Két héttel a bemutató előtt láttam a Fel!-t. Furcsa módon kevésbé hozott lázba, mint a többi Pixar-film. Attól féltem, nem lesz története: az egész sztorit túlságosan könnyednek ígérte a marketing. Körbekérdeztem az irodánkban, és a többieknek sem volt fogalma, miről fog szólni a film.

A bemutatón először a legújabb Pixar-rövidfilmet, a Partly Cloudy-t láttuk. Nem mintha túl sok ilyen animációt láttam volna eddig, de minden bizonnyal mind közül ez volt a legjobb. A szereplők nagyon puha, mégis kézzelfogható figurák. És mint minden Pixar-rövidfilm, ez is csodásan megejtő, dialógus nélküli történetet mesél el. Imádtam.

Ezután kezdődött az este fő attrakciója. A Fel! szerelmi történetként indul, Carl Fredricksen és Ellie házasságával – csodás, beszéd nélküli, romantikus meseszövés. Részemről: minden olyan film jöhet, ami dialógusok nélkül mond történetet, vagy, ahogy Syndrome mondja A hihetetlen családban: monologizálás nélkül.

Amikor Carl úgy dönt, hogy nekiindul élete nagy, meg nem valósított utazásának, végre elkezdődik az igazi buddy movie. A 78 esztendős, házsártos Carl 9 éves kalandor-potyautasával, Russellel repül Dél-Amerikába. A Fel! olyan mint egy harsányan nevettető kaland: a közönség velem együtt végigkacagta. A Szörny Rt. – Pete Docter, a Fel! alkotójának rendezői debütálása – óta ez a Pixar legviccesebb filmje. Ezen kívül a történet is nagyszerű: a grandiózus, Christopher Plummer hangjával büszkélkedő, vakmerő Charles Muntz elleni izgalmas csatába torkolló kaland-sorozat pillanatok alatt elűzte a sztori túlzott egyszerűségétől való félelmemet.

Ennyit a történetről. Mi a helyzet az animációval? A Fel! teljesen máshogy néz ki, mint az összes eddig CG film, amit láttam. Sima 2-D vetítésen láttam, mégis olyan érzésem volt, hogy csak ki kell nyújtanom a kezemet a figurák felé, és megérinthetem őket. Alig várom, hogy 3-D-ben is láthassam. A figurák úgy néznek ki, mint a puha velúrbabák, és tökéletesen animáltak. Mégis, egy pillanatra sem vesztik el rajzfilm-jellegüket: színesek, vidámak, slapstick-humorral és jellegzetesen rajzfilmes mozgással – vérpezsdítő mókázás.

Ami még lenyűgöző, az Carl szakállának növekedése. A filmben nyomon követhetjük, ahogyan napról napra egyre bozontosabb lesz az arcszőrzete: realista megoldás, mégsem túlságosan az. Nagyon szép, és ilyesmit még amúgy sem láttam animációs filmben.

Forrás:

http://www.awn.com/articles/mind-your-business-iupi-out-sight