2013/11/13
Alan Taylor vezényletével a maroknyi helyszínen játszódó első részre impresszív űropera a válasz. Rendíthetetlenül folytatódik a Marvel Stúdió sikerhadjárata.
A Vasember 3-ról írott kritikámban, errefelé méltattam legutóbb a Marvel-ciklus eddig felsorakoztatott érdemeit, ezért ettől most eltekintenék. A bombasztikusan, katonai hadműveletekhez hasonlatosan csak „Második Fázisra” keresztelt filmcsokor aktuális darabja a skandináv samponreklám-istenség kilenc világon átívelő kalandját hivatott elregélni, melyben ezúttal nem a rosszcsont Loki, hanem egy csapat rémisztőre maszkírozott sötét tündér és az univerzum egészét fenyegető energia jelenti a legfőbb veszélyt. A Gyűrűk Urát idéző prológus láttán rögtön elégedetten csettinthet a néző, akinek esetleg kifogása volt az előző felvonás „kisstílűségét” illetően. A televíziós pedigrével bíró Taylor (Maffiózók, Trónok harca, Mad Men, Gengszterkorzó ésatöbbi) ígéretéhez híven nemcsak Thor világa, hanem az egész MCU (Marvel Cinematic Universe) horizontját kitágítja, amivel egyfelől az immár kevesebb CGI-jal megalkotott Asgardot és a benne lakókat ruházza fel várva-várt karakterrel (a’la Westeros), másfelől a Guardians of the Galaxy és a Marvel Második Fázisának totális elsci-fiosodása előtt tárja szélesre az interdimenzionális kapukat.
A sötét tündérek harci technológiájának, illetve Asgard légvédelmének és légi erejének köszönhetően az eddig jobbára fantasy-kre jellemző mitológikus motívumkincstárban erőteljes sci-fi elemek jelennek meg, mi pedig egy csapásra egy nagyívű űroperában találjuk magunkat. Második rész lévén a tétek is emelkednek, Thornak, Odinnak és az Asgardba látogató Jane Fosternek szörnyű veszteségekkel kell szembenézniük (Taylor egy gyönyörű, éteri temetésszcénát álmodott a gyöngyvászonra), a villámistennek pedig áruláson és testvérviszályon keresztül vezet az útja Malekithig, a világmindenség elpusztítására törekvő teremtményig. Híresztelések szerint Taylor eredetileg kisebb szerepet szánt a börtönben sínylődő Lokinak, de rajongói nyomásra, illetve bölcsen belátva, hogy a cselszövő kistestvér a ciklus egyik legizgalmasabb karaktere, Joss Whedon script doktori segítségével jócskán kibővítették Loki közreműködését. És milyen jól tették! Tom Hiddleston üde színfoltja a Thor: Sötét világnak. Fantasztikus humorforrás, lásd például azt a szintén Whedon által beillesztett rövidke, ám annál fergetegesebb cameót, melyben a Bosszúállók egyik tagja bukkan fel váratlanul Asgard csarnokaiban, valamint a Thor és közte lévő viszály még mindig a Marvel-corpus legerőteljesebb shakespeare-i konfliktusforrása. Kiszámíthatatlanságából, kétszínűségéből fakadóan pedig még egy igen váratlan sokk-jelenettel is sikerült a kedélyeket borzolnia.
Azonban az is számlájára írandó, hogy mellette a felismerhetetlenségig elmaszkírozott Christopher Eccleston Malekithként eltörpül, és sajnos igen felejthető, majdhogynem jellegtelen tucatantagonista. Pusztító MacGuffinjával csak addig érdekes, amíg az a bizonyos energia Natalie Portman Jane Fosterében van, némi Főnix-áthallással is gazdagítva a filmet, a Nagyon-Nagyon Nagy Konvergenciára várva nem nyújt semmi karaktereset. (Mondjuk Loki, vagy a tekintélyt parancsoló Idris Elba mellett kétségtelenül nehéz dolga van.) Mindeközben a Marvel Stúdió filmjeire jellemzően a Thor: Sötét világban is jól működik a hangnemkeveredés, a drámai pillanatok humorral való feloldása: ebben főleg Stellan Skarsgård bogaras tudósa, a csínytevő Loki, egy metrózás és egy fogasra akasztott kalapács, a címszerepet ismét karizmatikusan uraló Hemsworth improvizációja járnak az élen. Továbbá a Földet is érintő interdimenzionális kapukkal Taylor kreatívan tud több helyszínen zajló akciójeleneteket lezavarni, ügyesen boronálja össze a rendelkezésére álló számos játszóteret. (A kihalt gyárépületben természetfeletti jelenséggel játszadozó gyerekekkel pedig az Animátrix szkeccsfilm Beyond című epizódját is felidézte bennem.)
Példaértékűen folytatódik tehát Marvelék építkezése, ami már jóval túlmutat a mozipremiereken is. Lásd az Agents of S.H.I.E.L.D. tévésorozatot vagy a stúdió Netflix-szel kötött megállapodását, mely Daredevil, Jessica Jones, Luke Cage és Iron Fist önálló szériáit foglalja magában, melyek a The Defenders címet viselő minisorozatban kulminálnak majd. Kevin Feige producermágus irányításával mesésen heterogén filmcsoportot hoztak létre, ahol a Vasember 3 noiros monokalandját a Thor: Sötét világ sokszínű űroperája követi. Amerika Kapitány névre szóló, jövő tavaszra időzített sequelje napjainkban játszódó politikai paranoia thriller lesz, a Guardians of the Galaxy 2014 nyarára tervezett űrhaddelhaddjával pedig ismét a végtelenbe és még annál is tovább tekinthetünk. Aztán a Bosszúállók 2 jön. Aztán az Ant-Man. Aztán a…
Címkék: fantasy, filmkritika, sci-fi, tömegfilm
Partnereink
[…] rendre egyre magasabbra sikerült tenni azt a bizonyos mércét. Szerettem a Vasember 3-at, a Thor 2-t, az Amerika Kapitány második része pedig minden várakozást felülmúlt. Ezek már gondosan […]