Masszív tízes lista, nem csak függetlenfilm-rajongóknak.

1. Drive – Gázt!
Posztmodern tündérmese: egzisztencialista bűndráma, western és melankolikus románc egyben. Legalább annyira brutális, mint amennyire szívet melengető. Az Oh My Love felcsendülése nemcsak a film, de talán az év mozis csúcspillanata, a liftes gyilkosság komponálására nemcsak Gaspar Noé lenne büszke, a Sofőr és bájos szomszédnője közötti viszony impressziókban történő ábrázolása szavakkal leírhatatlan. És remek esztétikai-tematikus kacsintások vannak benne a Michael Mann (Az erőszak utcái, Szemtől szemben, Miami Vice), Walter Hill (Gengszterek sofőrje), Takeshi Kitano (Szonatina, Tűzvirágok), John Woo (A bérgyilkos), Jean-Pierre Melville (A szamuráj) iskolára, ráadásul a ’80-as évek tinikomédiáinak (Kockázatos üzlet, Tuti dolog, John Hughes-életmű) rajongói sem távoznak üres kézzel.

2. Animal Kingdom – A rettegés birodalma
Vissza a perverz, taszító ösztönök által hajtott elhagyott földrészre. Michod kertvárosi traumafilm-sorozatának (Crossbow, Netherland Dwarf) újabb tételében hipnotikus erővel hat a Cody família végnapjainak bemutatása: aki egyszer vadak közé keveredik, domináns oroszlán lehet ugyan, ám emberként nem élhet tovább.

3. Vadember
Az idei Titanic Filmfesztivál Hullámtörők-díjas remekművéből csak úgy zúdul ránk a kilátástalanság, a szereplőkkel együtt szorongunk, és semmiféle illúziónk nincs arról, hogy bármi is jobbá változik vagy, hogy a boldogtalan fiatalság akár otthagyhatja a svéd porfészket. A végső felvonásban nem lehet összekuporodás nélkül nézni azt, amikor annak jut gyilkos ütés, aki nem érdemli meg.

4. Csodagyerek
Real life superhero film, az amerikai indie mustrák titkos favoritja, szintén a Titanic repertoárjából. Nyoma sincs a Kick-Ass iróniájának, Michael Morrissey a megszállottságtól fűtött képregényhősök (Bruce Wayne, Frank Castle, Matt Murdock, Rorschach) örökösének teszi meg saját hősét egy tönkrement családokat bemutató, elmebeli borzalmakat feltáró moralitásjátékban.

5. Blue Valentine
Gyönyörű és tragikus, vidám és letargikus. Derek Cianfrance bevallottan A keresztapa II. struktúráját használva vitte filmre életének legfájóbb sebét, egy kontrasztokkal dúsított, szürkés-karcos, igencsak a valóság rögéhez kötött párkapcsolati drámát. A fásult Michelle Williams és a szeretetre éhes Ryan Gosling enyelgése-marakodása nemcsak Williams-nek ért volna meg egy Oscar-jelölést.

6. Fekete hattyú
Magával ragadó, ámde legalább ennyire hátborzongató tudatfilm a perfekcionizmus eléréséről. Darren Aronofsky profán éréstörténetében nemcsak a törékeny balerina, de az őt alakító Natalie Portman is végleg elveszíti az ártatlanságát. Témáját tekintve méltó párja a Pi-nek (ha Aronofsky-nál az a férfifilm, akkor ez a „csajfilm”) és A pankrátornak, látványvilága felér a Rekviem egy álomért képeivel.

7. Az élet fája
Virágba borulás, az érzékek feletti mozgóképvarázslat egyik unikuma. Terrence Malick Arany Pálma-díjas családtablójában a természet, a szellem, vallás és az életfilozófia szintetizálódik, a végtelen határ pedig egészen a genezistől az átfoghatatlan kozmoszig és még az azon túli tartományig is húzódik. Mentális utazása lélekemelő coming-of-age storynak sem utolsó, sőt.

8. X-Men: Az elsők
Nyári megafilm, amelynek bevételei kissé elmaradtak a várakozásoktól. Jelen sorok szerzője a grandiózus übermensch-mozik egyik legintelligensebbjeként tekint rá. Bryan Singer másság-központúsága teljes fényében ragyog egy Matthew Vaughn rendezte sci-fi akciófilmben, és ezen kívül egy barátság tönkremenetelének krónikája, mi több, a gyűlölet minihistóriája is kiolvasható a csapattoborzás, tengeralattjárók, kubai rakétaválság alkotta sorok közül.

9. Vagyunk, akik vagyunk
Mexikói örökös-horror, szociodrámai felhangokkal. Kannibálfilm lévén kínálkozna a lehetőség a belekben gázolásra, de Grau nem teszi, ehelyett országa rút oldalát pásztázza, és ugyanúgy akad a hely a falakon belüli, kisközösségi összeomlás leképzésének, mint pár jól időzített, árulkodó szentenciának korrupcióról, és másról is, ami a filmbéli család házának falain kívül zajlik.

10. Hesher
Teoréma-parafrázis az ausztrál Blue-Tongue Films műhelyéből. Cliff Burton Metallica-gitáros egyfajta alakmása, a címszereplő Hesher jön, pornóadót állít be magának, vandálkodik, orrot nyes, és újjászül egy mérhetetlen ingerszegénységbe fulladt családot, avagy ha a metál nemcsak zenei stílust takar.