Milyen sok a néznivaló, és milyen kevés az idő…
ÖTÖSFOGAT: 1. Balada triste de trompeta A huszadik századi spanyol történelem vigasztalan kulisszái mögött két bohócot elmebeteggé torzít a megnyerő aristalány kegyeiért vívott harc – Álex de la Iglesia eddigi munkastílusának esszenciáját nyújtja ebben a horror- és melodráma-elemeket mesterien ötvöző, groteszk szatírában, mely egyszerre felüdít és megríkat, elborzaszt és megnemesít. Egyetemessé tágított vízió egy szörnyszülötteket produkáló társadalomról gazdag művészet-metaforákkal, túlstilizált képvilággal és a felejthetetlen Raphael keserédes taktusaival.
2. Hobo with a Shotgun Jason Eisener már a vérszomjas karácsonyfák kisvárosi tombolásáról szóló rövidfilmjével (Treevenge) bizonyította, hogy kivételes érzéke van a nyíltszíni erőszak ironikus túlhalmozásából adódó hatások levadászásához. A Hobo with a Shotgun e nem mindennapi stílusvonulat valóságos ékköve – a hajléktalan polgárőr és a korrupciótól mételyezett kisváros története kivételesen nyers, parodisztikus agyrém, mely egész egyszerűen nem ismeri a tabu fogalmát. A műfaj ínyenceinek kötelező.
3. A bőr, amelyben élek Almodóvarhoz hosszú kihagyást követően ismét csatlakozik egykori férfisztárja, Antonio Banderas, hogy megkeserített életekről, szerelemről és bosszúvágyról regéljenek nekünk. A bőr, amelyben élek a biohorror tradicionális motívumait ötvözi a minimalista revansfilmek dramaturgiájával, s az összképet gyönyörű időfelbontásos technika és merész hangnemváltások teszik még teljesebbé. Tematikus főtengelye mellett azonban a mű arról is szól, miként vezet a túlfinomodott tudomány önfejű alkalmazása az őrület, az erőszak és a sorsrontás ördögi spiráljához.
4. Éjfélkor Párizsban Woody Allen párizsi exkurziója méltán vívta ki a szakma és a kritikusok elismerését: a megújulásra mindig képes rendező szerencsésen szakít utóbbi filmjeinek felszínt kapargató, erőtlen beszédmódjával, és ismét bőkezűen áldoz a játékos, felszabadult humor oltárán. A párizsi időutazás varázslatos, Owen Wilson és Rachel McAdams kettőse remekül működik, az álomszerűen lágy képekről áradó naiv báj pedig valósággal megbéklyózza a befogadót.
5. Warrior Végre egy drámai felépítésű sportfilm, aminek erényei nem a kisrealista stílusban és a túlcsorduló valóságigényben merülnek ki: Gavin O’Connor ketrecharcosok állatias világában bonyolódó opusa a klisészerű alapszituáció ellenére is sokkal üdítőbb színfolt, mint a tavalyi, hasonló tematikájú, ám díjesővel érdemtelenül elhalmozott A harcos. A felbomlott család tagjainak nyomorúságos magánélete realisztikus, mégis lírai stílusban kerül terítékre; a meccsek intenzív, testnedvektől és vértől szagló blokkjai lehengerlően plasztikusak; az alakítások pedig tökéletesek – főként a hotelszobában történő, részeg kifakadásáért minden létező díjat megérdemlő Nick Nolte és az elvadult fiút félelmetesen hiteles gesztusokkal alakító, James Dean legnagyobb pillanatait idéző Tom Hardy érdemel dicséretet.
FUTOTTAK MÉG (bár hazai mozikban nem feltétlenül): Az élet fája, X-Men: Az elsők, Biutiful, Hiteles másolat, Az igazság ára, A guardista, Batman: A kezdet kezdete, Zöld Darázs, Drive – Gázt!, Van pápánk, Super 8, Rango, Ismeretlen férfi, Forráskód, Hesher.
JÁTÉKON KÍVÜL: Blast of Silence Modernista stíluselemektől áthatott film noir – a műfaj egyik utolsó darabja -, melyben az érdes hangú narrátor sikerrel kelti fel a néző szimpátiáját minden idők egyik legmagányosabb és legembertelenebb antihőse iránt. A műtermi jelleget tökéletesen levetkőző város-realizmus, lágy jazz-betétek és egzisztencialista hűvösség fokozza az élményt.
Rio Bravo A „profi cselekményű” (Will Wright) westernek tökéletes mintája, avagy John Wayne válasza a Délidőre. Hawks a zárt térre redukált cselekményvilágban is intenzíven mozgatja ütőképes munkakollektívába szerveződő hőseit, a feszültségkezelés bravúros, Wayne pedig szimpatikusabb, mint valaha.
Az alvilág királya A francia lírai realizmus egyik legnagyszerűbb alkotása. Impresszionista jelenetezés, egzotikus atmoszféra, romantikus, de sötét árnyalatokkal is átszőtt hőskép, és egy ereje teljében lévő, színésziskolával felérő Jean Gabin.
Az üldözők Arthur Penn revizionista westernje még keserűbbé csavarja a Délidő premisszáját: a hivatalos fegyverviselő ellen forduló tömeg ebben a kortárs vadnyugati moziban alantas vadállattá silányul, s áthágja a saját maga teremtette erkölcsi törvényeket – a Hollywoodi Reneszánsz jeles direktora a korabeli amerikai középosztály szennyesét is kiteregeti merészen zsánerkritikus remekművében.
A ház hideg szíve Robert Wise invenciózus kameramunkával, a zörejek és zajok mesteri felhasználásával és intelligens dialógusokkal teszi hátborzongatóvá a külsődleges elemekben meglehetősen szegényes kísértethistóriát.
Name
EmailNot published
Website
Comment
Az alsó kép az nem Ford Az üldözők-jéből van? Mert fölötte nem arról a filmről van szó.
[Válaszolok erre]
francba, tényleg, ezt bambán képszerkesztettem. mindjárt keresek a helyére valami szépet.
Téma: Kortárs skandináv film
Réz Anna: Mesék egy jobb etikáról – Racionalitás és moralitás Jensen filmjeiben "Isten mint hatalommániás pszichopata" - Jensen a Prizma kérdéseire válaszol Roboz Gábor: A kapcsolatok rákfenéi – A kortárs dán szerzői film főbb alkotói és törekvései Gyenge Zsolt: A jólét fasizmusa – Roy Andersson, a mozi Brechtje "Ne legyetek olyan kapzsik!" – Gyenge Zsolt interjúja Roy Anderssonnal Farkas Gábor: A család szeme fénye – Lukas Moodysson és a tiniszemszög Megyeri Dániel: Porból lettél, prédává leszel – A norvég horrorfilm sajátosságai Björn Norđfjörđ: A láthatóság ára – Az izlandi film és a kis nemzeti filmgyártások érvényesülése (fordtította: Pálos Máté és Roboz Gábor) Sepsi László: Örökbe fogadva – Újraforgatott Skandinávia
Animatéka
Varga Zoltán: Vincent és a homokember – A bábanimáció kísértetiességéről Rövid történet, boldog zene – Hubai Gergely interjúja Normand Roger zeneszerzővel Orosz Anna Ida: Testetlen hangok – A (magyar) animációs dokumentumfilmek hangi világáról Rózsás Lívia: Művészeti ágak között - Waliczky Tamás rövid portréja
Varió
Réz Anna: Ontológia darázsfészkek – Metalepszis Charlie Kaufman forgatókönyveiben Lichter Péter: A Kozmosz metaforái – Az absztrakt szekvenciák funkciója a hollywoodi filmekben Nemes Z. Márió: A vidék gyászolása – Tarr Béla: A torinói ló
Állókép
Szemző Zsófia: Transzmutáció - Darwin üdülése