girl_dragon_tattoolead

KRITIKA

Futó kaland (David Fincher: A tetovált lány)

Sepsi László

2012/01/16

Hasonlóan a tavaly mozikba került A dolog-remake-hez, A tetovált lány idei újrája is minden benne rejlő potenciál ellenére elsősorban középszerűségben jeleskedik. A remake intézményét övező némiképp értelmetlen általános ellenérzésektől függetlenül mindkét moziban benne rejlett egy számos irányba megnyitható alapszöveg ihletett és izgalmas újramondásának lehetősége, de az alkotók egyik esetben sem vállalták a már kanonizált forrásanyag apró variációknál merészebb megdolgozását. Az amerikai A tetovált lány ebből a szempontból azért lehet nagyobb csalódás, mert a filmet övező hype éppen Fincher egyéni vízióját ígérte – de a végeredmény sem egyéninek, sem víziónak nem nevezhető.

Habár népszerűsége okán Niels Arden Oplev 2009-es verziójának ridegen cizellált és klasszicizáló fogalmazásmódja tűnik a legadekvátabbnak Lisbeth Salander és Mikael Blomkvist történetének elmondásához, ez korántsem szükségszerű. Stílusát tekintve Stieg Larsson Millenium-trilógiája az egyik legjellegtelenebb szöveg a kortárs skandináv krimi-hullámban, egyszerűséggel párosított jegyzőkönyvszerűsége csak épp annyi szépirodalmi babérra pályázik, amennyi még a széleskörű olvashatóságot szolgálja, de ezen felül nyoma sincs benne annak a kifinomultságnak, amivel Oplev saját olvasatában felruházta a történetet. A Fincher-verzió promóciója (talán pont emiatt) részben a stiláris váltás lehetőségére is épült: a Social Network – A közösségi hálóban tapasztaltnál is nagyobb hangsúlyt fektetve Trent Reznor részvételére, A tetovált lány első részletei – élen az Immigrant Song feldolgozására komponált klippel és trailerrel, illetve a „The Feel Bad Movie of Christmas” tagline-nal – Salander karakterén keresztüli erősebb visszacsatolást jeleztek a nyolcvanas-kilencvenes dark-goth-indusztriál esztétikájához, melynek tömegfilmes lehetőségeit anno maga Fincher is aktívan kihasználta A végső megoldás: Halálban és a Hetedikben. Végül ebből a főcímen túl nem valósult meg szinte semmi: a friss A tetovált lány elsősorban azért tekinthető hűségesebb regényadaptációnak mint a skandináv verzió, mert erősebben húz a Larsson szövegeit jellemző, száraz zéró-stílushoz. Szemben az ebből a szempontból kifejezetten elegáns Let Me Innel vagy a jóval agresszívebb Marcus Nispel-féle Nyomkereső-remake-kel (A barbár – Legenda a szellemharcosról), Fincher bizonyos pontokon meg sem próbálja „amerikanizálni” az eredetit – ami a regény esetében eleve nem volna egy nagy kihívásokat rejtő feladat –, ehelyett még a svédországi miliőt is megtartotta, hogy változtatásait egészen más pontokon érvényesítse.


Ezzel a beváltatlan ígérettel együtt is A tetovált lány alapvető gyengéi a forgatókönyvben rejlenek: az eredetiben is jelen lévő probléma – az elszeparált szigeten zajló whodunit-krimi és a nagyvárosi pszichothriller cselekményszálainak összehangolása – itt hatványozottan jelentkezik, a késleltetésre épülő feszültségre hiába játszó sztoriban a perverz gyámjával hadakozó címszereplő és a kriptonáci sorozatgyilkos után kutakodó oknyomozó újságíró csak nagyjából a játékidő felénél találkoznak. De eközben a két szálat nem is sikerül teljesen összehangolni: ahelyett, hogy kölcsönösen reflektálva egymásra hoznának létre valamit, ami több, mint részeinek összessége, teljes esetlegességgel görögnek egymás mellett, később a két figura sorsszerű találkozását is jelentéktelen pukkanássá degradálva. A forgatókönyvet jegyzőt Steven Zaillian ráadásul le is bontja Larsson világának logikáját, ezzel a párhuzamos történetek koherenciáját is szétzilálva: mint a debütregény eredeti címe is mutatja (Män som hatar kvinnor, azaz Férfiak, akik gyűlölik a nőket) a Millenium-trilógiában a figurák romlottságának mértékét a nőkkel szembeni magatartásuk jelzi. Ennek köszönhetően rímelnek egymásra a nagyvárosi nemi erőszak, az évtizedeken átívelő sorozatgyilkosságok és a nőkereskedelembe is áthajló korrupció, de például utóbbi a Blomkvist nemezisét jelentő Wennerström esetében itt teljesen elsikkad. Fincher verziója (a filmverzióhoz képest) egyszerre fosztja meg elődeit markáns stílusuktól és határozott világképüktől, de a csereügylet rá eső részét már nem teljesíti, alig tölti fel extra stílussal vagy markáns plusztartalommal az átírás szülte vákuumot.

Mindemellett az új A tetovált lány talán legváratlanabb fogása az az erőteljes, a formán túl a tartalomban is érvényesülő konzervativizmus, amellyel Fincher és alkotótársai az alapanyaghoz nyúltak. Habár a rendező a Pánikszobától és a Zodiákustól datálható klasszicizálódásának fényében inkább az ment volna eseményszámba, ha valóban visszatér az őt a kilencvenes években jellemző stílushoz, a tartalmi változtatások korántsem fakadnak ennyire egyértelműen az új évezred Fincherének látásmódjából. Az eredeti Millenium-trilógia Lisbeth Salander rehabilitálásának története egy fordított A bárányok hallgatnak-fabulában, ahol ezúttal a társadalomban nem elfogadott normákat képviselő kannibál úriember helyett egy Asperger-szindrómás hacker-zseni (ebből a szempontból a Social Network Zuckerbergével rokonítható) tinilány vonja önkéntelenül is bűvkörébe nagyjából „normális” partnerét. Az új verzió változtatásai főképp Salander háttérbe szorítását szolgálják: mivel az eredetinél később kapcsolódik be a nyomozásba, így jelenléte is veszít fontosságából, a fókuszpontból kicsúszva egzotikus díszletté válik a szakmájában és magánéletében is nehéz időket élő Blomkvist privát krízisében. A kutyaszorítóba került újságíró éppoly idegenül feszeng a friss megbízásának helyt adó fagyos szigeten, mint maga Fincher – aki érezhetően otthonosabban mozog a metropolisz bugyraiba vezető cselekményszálban –, Salander pedig maga lesz a kiúttal és önbizalomfröccsel kecsegtető futó kaland, ahol a fiatal nő nem birtokba veszi partnerét (mint az eredeti verziók szexjelenetében), hanem készséges vágytárgyként felkínálja magát neki és ezután önkéntelenül is visszatereli a férfit megszokott élettérébe. Fincher afférja A tetovált lánnyal olyasmi, mint az ifjúkori vadulások helyszínére visszalátogató középkorú fickó esete, aki ugyan összeszed egy régvolt szerelmére emlékeztető tinit, de az éjszaka során kiderül, hogy semmit nem tud kezdeni vele.

YouTube előnézeti kép

Címke: , , , ,

dictator1

KRITIKA

oldboy2

HÍREK

nolanlead

EXKLUZÍV, INTERJÚ, magazin

enemy01

INTERJÚ

roverlead

INTERJÚ

Feuchtgebiete

KRITIKA

TRUEDETECTIVEFORMANDVOID1-700x400

HÍREK

wallstreetlead2

KRITIKA

hungergames2lead

KRITIKA

enderlead

KRITIKA

chloe-grace-moretz-as-carrie-white-in-carrie-4

KRITIKA

Gonosz halott

KRITIKA

Z világháború

KRITIKA

Tajtékos napok

ESSZÉ

gatsby

KRITIKA

Sötétségben - Star Trek

KRITIKA

bb

HÍREK

JACK REACHER

KRITIKA

BSS79

LISTA

hobbitlead

KRITIKA

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu