Robotokkal a Szaturnusz körül

Huber Zoltán

2013/05/18

Némileg meglepő, de az önmagát a világ vezető technológiai nagyhatalmának, a világűr meghódítójának kikiáltó Szovjetunióban szinte alig forgattak tudományos-fantasztikus filmeket.

Az ország hagyományai, a rendelkezésre álló adottságok, a szűkösebb erőforrások és a szigorú pártutasítások miatt a vasfüggöny mögötti populáris mozit elsősorban a háborús eposzok, a népnevelő ifjúsági művek a kosztümös kalandok és a könnyedebb komédiák jelentették. Igaz, Tarkovszkij két filozófikus főművére szegről-végről azért rásüthető a sci-fi címke, de a klasszikus értelemben vett, ma is fogyasztható zsánerdarab csak igen kevés akad. A lengyel-észt-szovjet (!) összefogással készült Robotokkal a Szaturnusz körül (Test pilota Pirxa) e kicsiny mezőny egy igen különleges alkotása, melynek élvezeti értékét elsősorban az eltelt évtizedek, a bekövetkező történelmi változások szavatolják.

Az orosz anyanyelvű színészekkel, a lengyel Marek Piestrak által jegyzett alkotás amolyan “három az egyben” mozi. A rendező nagy fába vágja a fejszéjét: egzotikus disztópiát épít, megkísérli megidézni a 2001 Ürodüsszeia és a Csillagok háborúja sikereit, de a komolyabb gondolati tartalmakról sem kíván lemondani. Míg a mű első harmada, a nagyrészt Párizsban forgatott bevezető egy számunkra igen szórakoztató jövőképet mutat be, addig a második etapban rockzenére komponált, tűzpiros Ford Mustanggal és irgalmatlan baseball sapkával súlyosbított autós/helikopteres üldözés vár ránk. A játékidő legnagyobb részét azonban az űrutazás, illetve az ott kibontakozó androidos szabotázs foglalja el. Az emberszabású gépek és az emberek harcából az alapanyagul szolgáló Pirx-novella Stanisław Lem által megpendített robot-dilemmája bontakozik ki.

Piestrak szerethető igyekezettel próbálja kielégíteni a közönség szűk KGST-keretek közé szorított elvárásait, ami garantálja a mai néző szimpátiáját. A La Défense felhőkarcolói között rögzített külső felvételek az egykori pártirodák intarziás-műbőrös luxusával keverednek, ahogyan a whodunit-krimi is ideológiailag hasznos kapitalista rémálmokkal gazdagodik. A vöröses árnyalatban játszó nyugat-fantáziák legalább olyan mókásak , mint a McDonald’sban sört vedelő, az UNESCO kötelékében dolgozó űrhajós, ahogyan a kierőszakolt diszkójelenetben bevillantott cicik és a „futurista” zenékkel kísért trükkfelvételek is utánozhatatlanok. A film magas élvezeti értékét mégis elsősorban a barnás-zöldes színekben pompázó, félreismerhetetlenül oroszos formavilágú kulisszák jelentik. Igaz kicsit idős és kopaszodik is, ám a Szaturnuszra igyekvő Pirx maga a megtestesült szocialista szuperhős.

Címkék: MONSTER OF THE WEEK, orosz, sci-fi