Mert az élet, tudod, egy fényes spirál – Sztankay István (1936-2014)

matm

2014/09/14

Szeptember 12-én elhunyt Sztankay István, Kossuth-díjas színművész, a nemzet színésze. 78 éves volt.

Sok mindent lehetne kiemelni Sztankay pályájából, de van két abszolút kedvencünk — két olyan momentum, ami viszafordíthatatlanul beégett a tudatunkba.

Az egyik visszavezet a gyerekkor nyugodt magányába, a jóságos sárkány és a jó királyfi meséihez és kissé melankolikus dalaihoz, amiket bármikor hallgatunk meg, azonnal felsejlik a puha textilbábok kiszámítható törődése, a két jellegzetes hang, Bodrogi és Sztankay hangja, amik valahogy mintha kipárnáznának belülről.

„Erdő, mező, hegy és berek
azt nézem, hol segíthetek!
Karom erős, szívem vidám,
nincs is több ily királyfi tán!”

El lehet képzelni ezt más színész hangján?! Talán a két legjobb sor pedig:

„Emitt sírás? Amott bánat?
Ott termek, s a könny felszárad!”

A második fontos momentum a kamaszkor végéhez, felnőttkor elejéhez, és a kettő közötti fájdalmas határátlépéshez kötődik, és Nemes Gyula Egyetleneimjéhez, egy zaklatott, felfokozott, töredezett, frusztrált filmhez, amit gyakran neveznek nemzedéki közérzetfilmnek. Nem tudom, én 21 évesen láttam, és felismertem benne olyan problémákat, amik akkor engem is foglalkoztattak (lányok, Sziget, lődörgés).

Mindenesetre a filmbeli bebaszott metrózásnak egy félig bolond, félig bölcs taxis vet véget, azzal, hogy a mérgezett egérként rohangáló srácot a Filatorigát helyett kiteszi valahol az éjszakában, a fuvar közben pedig végig beszél hozzá, ijesztően kimereszti a szemét, furcsán dadog. „Te azt hiszed, hogy boldogtalan vagy… Nyavalyát!” Ilyeneket mond neki.

Meg ilyen közhelyeket, hogy:

„Az út, az bennünk van.”

A srác közben teljesen magába zuhan. Kedvenc pillanatunk a monológból:

„De amit szeretünk, az itt van. Itt van belül. Itt belül, középen.”

Belül, középen.

Aztán, ahogy már mondtam, kiteszi a srácot valahol az éjszakában, azzal az utasítással, hogy koncentráljon egy pontra, vegyen mély levegőket, és relaxáljon.

„Mert az élet, tudod, egy fényes spirál.”

Nagyjából ezzel a mondattal vége is a filmnek.

Az akkor 70 éves Sztankay Istvánnak ez a taxis volt az utolsó filmszerepe.

Címkék: magyar film, Sztankay