2012/11/16
A rendőr, a szűz és a sorozatgyilkos eltéved az erdőben – kezdődhetne így akár egy gyengécske horrorparódia is, ám az elsőfilmes Aharon Keshales és Navot Papushado inkább egy meglepően morbid mozit varázsol a szórakoztatóan közhelyes alapszituációból. Az első izraeli slasherként beharangozott Veszettség a klasszikus műfai receptúrából indul ki, majd egy sajátos hullámvasutazásra invitálja a közönséget. Az éjfekete humor, a zsáner hagyományaira fittyet hányó, a férc és a tudatos határán egyensúlyozó, pimasz történetvezetés, illetve a metaforikussá dagasztott, irracionális őrület a nagyobb hibák ellenére is garantálja a maradandó élményeket.
A szűk tematikus variációkkal és könnyen beazonosítható szabályrendszerrel dolgozó slasher kitűnően passzol a kortárs befogadói szokásokhoz. A kanonizálódott alkotóelemek folyamatos dekonstrukciója kreatív önreflexióra készteti az alkotókat és a rajongókat egyaránt. A Veszettség illeszkedik a zsáner ezredfordulós reneszánszába, és megkísérli tovább fokozni újabb kombinációkkal gazdagítani a népszerű műfaji játszadozást. Az alkotók mintaszerűen felsorakoztatják a legfontosabb figurákat (miniszoknyás lányok, szűz fiú, titokzatos testvérpár, rendőrök, baltás gyilkos, véletlenül arra tévedő házaspár), majd egy pillanat alatt üldözőkre és üldözöttekre osztják őket, és nagyfokú szabálytalansággal kuszálják össze a bevett történet-szálakat, az ismerős szituációkat. Így kerülhet szembe egymással a final girl és jólelkű rendőr, a rejtélyes testvérpár és a szerencsétlen megmentő. A mű hasonló, ám kissé visszafogottabb játékra hív minket, mint a remek Ház az erdő mélyén. Az amerikai produkcióval ellentétben azonban az izraeli kistestvér végig a szűken vett zsáner keretei között marad, a vastagabb műfaji határokat tiszteletben tartja, és elsősorban a szereplők sokkoló sorsával sakkozik.
A fiatal alkotók látható élvezettel aknázzák ki a szokatlan kombinációk nyújtotta bizarr lehetőségeket, és hol szándékosan megerősítik, hol felülírják a nézői elvárásokat. A végtelenként ábrázolt, ám korántsem sűrű és sötét erdőben egy baltás gyilkos ólálkodik, ám tulajdonképp ő a legjelentéktelenebb résztvevője az egyre kaotikusabb és hajmeresztőbb eseményeknek. A tablószerűen felvonultatott, néhány markáns vonással felfestett hősöket végül nem az arctalan gonosz, hanem saját előítéleteik és félelmeik csalják csapdába, hol váratlan és kiszámíthatatlan, hol izzadságszagúan előkészített halálnemeket tartogatva a számukra. A tüntető módon fényes nappal, napsütötte mediterrán fák között játszódó, egy szűk nap történéseit felölelő cselekmény kissé olyan, mintha egy klasszikus kabarétréfa slasher-átiratába csöppennénk: itt azonban nem a szolgálót tévesztik össze a szeretővel, hanem a pszichopatát a leendő családapával.
A tévedések vérjátéka azonban korántsem öncélú rendezői erőfitogtatás, és a legjobb pillanataiban képes túlmutatni a slasher-fanatikusok szimpla kényeztetésén. Az alkotók állandó normaszegése keresettsége ellenére is kiszámíthatatlanná teszi a művet, így áttételesen a hollywoodi formula legfőbb hazugságára is figyelmezteti a közönséget. A Veszettség világában senki nincs biztonságban, itt még a legszimpatikusabb hősökre is kíméletlen sors várhat. Sőt, az izraeli erdőben a jó győzelme már csak azért sem törvényszerű, mert a gonosz sem egy maszkos őrült képében lép elénk, hanem a kapcsolatokat megmérgező bizalmatlanság, az örök emberi gyarlóság, az elpusztíthatatlan butaság álruhájában szedi áldozatait.
Az önmagába záródó történetben nincs műfaji konvenciókba kódolt gondviselés, az eseményeket az irracionális és sötét emberi psziché, a banális véletlenek és a felfoghatatlan balesetek irányítják. A néhol kissé modorossá váló megvalósítás, az erőltetetten ironikus hangulatok és a slasher-utalásokban gazdag humor miatt első pillantásra a film akár egy gyengébb műfaji játszadozásnak tűnhet, valójában azonban sokkal súlyosabb és felkavaróbb, mint egy divatosan deviánsnak szánt, szimpla zsánerdarab. A Veszettség szabálytalan mesébe burkolt, végtelenül kiábrándult látlelet a társadalmi együttélés szomorú lehetetlenségéről – melyet nyugtalanító felhangokkal gazdagít az a tény, hogy a mű a Közel-Keleten, közelebbről Izraelben készült.
Címkék: filmkritika, horror
Partnereink
regota szemezek ezzel, de akkor most megnezem..