Közeleg a nyár legkeményebb filmje

Roboz Gábor

2014/06/20

Magára vessen, aki kihagyja. Interjú az Országúti bosszú rendezőjével.

A Cannes-ban bemutatott Országúti bosszú (The Rover) magyar premierje ugyan még egy kicsit odébb van (július 31.), de mit csináljunk, ha egyszer kibírhatatlanul várjuk. David Michôd filmje az ausztrál pusztaságban játszódik, tíz évvel a társadalom összeomlása után, és egy leharcolt férfiról szól (Guy Pearce), akinek ellopják az autóját, majd egy zavarodott fiatalember segítségével (Robert Pattinson) véres-mocskos utazásra indul, hogy minden áron visszaszerezze, ami az övé.

Most jártál először Cannes-ban. Milyen volt?

Amilyennek mindig is képzeltem. Tébolyda. Furán keveredik itt a gyomorforgató luxus az őszinte moziimádattal. Ezt máshol még nem tapasztaltam.

Az Animal Kingdom a Sundance-en debütált. Akkor még nem voltak veled szemben elvárások, az Országúti bosszúnál már egészen más a helyzet. Hogyan birkóztál meg ezzel Cannes előtt?

Lefoglaltam magam más munkákkal, különben a fesztivál előtti hónapokat azzal töltöttem volna, hogy ücsörgök és szorongok. De még így is furcsa ez az egész. Mindenesetre tisztáztam magamban valamit: ezt a problémát el kell engednem, sehogy sem befolyásolhatom mások elvárását.

Azért biztosan ijesztő a helyzet.

Az, persze, de mi az alternatíva? Hogy senkit sem érdekel a filmem?

Na és mit szeretnél, hogyan fogadják az Országúti bosszút? Számomra hihetetlenül komor, nihilista film. A kritikusok nagyon dühösnek bélyegezték. Te is ilyennek látod?

Bizonyos értelemben persze, dühös film. Mérgesen írtam. De szerintem az Animal Kingdom dühösebb nála. Azt a fura bagázst, ami megmarad annak a filmnek a végén, elég nehéz szeretni. Az Országúti bosszú meg minden brutalitása ellenére már-már szentimentálisan ábrázolja az emberi kapcsolatteremtést.

Milyenek voltak a film forgatási körülményei?

A sivatag brutális volt. Amikor helyszíneket kerestünk, a napon ijesztő hőség volt mindenhol, tudtam, hogy így nem dolgozhatunk. Árnyékban, rengeteg vízzel aránylag elviselhető volt. Végül nagyon megszerettük, olyanok lettünk, mint valami utazó karaván, állandóan mocskosak voltunk és izzadtunk, sehol sem volt vétel, folyton berúgtunk. Szóval, kemény volt, de amint véget ért, máris hiányzott.

Megkerülhetetlen a kérdés: hogyhogy Robert Pattinsont választottad az egyik főszerepre?

Egyszerűen annyi történt, hogy összeismerkedtünk, és megkedveltem. Még mindig nem láttam az Alkonyat-filmeket. Nem is érzem, hogy kéne. Szóval, a találkozásunkkor semmit sem tudtam róla, de okosnak, viccesnek és nyitottnak találtam. Aztán amikor elkezdtünk próbálni, perceken belül éreztem, hogy ő az emberem.

Miért nem láthatjuk a filmben az Animal Kingdom egyik főszereplőjét, Joel Edgertont, miközben az alapsztorit társíróként jegyzi?

Még amikor a sztorin agyaltunk, beszélgettünk róla Joellel, hogy esetleg szerepel majd benne. Aztán elvonultam dolgozni a forgatókönyvön, és nagyon hamar eljutottam odáig, hogy Guy-ra írom. Fontos volt, hogy a karakter a negyvenes évei közepén járjon, hogy olyasvalaki legyen, aki emlékszik, hogyan mentek régen a dolgok.

És amikor Joellel ötleteltetek, milyen film járt a fejetekben?

Eredetileg úgy terveztük, hogy a filmet Joel testvére, Nash rendezi majd. Ez még 2007-ben volt, Los Angelesben. Ekkor úgy állt a sztori, hogy egy fickónak ellopják az autóját a sivatagban. Egy autós üldözéses filmben gondolkodtunk. De amikor elkezdtem írni, hamar körvonalazódott, hogy nem olyan filmet írok, amilyet Nash szeretne rendezni. Velem ez mindig úgy működik, hogy ha elkezdek írni valamit, ami iránt elköteleződöm, akkor azt nem tudom kiengedni a kezemből.

Azért ilyen dühös filmre számítottatok?

Nem hinném, hogy akkor ennyire előre terveztünk. Tényleg a forgatókönyv írása közben lett ennyire dühös a film. Nyilván azért, mert akkoriban így viszonyultam a világhoz. A saját elkeseredésem átitatta a film világát, és különösen Guy karakterét.

Ezt kifejtenéd bővebben is?

Volt egy pont a gazdasági válság idején, amikor világos lett, hogy szerte a Földön élnek olyan emberek, akik felhatalmazást kaptak arra, hogy kifosszák és tönkretegyék egyes országok gazdaságát, és simán megússzák. Sőt, furcsamód gyakran még kölcsönökhöz is jutnak. Ezzel párhuzamosan meg valahogy lekerült a napirendről az, ami szerintem korunk legkomolyabb morális kihívása: a klímaváltozás kezelése. Talán ekkor éltem át először azt, hogy tényleg nem tudtam, innen hogyan tovább. Számomra úgy tűnik, egyszerűen nem vagyunk hajlandóak együttes erővel megoldani bizonyos problémákat.

Négy évet kellett várnunk a második filmedre. A következőre is ennyit kell majd?

Remélem, nem. Az Animal Kingdom teljesen megváltoztatta az életem. Ezután nem azt kellett eldöntenem, mit fogok csinálni, hanem azt, hogy hogyan. Ráadásul korábban nulla választási lehetőségem volt, utána meg vagy ezer. Úgy éreztem, alaposan meg kell fontolnom, mivel és hogyan folytatom, és ez évekig tartott. Rengeteg időt azzal töltöttem, hogy forgatókönyveket olvastam, hátha lesz valamelyikből valami, de ezt aztán meguntam. Felhívtam az ügynökeimet azzal, hogy „Így semmivel sem haladok.” Végül az Országúti bosszú írásánál kötöttem ki. Most úgy érzem, már sokkal tisztábban látom, hogyan akarom folytatni. Itt van például a The Operators című non-fiction könyv adaptációja, a jogokat megvette a Plan B, de még nem kezdtem el írni a szkriptet. Meg egy másik film, amit Joellel írok a Warnernek. Vagyis lehet, hogy megmártózom egy kicsit a hollywoodi vizekben. Mindenesetre az egyik elsődleges motiváció számomra mindig is az volt, hogy boldogan dolgozhassak. Ezek teljes embert igénylő filmek, tudom, milyen érzelmi hullámvasútra váltok jegyet, amikor elkezdek melózni valamin. Ha nem lehet a kezemben az irányítás, vagy nem vagyok szerelmes az anyagba, az csak dühössé tesz. Pár hónapig kibírom, de másfél-két évet biztosan nem akarok feszültséggel és haraggal telve végigcsinálni. Számomra nagyon fontos, hogy minden filmem olyan legyen, mintha a gyerekem lenne.

„Félj az embertől, akinek nincs veszítenivalója.”

(A fenti szöveg az Indiewire két interjújának rövidített, szerkesztett változata.)

(via, via)

Címkék: 18+, fordítás, interjú, műfaji film, szerzőiség