bladesofbloodlead

KELETI EXPEDÍCIÓ

#8. Vak vezet világtalant (Lee Joon-ik: Vérző penge)

Megyeri Dániel

2011/04/14

Mint a játszótéren katonásdit színlelő gyerek ujjai közül a homokszemek, úgy futnak ki az egyes történetszálak a zöldfülű rendező kezéből. Lee manga-adaptációja nagyszabású történelmi film ígéretével kecsegtet, ám a kelleténél jóval több komikus momentumot felsorakoztató kosztümös drámájának szereplői bosszantóan egydimenziósak, a fajsúlyosnak szánt konfliktus pedig olyan észrevétlenül lesz semmivé, akár könnycseppek az esőben.

A XVI. században járunk, Korea a háború küszöbén áll. A japán seregek már a határokat ostromolják, a koreai politikusok azonban kicsinyes belharcukkal vannak elfoglalva, inkompetens királyuk pedig tehetetlen szemlélőként a kispadra kényszerül. Ekkor tör hatalomra a megosztott keleti és nyugati frakció árnyékában létrejövő Nagy Szövetség, élén az uralkodói ambíciókat dédelgető Lee Mong-hakkal (Cha Seung-won). Lee vériszamos „tisztújításba” kezd, és többek között a nemes Han család tagjait is kardélre hányja. Egyedül a súlyosan sebesült Gyeon-ja (Baek Seong-hyeon), a családfő törvénytelen sarja marad életben, őt egy vak masszőr, Lee egykori bajtársa, Hwang Jeong-hak (Hwang Jeong-min) veszi védőszárnyai alá. Mindkettejüket a bosszú tüze hajtja, kalandozásuk közben még egy vakszerelmes kurtizán is melléjük szegődik, Lee-t azonban nehezebb megközelíteni, mint azt gondolták volna.


A Park Heung-yong Like the Moon Escaping from the Clouds című mangáját alapanyagként felhasználó Vérző penge (Blades of Blood) legszembetűnőbb balfogása, hogy képtelen karizmatikus, azonosulásra érdemes főszereplőt felmutatni. Gyeon-ját a kakaóbajszos Baek formálja meg, kevés sikerrel. A fattyúlét miatt frusztrált ifjonc és a Zatoichi[1] koreai hasonmásának tekinthető Hwang közötti kapcsolat a legrosszabb hollywoodi filmes tradíciókat nyögi, a jól ismert „mester és tanítványa” dramaturgiára felfűzött sztori a karakterek kidolgozatlansága miatt nem tud érdekfeszítővé válni. Gyeon-jából így egy idegesítő, hisztis tinédzser lesz, a világtalanul is mesterien vívó Hwangból pedig kínosan komikus pillanatok katalizátora. Utazásuk céltalan, mindenféle klimaxtól és komolyabb fordulattól mentes. Lee képtelen volt eldönteni, hogy a siheder fejlődéstörténetére, vagy a „nagyobb vászonra”, a háttérben zajló belpolitikai intrikákra helyezze a hangsúlyt, ezzel viszont Lee viaskodásának is kihúzza a méregfogát. A puccsra ácsingózó kardforgató lehetett volna az opus igazi főszereplője: álmától elvakult tragikus hős, országának végeredményben jót akaró forradalmár helyett a hányaveti forgatókönyv sajnos egy meghosszabbított (!) szemfogakkal vicsorgó papírmasé antagonista szintjére degradálja. Hű csatlósaival elkövetett mészárlásainak a filmidő elteltével egyre kevesebb jelentőséget tulajdonítunk, egyetlen elvágott toroknak, kiontott bélnek és levágott fejnek sincsen tétje. Korea döntéshozói – a királyt is beleértve – a Vérző pengében bornírt, ostoba (a kisujjukat sem mozdítják a japán megszállás megakadályozása érdekében), és ami a legfájóbb: kicsinyes emberek.

Kicsinyességük miatt nem tud kibontakozni az effajta történelmi filmektől elvárt grandiózusság, míg a háttér előtt zajló emberi dráma alól a klisékből építkező szkript és a karakterek felületessége rántja ki a talajt. A mindvégig lassú tűzön égő konfliktus a fináléban nem kulminál, hanem hangosan kipukkad; s Lee vak követőivel egyszerre döbbennünk rá, hogy megvezettek minket. A Vérző penge vezérmottójaként a játékidő alatt sokat emlegetett „Mindenkinek kell, hogy legyen álma!” szentencia ismétlődik, ám a film szereplői vagy annyira elvakultak sajátjuktól, vagy annyira elkeseredetten próbálnak rálelni, hogy nem tűnik fel számukra, mi folyik körülöttük. Ezért néha többé-kevésbé látványos kardpárbajokba bonyolódnak, ám ásítás közben nehéz az akrobatikus mozdulatokra és a szépen rekonstruált tárgyi világra koncentrálni.

YouTube előnézeti kép
Footnotes    (↵ returns to text)
  1. A vak, hazárdjátékot kedvelő masszőrnek álcázott kardforgató mester eredetileg Kan Shimozawa írói agyszüleménye. Japánban, a maga száztizenkét epizódjával az egyik legtovább sugárzott tévés széria, illetve egy terjedelmes, huszonhat darabot számláló filmsorozat ikonikus főszereplője. Legutóbb Takeshi Kitano Zatoichi-jában (2003), a 2008-as Ichi-ben és a 2010-es Zatoichi: The Lastben bukkant fel a legendás öreg vagy egy variánsa, de az amerikai kopírozási hullám is partra vetette: az 1990-es Vak végzetben (Blind Fury) Rutger Hauer jött, „látott” és győzött.

Címke: , ,

Nézz bele!
Téma: Trashfilm Jeffrey Sconce: Az akadémia „beszennyezése” Sepsi László: A szörnyeteg jele – Trash, tévé, evolúció „A minőség szubjektív dolog” – Interjú David Latt-tel Alföldi Nóra: Trashformers – A kortárs blockbuster és a szenny Nemes Z. Márió: Kínzás mint képalkotás – A torture porn esztétikái Csiger Ádám: Szemét a Nap mögött – A japán trashfilm útja Parragh Ádám: Dühöngő firka – Körvonalazható trashettanulmányok Állókép Győrffy László: Privát biológia Dömsödi Zsolt: Trash-Pöröly Varió Huber Zoltán: A magányos hős újabb eljövetele Orosz Anna Ida: Vakrajz Lichter Péter – Pálos Máté: Szemorgona
éjfélkorlead

ANIMATÉKA

szivárványharcosailead

KELETI EXPEDÍCIÓ

essentiallead

KRITIKA

das_letzte_schweigenld

KRITIKA

7917

magazin

TheKidsAreAlright2

KRITIKA

4b1423lead

KRITIKA

libanonlead

KELETI EXPEDÍCIÓ

galaxis3

KRITIKA

franklead

KRITIKA

hercules-dwayne-johnson-picture

KRITIKA

berandal03

KRITIKA

repcsik-a-mentoalakulat04-r

KRITIKA

zero4

KRITIKA

pap-gyermekei01-r

KRITIKA

majmoklead

KRITIKA

la danza

KRITIKA

vivian_maier

ESSZÉ

millionwaystodie

KRITIKA

Feuchtgebiete

KRITIKA

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu