Filmklub

Trashklub: Russ Meyer – Up!

Sepsi László

2012/11/27

Csütörtök este 19:00-kor az Odeon Undergroundban Russ Meyer Up! című remekét vetítjük, ami előtt-után Varró Attila tart előadást. Kedvcsinálóként pár szemelvény a korabeli sajtóból:

“Az Up! ugyanazon a túlpörgetett-komikus vonalon mókázik szexszel és erőszakkal, amit Russ Meyer korábban megkezdett, bár a Supervixenből ismerős hangsúlyeltolódás a több vér és belsőség felé elronthatja a gyenge idegzetűek szórakozását – kiváltképp, amikor pár srác a filmben bulizni kezd egy batár baltával és egy láncfűrésszel.(…) Hogy a sztori micsoda? Inkább afféle feladvány, teljesen borult és rossz, valószínűleg kibogozhatatlan mindenki számára, kivéve azt a közönséget, akiknek egy Russ Meyer-film ünnepi esemény valahol a pornó és a roncsderbi között.”
Bruce Williamson, Playboy, 1977. február.

„Múlt hétvégén majdnem eljutottam odáig, hogy felhagyok a moziba járással. Öt filmet néztem meg: a Carrie-t, a Kiálts az ördögre-t, A dal ugyanaz marad című koncertfilmet, Russ Meyer Up!-ját és a Pinocchio erotikus kalandjait. Amit láttam – és ez túlmutat romlott filmek egy kisebb csoportján – egy felkavaró séma, ugyanaz, amin a vén szemérmeskedők már jó ideje háborognak. (…) Ezek nem filmek – ezek shock-show-k. (…) De nem kizárólag ezek a produkciók utaznak a sokkolásban. Például a pornómagazinok modelljei egyre szélesebbre és szélesebbre tárják combjaikat, csak hogy feltűnést keltsenek. A friss elnöki kampány iránt csak akkor élénkült meg az érdeklődés, amikor egy jelölt vagy egy kabinet-tag belefutott valami kisebbségeket sértő vagy szexuális jellegű baklövésbe.
Egyre hangosabban üvöltünk egymásnak a közéletben ugyanúgy, mint a privát kis mozifantáziáinkban. A legnagyobb baj ezzel a trenddel, hogy szinte visszafordíthatatlan. Az egyetlen módja, hogy egy filmest meghalljanak, ha felmászik a tömeg tetejére és még hangosabban ordít.”
Gene Siskel: Audiences become shock absorbers as horror fills screens, Chicago Tribune, 1976. november 14.

„Russ Meyer, a Nudie-filmek királya, jellemzően olyan szexfantáziákat vetít a mozivászonra, melyek legalább annyit feltárnak a férfilélekből, mint női testből. Szinte mindig humorral és erőszakkal fűszerezi őket, de az Up!-ban utóbbi teljesen elszabadul, míg előbbi ezzel arányosan csökken.
Vajon Meyer tudatosan (vagy önkéntelenül) a két nem között a női emancipációnak köszönhetően fellángolt ellenségeskedésre reflektál? Vagy a vérontással kompenzálja, hogy nem hajlandó hardcore szexet mutatni, annak ellenére, hogy az X-rated szórakoztatás vele kezdődött még a The Immoral Mr. Teas-szel? Akárhogy is, az Up! nem olyan szórakoztató, mint előzményei. (…)
Mint mindig, Meyer most is elképesztő operatőr és zavarba ejtő vágó, de az Up! annyira vériszamos, hogy inkább lankaszt, mintsem felizgat. A dolog iróniája, hogy több explicit szex élvezetesebb lett volna ennél a sok explicit erőszaknál.”
Kevin Thomas: Up! is a Downer Due to Violence, Los Angeles Times, 1977. január 28.

„A filmjeim, mondja Russ Meyer, miközben egy frappáns képen gondolkodik, olyanok, mint egy hüllő, amit fejbe versz egy furkósbottal. Azt hiszed, megölted, de amikor elfordulsz, belemar a bokádba.” (…)
Meyer éppen egy korábbi sztárjával, Uschi Digarddal turnézik, aki már új filmjük, az Up! társproducere is. A rendező nyugodtnak tűnik, még az sem tudta felhúzni, hogy Maryland Cenzori Tanácsa visszadobta az Up!-ot, mondván, az túlontúl sikamlós. „Végülis, engem felizgatott, amikor forgattuk.” – vallja be Meyer vidáman. „Az egész stáb egy nagy medencényi testnedvben álldogált. Naná, hogy ez bujálkodásra gerjeszt. Az miért baj, ha valami bujálkodásra gerjeszt?” (…)
A filmben mindemellett akadnak baltás és láncfűrészes gyilkosságok, és míg Russ Meyer úgy gondolja, „ez csak rajzfilm-erőszak, ami épp erről a komolytalan mértéktelenségről szól”, a közönsége már nem ennyire biztos a dologban.
Például egy nő (Meyer szerint: „vonzó, de kicsit rongyos”) a Princetoni Egyetemen nekirontott és ocsmányságokat vágott a fejéhez. És volt az a New York-i kritikus (szintén nő), aki Meyer hallomása szerint „sikoltozva rohant ki a vetítésről.” Itt Meyer elgondolkodik, mélyen átélve ezt a szörnyűséget. „A lényeg – kezdi végül –, hogy a filmemmel megérintettem őt. Olyan igazán keményen odavágtam neki.”
Kenneth Turan: Russ Meyer, Almost an American Institution, The Washington Post, 1976.november 9.

Facebook-event itt.

YouTube előnézeti kép

Címke: , ,

DIA/FILM

Filmklub

Filmklub

AJÁNLÓ, Filmklub

HÍREK

PRIZMATUBE

Rövidfilm

AJÁNLÓ

AJÁNLÓ

AJÁNLÓ

AJÁNLÓ

OFF SCREEN

AJÁNLÓ

AJÁNLÓ

PULP

AJÁNLÓ

ESSZÉ

LISTA

PRIZMATUBE

OFF SCREEN