Miként azt itt láthatjuk, a gazdasági válság sújtotta Svédországban egyedül a bűn útja vezethet anyagi felemelkedéshez. A Jens Lapidus bestselleréből készült thriller három nagyszerűen megformált központi szereplő körül bonyolódik, s bravúrosan skicceli fel az őket bekebelező multikulturális közeget. Mindhárom karakter izgalmas figura, múltjuk és jelenük van, a film központi dilemmája pedig az, hogy vajon lehet-e jövőjük. A konklúzió egyszerű és kiábrándító.

Jorge (Matias Padin) börtönszökevény, aki az utolsó nagy meló miatt dobbantott a hűvösről. Nyomában a szerb maffia végrehajtója, Mrado (Dragomir Mrsic), akinek újabban – mivel exfelesége elvonón van – nyolcéves kislányával is foglalkoznia kell. Az ügyletbe belekeveredik Johan ’JW’ Westlund (Joel Kinnaman) is, az alacsony társadalmi rangú, látszatéletet fenntartó egyetemista: éjszaka a helyi arab kiskirály megbízásából taxizik, hogy dúsgazdag barátai előtt velük egyenlőként pózolhasson. Mindhárman a pénz bűvöletében élnek, ám egy kokainszállítmány miatt kirobbanó bandaháború végzetes vakvágányra tereli az amúgy is kisiklásra ítélt életüket.

JW kétségtelenül a legérdekesebb karakter, s egyben az Instant dohány (Snabba Cash) főszereplőjének is tekinthető figura. Személyében Patricia Highsmith halhatatlan Tom Ripley-jének svéd leszármazottját köszönthetjük, egy érzéketlen emberi porhüvelyt, aki mindent megtesz, hogy többnek tűnjön, mint ami. Egyértelmű, hogy jó agya van a pénzügyekhez, ám társadalmi státusza miatt esélytelen a nagy kiugrásra. Egyetemi kollégium-főhadiszállásán komponálja illuzórikus napjait, falán követendő mintaként méregdrága öltönyt viselő modellek, alvás helyett pedig olcsó ingjeit „turbózza fel”, igényesebb gombokra cserélve a konfekciógúnya sajátjait. Csaló pozőr, akit előbb-utóbb elkerülhetetlenül maga alá temet hazugságainak ingatag kártyavára – hogy parányi börtönét egy másik cellára cserélje. Legnagyobb tragédiája azonban az, hogy non-stop színjátékával két világ között reked: jómódú csoporttársai sohasem fogják befogadni, míg az őt kihasználó arab maffiózó csupán eldobható, lecserélhető tárgyként tekint rá.

Hasonló gondok gyötrik a családi krízis, illetve a szökevénylét között egyensúlyozó Jorgét és Mradót is, akit egy balfogás (nevezetesen: elmulasztja megölni Jorgét) után kivégzésre ítél egykori főnöke. Espinosa ügyesen szerkeszti egymás mellé a három karakter egyre inkább összegabalyodó konfliktusait, figyelemreméltó, hogy a különböző nemzetiségű figurák drámái sem sikkadnak el az átverések mentén alakuló bűnciklusban^[1], így minden kilőtt golyónak vagy eltört bordának nagyobb súlya van. Az alkotók a gazdasági világválság motívumának beemelésén keresztül valamelyest relativizálták az opus és a hármasfogat érdeklődésének középpontjában álló státuszharcot: nem csak a társadalom legalján leledző balkáni bevándorló kénytelen a bűn ingoványos ösvényére tévedni, hiszen a válság nem válogatott az áldozatok közül, egy csőd szélére került bankigazgatónak ugyanúgy le kell paktálnia az ördöggel.

Az átfogó, több nyelven bonyolódó konfliktusrendszert személyes drámákban feloldó Instant dohányra és alkotójára felfigyelt az Álomgyár is: a filmből Zac Efron vezényletével készül remake, míg Espinosa jelenleg többek között Ryan Reynolds-zal és Denzel Washingtonnal forgatja Safe House című, ígéretes thrillerét. A kritikus meg csak remélni tudja, hogy a rendező az amerikai filmgyártás berkeiben is képes lesz megőrizni formatudatosságát és kimért arányérzékét, s nem JW-hez hasonlatos, hűvös kaméleonként olvad majd bele az egyenfilmek monokróm szégyenfalába.