Minden filmőrült a mennybe jut – Gondolatok egy zseniális dokumentumfilmről

Lichter Péter

2015/08/30

Ezt a remekművet minden leendő filmesnek és haladó filmrajongónak kötelezővé kéne tenni.

Sajnos dokumentumfilmek terén még mindig komoly elmaradásaim vannak, folyamatosan pótolom a pótolni valókat. Ez a műfaj is hajlamos kikerülni az ember látóteréből, pláne úgy, hogy a „dokumentumfilm” szó hallatán gyakran még a keményvonalas cinefilek is unalmas, beszélőfejes és áporodott izékre gondolnak.

Pedig!

Most épp felfedeztem magamnak egy igazi gyöngyszemet a kilencvenes évek végéről, címe:

American Movie

Chris Smith dokumentumfilmje 1999-ben megnyerte a Sundance filmfesztivált, azóta igazi kult-filmmé nemesedett.

Az American Movie egy fanyar humorú, helyenként formani abszurditással sziporkázó, összességében nagyon kedves és szerethető film, ami a Nagy Amerikai Álom láthatatlan hátsóudvaráról  szól, illetve a mozgókép iránti megszállottságról.

Soha nem láttam még a filmezésről ennyire őszintén és viccesen mesélő filmet.

Smith dokumentumfilmje az Egyesült Államok egyik félreesőbb államában, Wisconsinban játszódik, hőse a húszas évei végén lévő Mark Borchardt, egy igazi megszállott horrorfilm rajongó, a film geek-ek pompás mintapéldánya.

„Ennek a filmnek a vászonra kell kerülnie.”

Smith négy éven keresztül forgatott filmje Borchardt 30 perces fekete-fehér horrorjának nyögvenyelős elkészülését dokumentálja. Az American Movie alapvetően a dokumentumfilmek klasszikus vonalvezetését követi, interjúkon és többnyire a forgatásokon rögzített jeleneteken keresztül jutunk el a film megtervezésétől a bemutatóig. Smith munkájának zsenialitását az adja, hogy nézőként egy pillanat alatt beleszeretünk a suta szereplőkbe, kiváltképp Mark megszállott lelkesedésébe.

„- Cinnamons?

– Cinema.”

Plusz akármennyire is lepattantak és szerencsétlenek a felvonultatott figurák, Smith soha nem röhögi ki őket: Mark minden viccessége ellenére komoly hőssé válik a film végére, aki a leglehetetlenebb helyzetből hozza ki a maximumot. Ezt a kilátástalan és őrült lelkesedést utoljára Tim Burton Ed Woodjában láthattuk ilyen erővel, azzal a különbséggel, hogy itt nem érezzük azt, hogy a filmrendező hősünk a kudarcba robogna.

Mark alkalmi melókból (temetők takarítása, újságkihordás) és kölcsönökből tartja el magát. Élete álma, hogy egyszer egy rendes költségvetésű filmet forgasson. Addig is a családjából és a barátaiból verbuvált stábbal forgatja zéró-költségvetésű filmjét. Néha az anyukája az operatőr, az élettársa a rendezőasszisztens és a gyerekkori haverjai a mindenesek.

Kedvencem Mark régi cimborája, a kicsit tökkelütött Mike, akinek egész fizimiskája olyan, hogy ha ezt egy fikciós filmben látom, akkor biztos, hogy azt mondom:

ez már túlzás.

Mark mesterei és példaképei a horror királyai voltak: George A. Romero és Tobe Hooper. Ahogy az lenni szokott, Mark már egészen korán, a gimis évei alatt super 8-ra forgatott kis  horrorokat. Egyes korai zsengéiben kimondottan figyelemreméltó beállítások vannak:

Figyeljétek meg, milyen költőien ellenpontozza a koponyát az a szépen derengő függöny!

Marknak egyébként előző élettársától három óvodás korú gyereke van, akik közül az egyik olyan választ adott egy amúgy banális kérdésre, ami a film legviccesebb pillanatai közé tartozik:

„- Mi volt az a film, amit utoljára láttál?

– Az Apokalipszis most.”

Mark horrorfilmjének producere a zsémbes, nem túl beszédes Bill bácsi, aki kerek 3000 dollárral támogatta a projektet. Arra a kérdésre, hogy amúgy mennyi pénze van, azt válaszolta, hogy:

280.000 USD.

(Az a nézőre van bízva, hogy ez igaz-e.)

A film egyik tényleg megindító képe, amikor Mark és gyerekei a vágószoba padlóján ébredeznek egy átdolgozott éjszaka után, már a horror utómunka fázisában. Mert amúgy a gyerkőcök (és a család többi tagja is gyakran) amolyan alternatív vágóasszisztensként működtek közre.

Az American Movie amúgy a tálcán kínált vicceskedésen kívül ügyesen kerüli az érzelmességet is. Egy csomó olyan abszurdba hajló jelenete van, amik a legjobb Monty Python epizódokat és a legsokkolóbb Harmony Korine-jeleneteket idézik. Csak ez maga a valóság, ami gyakran minden elborult agyszüleménynél nagyobbat tud ütni:

– Mike, amikor sikolyokat szinkronizál:

– Mike, amikor a zörejezésben és a hang-utómunkában segít:

Szóval mindenkinek nagyon tudom ajánlani ezt a végtelenül vicces és őszintén költői filmet. Annyi adag lelkesedést tud a nézőbe pumpálni, hogy mindjárt én is lerohanok az utcára forgatni egy darabolós horrort.

Címkék: American Movie, horror