harry-potter-and-the-deathly-hallows-part-2-dvd-release-date

KRITIKA

Haszonállat (Harry Potter és a Halál Ereklyéi – II. rész)

Sepsi László

2011/07/14

Idén nyáron a Harry Potter-kultusz utolsó számottevő hordozója is bemutatásra került, ezzel pontot téve a Lennon-szemüveges ifjúsági ikon szenvedéseinek végére, és visszavonhatatlanul átengedve a helyet az Alkonyat-franchise utórezgéseinek. A kettészakított záróepizód tinithrillerré fazonírozott első fele a kezdetekkel, és így a gyermekkorral való szimbolikus leszámolás jegyében telt, halálra kínzott roxforti tanárokkal és tengerparton kimúló házimanókkal, a Harry Potter és a Halál Ereklyéi – II. rész pedig búcsú gyanánt visszaviszi a hétköznapi valóságban zajló embervadászatot a kiábrándultság sötét színeivel megfestett mesevilágba, ahol viszont már a sárkányok nyakán is rozsdás lánc csüng és a hajdan sérthetetlennek hitt figurák továbbra is hullanak, mint a legyek. Az előzmény a gyermekkor holokausztja volt, ahol Voldemort csatlósai nyomán nem elsősorban a sárvérűek, hanem a gyermeki fantázia teremtményei szenvedtek (valamelyest Barker Korbácsának mintájára), hogy helyükre a halálfélelem digitális démonjai tóduljanak, a zárlat pedig a túlélés lehetőségeit taglalja, hőseinek stratégiáin keresztül felmutatva, milyen opciók állnak egy, a kimúlással szembenéző franchise rendelkezésére az örök élet elérésének érdekében.
Figyelem, a szöveg spoilereket tartalmaz!

Roxfort titkos kamrákkal, rejtekajtókkal és alagutakkal teli, de mindenekelőtt kulturális utalásokból felépített borgesi labirintusa a fináléban megroggyan a látványfilmes potenciált is egészséggel kihasználó ostrom alatt: Rowling, és nyomában a hollywoodi gépezet a Halál Ereklyéi második részében kéjesen ledózerolja a korábbi hat, illetve hét epizódon keresztül építgetett konstrukciót, hogy az epilógusban felvillantott tiszta lap csupán egy teljes reboot lehetőségét rejthesse magában. A Jó és Gonosz örök harcának nyertes tábornokai megkapják rutinjutalmukat – legyen az tisztes ellátás a túlvilág ragyogó csarnokaiban vagy akár csak a név továbbélése –, ám túlélés szempontjából értelemszerűen Potter és Voldemort rendelkeznek az ezredforduló utáni tömegkultúra egészének tükrében is tanulságos stratégiával. Míg Harry elfogadja saját passzivitását és termék-voltát, a lelkét darabokra tépő Voldemort egyszerre modellezi a franchise egészét is átható intertextuális jelleget, illetve testesíti meg filmformában a rendszerint alaktalan árnyékként megjelenő digitális képmás fenyegetését.

Ahogy a Harry Potter-franchise a Columbus-féle nyitányok után a gyerekfilm kies tündérkertjéből átevickélt a dark fantasy-köntösbe bújtatott coming-of-age-történetek barátságtalan rengetegébe, úgy vált a címszereplő egyre nyilvánvalóbbá alárendeltté, amit a záróepizód a már eddig is sejthető háttérpaktumok bemutatásával igazol. Ahogy az egy flashback során kiderül, Pottert mentorai kezdettől fogva „vágóhídi marhaként” terelték sorsának beteljesítése felé: nem egyszerűen sztárnak született, ami némiképp determinálta későbbi sorsát, de útja a kezdeti (önállónak tűnő) cselekvéstől vezetett a teljes eltárgyiasodásig (a hetedik horcrux), ahol megdicsőülése, majd túlélése már csupán attól függ, hogy mennyire képes alárendelni önmagát a mások által irányított cselekménynek – és ahol a jóságos mágusok machinációiban nem nehéz ráismerni a Potter mögött álló médiagépezet aktakukacaira. Legyen szó Rambóról, a Terminátorról, a szintén krisztusi utat járó és a gépezet által bedarált Neóról és a megannyi készenkapott könnyűzenei előadóról, a posztmodern ikonok alapvető paradoxona, hogy úgy válnak vallási kegytárggyá, hogy valójában nem mások, mint precízen összerakott termékek: tetteiket manipulatív apparátusok irányítják – a katonaságtól a Főnix Rendjéig –, így egyetlen dolguk, hogy beteljesítsék sorsukat a pénztárak vágóhídján. Ennek megfelelően válik Harry Potter a vallási áthallásokból fakadóan áldozati báránnyá és lemészárolt haszonállattá, amely az utolsó epizódban beteljesíti sorsát, hogy az utána jövők, az Alkonyat bamba vérszívói, már annyi mozgástérrel se rendelkeznek, hogy saját vámpír-valójukat felvállalhassák és minden szempontból alárendelődnek a cselekmény – és Bella – fruskaszemléletének.


A halál kicselezése Potternél abban állt, hogy hagyta, hogy a körülötte szikrázó gépezet tegye a dolgát és jutalma a feltámadás lett – mintegy előrevetítve Rowling baljós előjelnek tekinthető szervezkedését a közelmúltból. Voldemort túlélési stratégiája ezzel szemben a széria egyik legtöbbet emlegetett buktatóját modellezi: a gonosztevő lelke egyrészt szétszórva – motívumait szertespriccelve – hever a mesevilágban, miközben ő maga is különböző darabokból van összerakva. A Harry Potter-franchise legfontosabb kritikája – ahogy ez számos más kortárs alkotás és alkotóval is így van, kezdve rögtön Tarantinóval –, hogy minden számottevő eleme máshonnét származik. Ennek megfelelően Voldemort elpusztításának titka az, hogy ellenfeleinek vissza kell fejteniük, hogy milyen elemekből áll össze. Harry és barátai lényegében halálra elemzik a fekete mágust, lelkének minden darabkájáról kiderítve eredetét – itt egy fejdísz, ott egy kis X-men –, aki a fináléban (szemben a regény megoldásával) így hullhat aprócska pixelcafatokra. A filmverzió egyik legjelentősebb változtatása, hogy Voldemort figuráját maradéktalanul összeköti a digitális képalkotással, amely a kortárs ifjúsági fantasy-ben rendszerint a halhatatlanság eszméjével forrt össze (részletesebben lásd: Sepsi László: Digitális öröklét. A kortárs fantasy és a CGI. Filmvilág 2010/7 40-41.o.): az önmagát részleteiben reprodukáló és esetenként fekete pixelködbe burkolva közlekedő Voldemort rémtársaihoz hasonlóan fenyegeti a karakterszínészek színe-javával benépesített mesegyárat.

A Harry Potter és a Halál Ereklyéi – II. rész epilógusa egy pillanatra mintha megpróbálná elhitetni nézőjével, hogy a franchise-univerzumban létezik szabad akarat. „A Teszlek-süveg figyelembe veszi a választásodat” mondja fiának Harry egy olyan jelenetben, amely lényegében az egész saga kiindulópontjának ismétlése. Egy ikon fenntartásához szükségszerű, hogy a figura integritása ne sérüljön, és tetteit továbbra is a szabad akarat illúziója lengje be: de amikor kifut a Potter-csöppségeket szállító vonat a 9¾. vágányról, már nyilvánvaló, hogy az ifjú trónkövetelők ugyanazon kényszerpályán keltek útra, amiről apjuk épphogy nyugdíjba vonult.

YouTube előnézeti kép

Címke: , , ,

Nézz bele!
Téma: Trashfilm Jeffrey Sconce: Az akadémia „beszennyezése” Sepsi László: A szörnyeteg jele – Trash, tévé, evolúció „A minőség szubjektív dolog” – Interjú David Latt-tel Alföldi Nóra: Trashformers – A kortárs blockbuster és a szenny Nemes Z. Márió: Kínzás mint képalkotás – A torture porn esztétikái Csiger Ádám: Szemét a Nap mögött – A japán trashfilm útja Parragh Ádám: Dühöngő firka – Körvonalazható trashettanulmányok Állókép Győrffy László: Privát biológia Dömsödi Zsolt: Trash-Pöröly Varió Huber Zoltán: A magányos hős újabb eljövetele Orosz Anna Ida: Vakrajz Lichter Péter – Pálos Máté: Szemorgona
Sweety-Babies-sweety-babies-9934079-1024-768

ESSZÉ

the prestige

ESSZÉ

atokeletestrukk04

ESSZÉ

hobbit2lead

KRITIKA

unnamed-4

AJÁNLÓ

Clara_c_Hesse_Greutert_Film_AG_web

KRITIKA

Tajtékos napok

ESSZÉ

ozahatalmaslead

KRITIKA

paranormanlead

KRITIKA

2012legjeilead

LISTA

hobbitlead

KRITIKA

Edward_Bella_Breaking_Dawn_2

KRITIKA

191587-road4

KRITIKA

jane_eyrlead

ESSZÉ

TheMillandtheCross(2011)

KRITIKA

The-Skin-I-Live-In-1

KRITIKA

never-let-me-go-movie-poster-11

KRITIKA

Storyteller1

MONSTER OF THE WEEK

gruffalo3

ANIMATÉKA, magazin

tk3

MONSTER OF THE WEEK

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu