás Tokióban vériszamos fináléjában, Steelhead privát kálváriája azonban egy kicsit tovább tart kompániájának teljes kudarcánál: rá még ekkor stilizált vesszőfutás, vezeklés és az elkerülhetetlen halál vár. Steelhead felemelkedése a csatornában kezdődött, bukása a csatornában végződik. Kisiklott élete a vécén lehúzott, szennyvízben lebegő tárgyak között ér véget.

Szokatlanul sötét, társadalomkritikus lezárása ez egy Jackie Chan-filmnek.