2012/07/31
Kultuszfilmet előre megfontolt szándékkal elkészíteni szinte lehetetlen vállalkozás, még akkor is, ha egyébként egy zseniális high concept van az alkotó kezében. A publikum rejtélyes reakcióit sokszor még a legnagyobbaknak sem sikerül előre kifürkészniük.
Örök homály fedi a titkot, mi válhat végül kultikus rajongás tárgyává, és mi nem. A marketingesek legnagyobb bosszúságára az ügyesen elhúzott mézesmadzagok, a kierőszakolt hype gyakran fordítva sül el, így még mindig jobb, ha a rendezők a minőségben (és a szerencsében) bíznak. Az Iron Sky lelkes alkotói a saját bőrükön tapasztalhatják, mennyire kétesélyes a keményvonalas közönség kegyeire alapozni. Szomorú, de még a lehengerlő “nácik a Holdon” alapötlet sem garancia semmire. A példás összefogással, nagyrészt német, finn és ausztrál tőkéből összerakott Iron Sky egy valóságos geek-álomból indul. A történet alapvetése szerint a Hold sötét oldalán titkos náci csapatok rejtőznek, akik a második világháború óta eltelt több évtizedet a Föld inváziós előkészületeire fordították. A 2018-as amerikai elnökválasztási kampány részeként Holdra küldött fekete űrhajós (!) elfogása remek felütés, ám a Johanna Sinisalo finn írónő jegyezte forgatókönyv végül mégsem tudja maradéktalanul kiaknázni a témában rejlő óriási lehetőségeket. Az alkotók nagy lendülettel, de sajnos csapongva ugranak neki az űrháborús események kibontásának. Olyan sok mindent zsúfolnak a sztoriba, hogy a kezeik között egy kissé átgondolatlan, fésületlen mű születik.
Az uzsonnapénzből összehozott, ám komoly online érdeklődést keltett Star Trek-paródiájával (Star Wreck: In the Pirkinning) már bizonyított Timo Vuorensola ezúttal nem tud megbirkózni az óriásira srófolt elvárásokkal. A finn rendező egyszerre kívánja megidézni a mitikus nazisploitation-darabok, a B-kategóriás inváziós sci-fik, a steampunk és a YouTube-ot ellepő, amatőr rajongói filmek világát. A művet természetesen a kötelező popkulturális utalásokkal, a sorozat- és játékfüggő fanatikusoknak címzett, apró kikacsintásokkal is bőven megszórja, de közben megpróbál komoly maradni. Vuorensola nem elégszik meg az önfeledt mókával, feltett szándéka, hogy az ismert előítéletek buta ellentmondásait is pellengérre állítsa. A sulykolt tanulság már önmagában is elronthatja a szórakozni vágyó néző örömét, a rendező eszközei ráadásul igen problémásak is. Az általa lekezelően amerikaiként aposztrofált, arrogáns nagyhatalmi gondolkodásmódot csak igen egysíkúan és vitathatóan képes ábrázolni.
A film több ponton is összeroppan az ellentétes minőségek súlya alatt: az ironikus karikírozás, a rajongói szemlélet, az olcsó humor és az imperializmust ostorozó, didaktikus szólamok gyakorta hatástalanítják egymást. Az esetlegesen bonyolódó, ide-oda kacskaringózó eseményekben gyakran nem érvényesülnek a poénok, a széteső hangulat pedig többször üresjáratokat hagy a vásznon, amit a ritmustalan vágások csak még jobban aláhúznak. Bár a színészgárda nagy része jól teljesít, és néhol a párbeszédek is kifejezetten viccesek, még a jobban sikerült részeket is agyonnyomja a túlzott CGI-használat. A hollywoodi mércével nevetségesen alacsony, 7 és fél millió eurós költségvetés nagy része a digitális hátterekre, a zeppelines-rakétás űrharcokra és a náci holdbázisra ment el, a renderelt szekvenciák azonban kissé sterilek, és leginkább egy számítógépes játék intrójába illenének. Bár a célnak végeredményben megfelel a külcsín, a karakteres, a náci szimbolikát értő módon továbbgondoló látványvilág megteremtése sajnos nem sikerül.
A film legjobb pillanatai azok a pimaszul pörgő jelenetek, ahol az eredeti elgondolások friss humora maradéktalanul működik. Udo Kier remekül hozza az őrült német főgonoszt, a steampunkos hangulatú bázis bemutatása magával ragadó, de még az ironikus elnökválasztási kampány is ötletes. A szórakoztató és könnyed percek köré azonban túl sok réteg, túl sok kidolgozatlan ötlet kerül, ami nehézkessé teszi a végeredményt. Az alkotók mintha megijedtek volna az alapötlet potenciáljától, és a lazább megoldások helyett a bonyolultabb utat választották. Túlgondolták az ütős receptet, és valahol félúton elfelejtették, hogy nem a világot kell megváltaniuk, csak egy náci űrinváziót kell levezényelniük, egyenesen a Holdról.
Partnereink
Bocs az Offért – várható(ak) friss cikk(ek) a közeljövőben?
@scorsesefan, Az utolsó simítások mennek egy teljesen új dizájnon meg keretrendszeren, mihelyst sikerül élesíteni, jön vele együtt a kontent is. Ennek a tervek szerint már múlt héten meg kellett volna történnie, csak mindig van valami gebasz:)
@sepi, Na pont most akartam írni, hogy „nehéz szülés”, erre örülnöm kell. :)
@scorsesefan, örülök, hogy örülsz:)