Ünnepközi unaloműzőként számot vetünk az elmúlt évvel és Szilveszterig közzétesszük a Prizma stábjának toplistáit. Kezdésként a KÍSÉRLETI VETÍTŐ házigazdája válogatott idei kedvenceiből.

1. Az élet fája
(Mert minden túlcsordulása ellenére tetszett az avantgárd-merészsége, impresszionisztikus finomsága, amúgy meg elfogult vagyok Malickkel.)

2. Drive – Gázt!
(Mert szerettem, hogy a szuperbuta romantikus forgatókönyvből összepakolt egy izgalmas, formailag teljesen kicentizett, kamaszosan bizsergető gengszterfilmet. Újra felfedeztem Nicolas Winding Refn-t)

3. Blue Valentine
(Mert kócos, szerethető, mert nem a jól fésült „8 Oscarra jelölt” független film sémát vitte, amit halálosan unok. Mert felfedeztem Derek Cianfrance-t)

4. Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire
(Mert ilyen furcsa filmet még nem láttam. Mert megtanultam Apichatpong Weerasethakul nevét.)

5. Éjfélkor Párizsban
(Mert régen szórakoztam ilyen jól Woody Allen-limonádén.)

6. Submarine
(Mert olyan, mintha rossz helyen rossz időben készült volna – (inkább francia újhullám?) -, és mégis szórakoztató. Felfedeztem Richard Ayoade-t és Craig Roberts-et)

7. Fifti-fifti
(Friss az élmény, tényleg pengeélen táncol, tényleg jó. Lásd Megyeri Dani kritikáját. Jonathan Levine az új Jason Reitman?)

8. A király beszéde
(Mert ez volt az első kosztümös film, ami igazán lekötött, sőt még izgultam is.)

9. A pénzcsináló
(Mert lassú, elegáns, régimódi, akár színdarab is lehetne, és még baseball-film is, de mégis izgalmas, pattogós, nem-szirupos. Jó gyerek ez a Bennett Miller.)

10. Fertőzés
(Mert a hidegrázós egyszerűsége miatt szép csöndben halálra izgultam magam, és még elfogult is vagyok Soderbergh-gel.)