iso1

KRITIKA

Vesztőhely télen (Johan Lundborg – Johan Storm: A folyosó)

Bátori Anna

2012/05/16

A svéd Lundborg-Storm rendezőpáros első nagyjátékfilmje követi a skandináv pszichothriller hagyományait, ugyanakkor meg is spékeli azt a zsáner legkiválóbb alkotóinak reflexiójával. Így eshet, hogy A folyosó nézése közben nem csupán Pal Sletaune klausztrofóbikus hangulatú terei ugranak be (A szomszéd, Babycall), hanem Hitchcock (Hátsó ablak), Polanski (A bérlő, Iszonyat), és Aronofsky (Rekviem egy álomért) voyeurisztikus-kísérteties világa is felidéződhet a nézőben. Az elődök nyomdokain haladva nem meglepő, hogy Lundborg és Storm filmje tökéletesen hozza a thriller hatásmechanizmusából adódó állandó feszültséget, ám a vissza-visszatérő deja-vu érzés gyakran megtöri a percepció folyamatosságát, és az említett filmek ismeretében sajnos képtelen meglepetéseket okozni.

Frank (Emil Johnsen) magányos, stréber orvostanhallgató, akit szabadidejében is a könyvei kötnek le leginkább, és ha lehet, akkor elkerüli az emberekkel történő kommunikáció minden formáját. Ám amikor Lotte (Ylva Gallon) beköltözik a felette lévő lakásba, minden megváltozik: a lány esti zajongásai miatt Frank képtelen aludni, és újdonsült szomszédjának állandó látogatása sem tölti el őt nagy lelkesedéssel. A helyzetet súlyosbítja, hogy Lotte dúvad párja, Micke (Peter Stormare) nem nézi jó szemmel barátnője pajtáskodását, és fizikai bántalmazás formájában hangot is ad nemtetszésének. Mindezt persze a falakon keresztül alsó szomszéd, Frank is hallgatja, aki az állandó kimerültség és stressz következtében eminens egyetemistából paranoiás, bukdácsoló nebulóvá válik. Frank egyre képtelenebb kordában tartani rettegését, és képzelődni kezd: a fejébe veszi, hogy Micke féltékenységből meggyilkolta Lottét; az agresszív barát áldozati listájának következő pozícióját pedig meggyőződése szerint az ő személye tölti be. Persze az is lehet, hogy mindez nem Frank fantáziájának szüleménye, hanem az ijesztő valóság, és az egyetemista fiú valóban veszélyben van…


Lundborg és Storm a fiú mentális leépülésére helyezik a hangsúlyt és ez által teremtenek egy olyan fojtott atmoszférát, amelyben a szorongás válik az egyetemista mindennapjainak kulcsfogalmává. Az állandósult nyugtalanság leginkább a film kamaradráma-jellegének köszönhető, ugyanis a történet többnyire egyetlen helyszínen, egy bérházban játszódik, (amely egyébként Storm albérlete volt filmes tanulmányai alatt) a fabula is csak pár napot ölel fel, és a szereplők száma is minimális. A folyosóban emellett olyannyira hangsúlyos Frank mentális megsemmisülése, hogy alapszituáció ide, vagy oda; a lényeg nem a gyilkosság(ok), hanem az egyetemista magára maradottsága és teljes elveszettsége a bűnös helyzetben. A film így inkább a kamaradrámák azon csoportját gazdagítja, amelyek egy ember teljes létbevetettségét hivatottak ábrázolni és a thriller-elemek is leginkább a fiú egyre mélyebb lelki küzdelmeinek, illetve félelmének tartógerendájaként vannak jelen. Lundborgék emellett keretes szerkezetet használnak, és a stockholmi táj virazsírozott, békés látványának becsempészésével ellenpontozzák a szomszédban történő bűntetteket. A rendezőpáros filmje így válik egy thrillerbe csomagolt társadalomkritikai kamaradrámává, amelyben egy antiszociális ember megpróbál integrálódni a svéd apparátusba, ám vállalkozása kudarcot vall.

A Lundborg-Storm rendezőpáros filmje akkor nyeri el végső, skandináv esszenciáját, amikor a folyosót a társadalmat és a magányos individuumot összekötő kapocs metaforájaként kezdi el használni. Frank egy olyan bérházban éli az életét, ahol senkit sem ismer: az egyetlen repetitív dolog a szomszéd kislány rollerje, amelyben minden hazatértekor elesik. Megőrülése közben a szüzsében eddig redundáns elemeket kezdi el szétszedni: beletuszkolja a gyermek játékát a szemétledobóba, majd annak tulajdonosával alpári módon kezd el üvöltözni. Frank sorban mélyíti el az iránta kialakult emberek ellenszenvét, és semleges, kívülálló személyiségének válaszreakciója az agresszivitás aktusában tetőzik. Ennek szimpla alapja az, hogy a fiatal fiú képtelen elismerni a vereséget és ez az oka, hogy végül Micke-vel is versenybe száll. Bár Lotte iránt kezdetben leginkább csak a nyűg érzése borítja el a stréber és szűzies életet élő nebulót, az események előrehaladtával a szomszéd lánnyal történő kapcsolata helyettesíti az egyetemen történő „kinek van nagyobb farka” című vetélkedőt. Frank a bérház falai között próbálja meg pótolni az életéből hiányzó alfa-hím szerepkört, ami idegileg labilis személyisége számára egyet jelent a bunkósággal. Persze ez a fajta viselkedésmód is ismerős lehet számunkra, ám a fiú életében olyannyira elfajul a tirpákság, hogy férfias erejét fitogtatva nem csupán a szomszéd kislányt, hanem az öreg közös képviselőt, majd a barátságos Lottét is kiosztja, ami a társadalomban élő polgár bunkóság-barométerét igencsak kiakasztja. Mikor azonban Micke belép a képbe, a kicsi tücsök nebulóból porszemnyi hangya válik, aki egy azonos nemű ellenfelet kap maga mellé: a néző ezen a ponton jut el oda, hogy igazándiból örülne is neki, ha az ugráló bolhácskát valaki jól eltaposná, vagy minimum fejbe vágná. Ami hál’ Istennek meg is történik.


Lundborg-Storm olyannyira folyékonyan beszélik a filmművészet nyelvét, hogy a néző ilyetén unszimpátiájából képesek sajnálatot faragni, és a folyosó-allegória segítségével érzékeltetik Frank kudarcra ítélt vállalkozását, miszerint ő is képessé válhat a svéd társadalomba való integrációra. Az egyetemista eleve mínusz pontokkal indul norvégsága miatt, amit az imént említett antiszociális viselkedése sem igazán dob fel. Mindenkit lenéz maga körül, nem áll szóba a csoporttársaival, és a bukott hallgatókat leprásként kezeli. Amikor azonban az ő homlokára kerül a vesztes felirat, és megpróbálja magát beédesgetni a felsorolt egyéneknél, sorra kudarcot vall, mintegy tökéletes példáját hozva az „amolyan az adjon Isten, olyan a fogadj Isten”− mondás bölcseleti megállapításának. Antiszociális egyénből számkivetett lesz, aki az ajtóján lévő postanyíláson keresztül kémleli a világot, így kísérelve meg barátságba elegyedni a ház lakóival. Szánalmas próbálkozásait állandó kudarc kíséri és mind mentálisan, mind fizikálisan is egyre közelebb kerül a totális megsemmisüléshez. A svéd állami apparátus képviselői – a rendőrségtől kezdve az egyetemen át – mind bolondnak nézik, és egyre evidensebbé válik, hogy Frank totálisan magára maradt a barikádjai mögött. Amikor tehát ő változtatna magányos életvitelén, az addig megtagadott rendszer már nem kér belőle, és a fiú önmaga védelmére kényszerül.

Frank mentális és fizikai leépülése olyan finoman és lépcsőzetesen megy végbe, hogy a váltások közötti hajszálvékony átmeneteket alig lehet érezni, és a néző nem is ismeri fel a zuhanás, majd a megérkezés megrázó pillanatait. A főhős élére vasalt inge és pulóvere helyett a történet előrehaladtával már csak egy póló díszeleg szvettere alatt, amely először trikóvá korcsosul, majd vértócsától ázott, meztelen férfitestté vedlik. Frank lecsúszását nem csupán külső jegyei jelzik, hanem a svéd rendezőpáros térbeli komponálása és az egyre inkább a steadycam-technikára épülő szerkesztésmód is: a felső gépállásból fényképezett beállítások, a fény egyetlen pontba fókuszálása és az állandóan vibráló képkeret csak fokozzák az üres, zárt terek következtében fellépő klausztrofóbia érzését.

YouTube előnézeti kép

A folyosó képkocáival szemezve a kevésbé szemfüles néző is újra csodálhatja Hitchcock mester mozgóképes kézjegyeit, és Aronofsky hallucinatív, tébolyda-univerzumának montázstechnikáját, nem beszélve Lundborg és Storm előző filmjének (Rosenhill) szekvenciáiról, amelyek szintén az üres terekre, a bezártságra, és a szabadulni képtelen egyén helyzetének felvázolására helyezték a hangsúlyt. A híres mozgóképes fogások azonban lassan már klisékké transzformálódnak a vásznon, és a filmművészet kiválóságainak reflexiója nem képes meglepetésekkel előrukkolni. A film megmentője így a karácsonyi ünneplésre készülő stockholmi társadalom kiforgatott és elidegenedett reprezentációja lehet, avagy a keserű társadalomkritika, amely olyan kis adagokban érkezik a vászonról, hogy fel sem eszmélünk; már nyakig benne vagyunk a svéd szociális hálóban.

Lundborg és Storm karácsonyi ajándéka szépen virít a fa alatt, annak ellenére, hogy a film sokkalta kevesebb díszt is elbírna. A mindenképpen többször nézendő alkotás nem csupán Peter Stormare miatt izgalmas, hanem azért is, mert thriller-formába csomagol egy társadalomkritikai kamaradrámát, ami már önmagában véve is igen-igen izzasztó kísérlet. Az is dicsérendő, hogy hús-vér szereplőket kapunk, akik képesek elhitetni, hogy akár a mi szomszédaink is lehetnének. Aki szereti a skandináv sokk-terápiát, és a thriller atyjait is nagy becsben tartja, az élvezkedni fog A folyosó nézése közben is: Lundborg és Storm a valóság és a hallucináció határmezsgyéin járva egy igencsak izgalmas történetet hoztak össze: karácsonyi meglepetés-csomagjuk kibontása közben egyre meglepőbb dolgok kerülnek elő a díszek alatt rejtőző ajándék-dobozból.

YouTube előnézeti kép

Címke: ,

Nézz bele!
Téma: Trashfilm Jeffrey Sconce: Az akadémia „beszennyezése” Sepsi László: A szörnyeteg jele – Trash, tévé, evolúció „A minőség szubjektív dolog” – Interjú David Latt-tel Alföldi Nóra: Trashformers – A kortárs blockbuster és a szenny Nemes Z. Márió: Kínzás mint képalkotás – A torture porn esztétikái Csiger Ádám: Szemét a Nap mögött – A japán trashfilm útja Parragh Ádám: Dühöngő firka – Körvonalazható trashettanulmányok Állókép Győrffy László: Privát biológia Dömsödi Zsolt: Trash-Pöröly Varió Huber Zoltán: A magányos hős újabb eljövetele Orosz Anna Ida: Vakrajz Lichter Péter – Pálos Máté: Szemorgona
roverlead

LISTA

Headhunters1

KRITIKA

kopps

ESSZÉ

2006pushertrilogy001

ESSZÉ

Snabba_Cash_Kingsize.indd

KRITIKA

nine01

magazin

man-som-hatar-kvinnor-affisch

KRITIKA

JarJarBinks

KRITIKA

01_lavinalead

INTERJÚ

galaxis3

TRAILERPARK

01_leadpr

TRAILERPARK

salvation

TRAILERPARK

anderssonlead

HÍREK

roverlead

INTERJÚ

kraftidioten

KRITIKA

blind

KRITIKA, Titanic

adam's apples

HÍREK

20140124divat-koldokig-dekoltalt-ruha-lett-2

KRITIKA

Csanyi(650x433)

KEREKASZTAL

trudet2

TRAILERPARK

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu