Orvosi eset – A német doktor

Tóth Menyhért

2014/02/05

Az elmenekült náci háborús bűnösök utáni hajsza mára önálló alműfajjá vált a filmkultúrában, Josef Mengele élettörténetéből főként ez a szakasz vonzza a filmeseket.

Mengele rémtettei a világtörténelem legembertelenebb momentumaiként ismertek, a nemzetközi filmkultúra mégsem erre a szegmensre fókuszál az auschwitzi halálangyal életéből. E borzalmas évtizedek csupán alappillérekként épülnek be azokba a filmekbe, melyek a német doktor argentin területen folytatott ádáz kegyetlenkedését taglalják. Közismert, hogy a náci mészáros a háború elvesztése után Buenos Aires-ben húzta meg magát Helmut Gregor néven, ám azokat a legendákat, melyek a külföldön is folytatott beteges küldetésteljesítésről szólnak, máig nem bizonyították. Talán épp ezek a rejtélyes történetek inspirálták az olyan alkotásokat, mint A brazíliai fiúk, vagy a Maraton életre-halálra. Míg az előbbi karikírozva mutatja be a doktor őrült ténykedéseit egy igen radikális terv (Hitler klónjainak szétszórása világszerte) véghezvitele közben, utóbbi csupán közvetett módon idézi meg Mengelét, a kapzsi, Amerikába szökött, őrült fogorvos képében. Érdekes módon a németek által készített Mengele – Az igazság nyomában című feszes tárgyalótermi dráma is a történelmi fikciók közé sorol be, bemutatva egy olyan bírósági tárgyalást, melyre a való életben soha nem került sor.

A német doktor valahol a történelmi fikció és az életrajzi dráma között található. Lucía Puenzo saját regényének filmes adaptálása közben lemondott arról, hogy a német tisztiorvost egydimenziós szörnyetegként ábrázolja, és érezhetően nem is Az eminens című filmmel fémjelezhető náci karakterdrámák csoportját kívánta gazdagítani. A történet szerint ugyanis az argentin kisvárosban élő család befogadja panziójába a titokzatos idegent, akinek rögtön felkelti érdeklődését a család alulfejlett kislánya. A koraszülöttként világra jött Lillithen a doktor hormoninjekciókkal szándékozik segíteni, miközben anatómiailag részletes elemzést vezet a naiv család minden egyes tagjának testi adottságairól, valamint a szer Lillithre gyakorolt hatásáról. Emellett pedig a legtöbb jelenetben mindenki boldogan és önfeledten táncol a szereplők közül, amolyan latinos módra, ahogy azt arrafelé illik, miközben a Moszad izraeli ügynökei vadásznak a drága doktor úrra.

Az argentin rendezőnő eddig is következetes módon nyúlt az emberi deformitás, illetve a másság, a kitaszítottság témájához és az erre fatális megoldásként talált mesterséges metamorfózis témájához. XXY című filmjében például egy hermafrodita tinédzser lelkivilágával foglalkozott, ahol szintén megjelent egy érzéketlen sebész-karakter, aki csupán érdekes tanulmányi esetként tekintett a fiatalra, El niño pez című alkotásában pedig két fiatal lány leszbikus szerelmét és kitaszítottságát ábrázolja.

Ugyancsak artikulálódik A német doktorban a rendezőnő állandó védjegye, a játékbabák szerepeltetése is. Ezúttal nemcsak szimbolikus, háttérjelentést hordoznak, hanem a történet részévé lényegülve, közvetlen dramaturgiai funkcióval is bírnak, Mengele érdeklődését ugyanis felkelti a családfő kedves hobbija. Enzo, a családapa elsősorban kislányának akar örömet szerezni a mechanikus szívvel működő játékbabával, mely nemcsak a kislány, de az őrült tudásszomjjal rendelkező orvos tetszését is elnyeri. A doktor komolyabb összeget fektet a prototípus kifejlesztésébe és a sorozatgyártásba. Természetesen eltér a kreol bőrű és barna szemű sémától, Wakoldától (akinek neve a film eredeti címéül is szolgál) és a szőke, kék szemű babák gyártása mellett köteleződik el. Végül a várandós anya ikerszülésével tulajdonképpen beteljesülnek Mengele szörnyű álmai: a játék- és a hús-vér babák, valamint Lillith fejlesztése terén is átlényegülhet ördögi Geppettóvá ebben a bizarr Pinokkió-sztoriban.

A szerzői hangvételű, erős drámai fordulatokban gazdag domestic thriller nagyszerű kiindulópontja lehet majd az eddig csupán három nagyjátékfilmet jegyző Lucía Puenzo szakmai sikerének. Hiszen túllépve a történelmi hitelesség kérdésein, árnyaltan ábrázolja a korábbi filmjeire jellemző belső, lelki vívódásokat és a karakterek közti, megrázó, személyes konfliktusokat.

Címkék: filmkritika, KINO LATINO