2012/10/09
Minden idők egyik legjobbnak tartott börtönfilmje egyben Don Siegel és Clint Eastwood utolsó (ötödik) közös munkája volt, és úgy tűnik, a forgatás során kiruccantak a Hülye Járások Minisztériumába is.
A Szökés az Alcatrazból Frank Morris valóban megkísérelt – a dolgok jelenlegi állása szerint sikeresnek bizonyult – télakjának történetét dolgozza fel a hírhedt börtönszigetről. Az alábbi – sokáig elveszettnek hitt – interjúrészletben a Rolling Stone sztárújságírója faggatja Eastwoodot színészi módszereiről és Robert Bressonról. A fordítás alapja: Conversations with Clint: Paul Nelson’s Lost Interviews with Clint Eastwood, 1979-1983, Continuum, 2011.
PAUL: Mit csinálsz másképp egy ilyen szerepben, mint az Alcatraz – ami egy realisztikusabb, visszafogottabb, csendesebb dolog – és egy olyanban, mint Bronco Billy, ahol szinte egy nemzeti mítoszt kellett hoznod?
CLINT: Alkalmazkodok akár az egyik, akár a másik gondolkodásmódjához, aztán belebújok a karakterbe. Bronco Billy egy nagyon nyitott, elfogadó figura, aki hisz benne, hogy a következő hullámvölgy után szebb napok várják, hisz benne, hogy a csapata egy remek csapat, szörnyen hűséges a barátaihoz és olyan erkölcsi tartással bír, amivel manapság már nem is találkozhatsz. Az Alcatraz főhőse – a megtestesült hiábavalóság. Egy intelligens férfi, aki lecsúszott, a fickó, aki korpa közé keveredett és ezért elküldték abba az intézménybe, ahonnét nincs visszaút a társadalomhoz – legalábbis amíg le nem húzza azt a húsz évet vagy mennyit, amit ráróttak. Csak elkapsz egy biztos pontot és tovább cizellálod. Ahogy korábban is mondtam, a színészet nem egy intellektuális művészet, szóval nem tudom neked racionálisan elemezni, hogy megy ez. Csak fogod és csinálod. Fölveszel egy másik életet.
PAUL: Szóval minden, amit az Alcatrazban csináltál, ösztönös volt? Szinte úgy néztél ki, mint valami görnyedt Elisha Cook, Jr-karakter. Kisebbnek tűntél, levertnek, a mozdulataid teli voltak bizonytalansággal.
CLINT: Alcatrazban elég elkapni a hangulatot. Bemész a börtönbe, körülnézel és elképzeled, milyen ott lenni. Belesel a figura életébe. Azok alapján, amiket ki tudtunk hüvelyezni az FBI aktáiból, Frank Morris valami ilyesmi figura volt: magányos és befelé forduló, néha összeverődött más alakokkal, de a legtöbb törvénysértésért egyedül ítélték el. Leültem egyszer azzal az ügynökkel, aki dolgozott rajta, elmondott mindent Morrisról, amit el tudott. Elolvastam róla mindent, amit adott. Nem volt rá szükségem, hogy megkeressem az édesanyját – ha volt neki egyáltalán – vagy a szüleit, nagyszüleit vagy a nagybátyját. Csak annyi kellett, hogy a bűnei alapján ráérezzek, miféle életet élt. Egyszer csak elkezdesz ráérezni és ha eleget agyalsz rajta, beléd furakszik. Ezt nevezhetjük akár színészi technikának is.[…]
PAUL: Szerintem hazardíroztál azzal, hogy vállaltad az Alcatrazt, hiszen ez egy olyasfajta film, mint A tizedes háreme volt, nincs benne szex és nincs benne akció sem.
CLINT: Egy jó lehetőségként fogtam fel a dolgot. Éreztem, hogy nem egy olyan könnyen fogyasztható mozi lesz, mint a Mindenáron vesztes volt, de láttam benne, hogy ha jól megcsináljuk, akkor egy inspiratív film lehet, amit élvezni fognak a nézők. A forgatókönyvben volt valamennyi humor is a télak feszültsége mellett. Nem hiszem, hogy minden percben egy .44-es Magnumot kell lóbálni ahhoz, hogy a film szórakoztató és eladható legyen.
PAUL: A Szökés az Alcatrazból nagyon komor és gondolatgazdag film, mintha Robert Bresson rendezett volna akciómozit.
CLINT: Több köze van a dolognak a gondolatisághoz. Nagyon kevés akciójelenet van a filmben, de még egy akciófilmben is meg kell kedvelned a szereplőket. Kell, hogy legyen lelke a filmnek, akár egy Frank Capra-moziról van szó, ami úgy működik, ahogy, akár egy akciófilmről. Ha nincs lélek a dologban, akkor az egész technikai virtuskodás lesz. Az utóbbi évek legnagyobb és legtöbbet elemezgetett filmjei nagyrészt ilyenek és nem szükségszerűen van lelkük. Az embereket bedőlnek az aktuális divathóbortoknak meg az üres stílusnak.
Címkék: a nap képe, Clint Eastwood, fordítás, interjú
Partnereink
Szólj hozzá!