
2014/02/26
A mára kissé háttérbe szorult főcímek funkciója mindig kettős természetű volt: egyrészt a stáb legfontosabb tagjainak felsorolása, másrészt a film hangulatának megelőlegezése. A főcímszekvenciák viszonylag nagy teret hagynak az elszállt vizuális orgiák kotyvasztásának, sőt gyakran emblémaként jelölhetnek egy-egy brandet, mint például a James Bond-filmek pszichedelikus bevezetői vagy az Indiana Jones-opuszok jellegzetes betűtípusa. A főcímek megelőlegzik a műfajvilágot is: nyilván egészen más grafikájú és ritmusú egy horrorfilm bevezetője, mint egy vígjátéké.
Az avantgárd szellemiségű filmesek zavarba ejtő látványosságait, kísérleti képsorait Hollywood gyakran a főcímekben tudta hasznosítani. A – maximálisan szubjektív – válogatásunkban szereplő főcímek szuggesztív örvényként, szédítő átjáróként működnek: átvezetik az éppen a székükbe süppedő nézőket egy másik világba.
Szédülés (1958) Hitchcock klasszikusának főcímét a legnagyobb főcím-designer, Saul Bass tervezte. A szekvencia létrehozásában az amerikai absztrakt film technológiai újítója, John Whitney is részt vett. A Szédülés főcíme egy igazi hipnotikus sokkélmény, ami beletaszítja nézőjét Hitchcock mesteri dramaturgiai pókhálójába.
Hetedik (1995) A híres főcímet a kilencvenes évek legkeresettebb designere, Kyle Cooper készítette. A pszichotikus montázs igazi divathullámot indított el a thrillerek főcímeiben, még manapság is találkozni olyan sorozattal, ami egy az egyben ezt a montázstechnikát követi. Cooper mesteri montázs a lírai avantgárd film nagymesterének, Stan Brakhage-nek az egyértelmű hatását mutatja.
Holtak hajnala (2004) A horror-remake legjobb része a főcíme, amit szintén a szupertehetséges vágó, Kyle Cooper készített. Érdemes összevetni a Hetedik nyitószekvenciájával: a néhány képkockás vágások, az absztrakt villanások és képhibák itt különböző archív felvételek videómocskából állnak össze egy hátborzongató és felemelő montázzsá. Johnny Cash zenéje humort és pátoszt csempészik a borzalomba. Amikor a film kijött annak idején DVD-én, minden nap megnéztem ezt a szekvenciát, sokat lehet belőle tanulni.
A tetovált lány (2011) Fincher a szuggesztív főcímek nagy rajongója. Ez a munka, amit Neil Kellerhouse készített, acélos-olajos szürrealizmusával a Bond-filmek bevezetőire emlékeztet. A harsány zene furán ellenpontozza ezt a fekete-ezüst rémálomvilágot.
Enter the Void (2009) Nem volt szerencsém moziban látni ezt a filmet, de a főcíme így is meglehetősen beleégett a retinámba. Ha egy multiplexben láttam volna, biztos kiégtek volna a reléim. Gaspar Noé főcímét a német kísérleti filmes, Thorsten Fleisch készítette, aki Energie! című absztrakt filmjével keltette fel a francia őrült figyelmét. Az Enter the Void főcíme kiérdemelhetné a filmtörténet legbrutálisabb, legletaglózóbb, legavantgárdabb főcímének díját.
Scott Pilgrim a világ ellen (2010) A felpörgetett tempójú, rögtön agyontaglózó főcímek izgalmas példája. Richard Kenworthy a klasszikus absztrakt film egyik ősrégi technikájához, a nyersanyagfestéshez nyúlt. A celluloidra közvetlenül felvitt festékfoltok pop-artos színorgiája Harry Smith és Len Lye nevéhez köthető.
Címkék: A LISTA MÁMORA, kísérleti film
Főcímkép mániásoknak(saját gyűjtés):
http://movietitleinferno.tumblr.com/
Hills Have Eyes remake-nek és a Watchmennek elég jó. meg persze minden egyes Fincher film.