image1full

ESSZÉ

Így lett szexuális tárgy Keanu Reeves feneke

Huber Zoltán

2015/12/29

A Holtpontnak és bátor rendezőjének elévülhetetlen érdemei vannak.

Hollywoodban mind a mai napig szégyenletesen kevés női rendező kap bizonyítási lehetőséget és a stúdiók mintha azt a nézetet is osztanák, hogy a nők inkább a romantikus komédiák és melodrámák elkészítésében lehetnek kompetensek. Nem véletlen, hogy egészen 2010-ig kellett várni az első női rendezés Oscar-díjára, és az is jelzésértékű, hogy a díjazott kimondottan férfiasnak tartott műfajokban járatos.

Kathryn Bigelow eddigi munkássága mintaszerűen példázza, egy rendezőnő is beszélhet a neowestern, a sci-fi, a háborús mozi vagy épp az akciófilm nyelvén.

Sőt, a női kezek közül még a szigorú stúdiórendszerben is másféle zsánerdarabok kerülnek ki, mintha egy férfi ült volna a kamera mögött. Az eltérő nézőpont eredményességének egyik legszemléletesebb példája Bigelow egy viszonylag korai munkája, a remake kapcsán éppen mostanában előkerült Holtpont.

Az 1991-es akciófilm buta sablonokat és bevett férfias kliséket szab át,

és az élesebb szemű néző örömmel veheti majd észre azokat az apró, ám igen markáns különbségeket, melyeket egy női kéz hagyhat egy stúdiókonform, elsősorban a férfi közönséget megcélzó alkotáson.

point-break-1991-01-g

A Holtpont egy klasszikus beavatástörténetet mesél el, de Bigelow több ponton változtat a szokásos hangsúlyokon. A becsvágyó rendőr és a szörfös guru homoerotikus áthallásoktól sem mentes kapcsolatát a rendezőnő nem a szokásos mester-tanítvány relációja mentén ábrázolja. A karizmatikus bűnöző és a feltörekvő nyomozó különös viszonya a szív és az ész, a vágy és a törvény dinamikus ellentmondásaira épül, a racionalitás erős érzelmi töltettel keveredik.

Két princípium harcol egymással: a legendás üldözési jelenet (a tárat a levegőbe eresztő Reeves üvöltésével) vagy a finálé bilincses jelenete és a rendőrjelvény elhagyása igen erőteljesen mutatják Utah fejlődési útját. Ezzel párhuzamosan az adrenalin-függőség nézőcsalogató megnyilvánulásai korántsem tűnnek a hősök pozitív szenvedélyének, sőt, néhol szinte gyerekes férfi-hülyeségként, ironikus alfa-hímes viadalként köszönnek vissza.

Bár a primer látvány szintjén az életveszélyes mutatványok lenyűgözőek, a történetvezetés során egyre markánsabb egyenlőségjel kerül az ideális status quót felborító bűnök (árulás, gyilkosság, halál) és az extrém sportok közé. Végül a bankrablásra készülő antagonista ki is mondja az addig csak sugallt igazságot.

A felelőtlen, önző törvényszegés “csak egy újabb izgalmas menet lesz” a veszélyfixált férfiak számára.

A néző a felszínen a hősökkel együtt élvezi a hullámok, a lebegés, vagy épp a rablás és az üldözés feszültségét, de a sztori ezeket a kitérőket mégis a férfiak ön- és közveszélyes versengései közé illeszti be. A hímek kakaskodásának finom paródiája nemcsak a szörf- és ejtőernyős jelenetek leheletfinom áthangolásában, hanem a férfitársaság sajátos belső kommunikációjában, a törzsi vonásokat felvillantó gesztus- és nyelvrendszerében is remekül kitapintható. A szereplők (két, kifelé erősen zárt közösség tagjai: rendőrök és szörfösök) egymást kóstolgató riposztjai

abszurd túlzással tolják az önparódia határára a macsó szlenget.

A figurák a sporthasonlatok mellett a péniszek nagyságát, a szexuális teljesítményt, a másik férfiasságát és impotenciáját használják hasonlatként vagy verbális sértésként.

capture1

A Holtpont szinte csak férfiakat szerepeltet, ám a velük szemben felvonultatott néhány nő rendkívül meghatározó és aktív figura, az események tulajdonképpeni alakítója. A hagyományos hollywoodi megoldásokkal ellentétben a film szerelmi szála nem egyszerű motivációs tényező vagy a végső boldogság biztosítéka a (férfi) hős életében. A női főszereplő nem csak szemléli és alakítja, de folyamatosan kimondja a tulajdonképpeni konfliktust buta férfiasságpróbaként kritizáló rendezői kritikát. Hősnőnk menti ki a rendőrt a tengerből és kezdi tanítani, a Keanu Reeves alakította újonc csak általa kerülhet be a szörfösök zárt közösségébe.

Johnny Utah becsvágyó és talpraesett, ám a nő hathatós segítsége nélkül soha nem találkozhatna a Patrick Swayze játszotta mesterrel. Bigelow látványosan

szakít tehát a bevett hollywoodi nőábrázolással,

1991-ben egy akciófilmben még korántsem volt megszokott a „cselekvő szerelmi szál”. Emellett tesz még egy apró, ám annál pimaszabb gesztust. Az egyik rajtaütés során egy szőke, félmeztelen hölgy ugrik elő a zuhanyzóból, majd nemes egyszerűséggel laposra veri a rettenthetetlen főhőst. Addig nem is áll le, míg egy másik rendőr végül meg nem bilincseli. A jelenet zárójeles és az események szempontjából nem igazán mérvadó jelenet, mégis erősen szimbolikus.

A történet, a dialógok és a karakterek apró finomhangolásai mégis eltörpülnek ahhoz az alapvető szemléleti beállítódáshoz képest, ahogyan Bigelow a férfitest, a maszkulin szépség látványát ábrázolja. Laura Mulvey korszakos megfigyelései óta több feminista filmkritikus feltérképezte azokat a módokat, ahogyan

a tömegfilm a női testet szexuális tárggyá, a primer vizuális élvezet prédájává transzformálja.

A Holtpont tökéletesen megmutatja, miként működhet ez a másik irányban. Bigelow kamerája lassú mozgással tapogatja le a fiatal Keanu Reeves testét és arcát (gondoljunk rögtön a nyitóképre – szakadó eső, feszes póló, fegyver a kézben, rágógumi). A rendezőnő egy-egy kitartott snittel feltérképezi a modellszerű férfiak szörfruhában feszülő izmait és külön beállításokat szán a feszes hátsókra is. Reeves és Swayze külső adottságai rendkívül hangsúlyosak, az objektív szinte észrevétlen módon mindig a legelőnyösebb nézőpontokat keresi. Pont úgy, mint amikor egy gyönyörű nőt filmez a kamera, amely mögött egy férfi rendező dirigál.

YouTube előnézeti kép

Manapság már korántsem szokatlan az ehhez hasonló nézőpont, az akciófilmek között viszont csak elvétve találkozhatunk a Holtponthoz hasonló darabokkal, a női főhősök inkább férfias tulajdonságokkal bírnak és az adrenalinfüggőség kritikája is igen ritka. Bigelow alkotása nem véletlenül indult el a klasszicizálódás útján és talált be a férfi célközönségnél. A vágyott férfiasságot és annak iróniáját gyakran csak egy hajszál választja el egymástól, a túlhúzottság a macsóság lényegéhez tartozik. A Holtpont az első felületes pillantásra tehát sablonos akciófilmnek tűnhet, ám ha közelebbről megvizsgáljuk, egy imponálóan tudatos női kéz nyomaira bukkanhatunk.

Éppen ezért válik teljesen feleslegessé az extrém kaszkadőrmutatványokra koncentráló remake és ezért működhetnek az olyan utánérzések, melyek csak a két főhős viszonyrendszerét tartják meg (Halálos iram). Bigelow rendezése tökéletes bizonyítéka, hogy több nőre lenne szükség a kamerák mögött, akár Hollywoodban, a legférfiasabb zsánerek levezénylésekor is.

Címke: , , ,

JACK REACHER

KRITIKA

007skyfalllead

KRITIKA

mi4p

KRITIKA

mechaniclead

KRITIKA

Sucker Punch

KRITIKA

kiraly_jeno_a_mai_film_szimbolikaja_9_kotet_es_masok

HÍREK

jw_cp

INTERJÚ

keanu

TRAILERPARK

potter1

PRIZMATUBE

soderbergh1

EXKLUZÍV, Jegyzet

godzillaee

magazin

brad1

TRAILERPARK

SeanBean1

magazin

dagobert3

HÍREK, Jegyzet, magazin

herlead

POSZTERFOLIO

nolanlead

EXKLUZÍV, INTERJÚ, magazin

guardians-galaxy-movie-preview

ESSZÉ

guard02

INTERJÚ

hercules-dwayne-johnson-picture

KRITIKA

berandal03

KRITIKA