2015/04/21
Ismét nyilatkozik a dán művész.
A kortárs művészfilm legjobb humorú és leginkább figyeleméhes rendezője visszatért! Miután a nácis viccelődésével anno kitiltatta magát Cannes-ból, Trier némasági fogadalmat tett, de nemrég leült a Guardian egyik újságírójával, hogy elbeszélgessenek alkoholizmusról, szexről, terápiáról és sok egyébről.
Milyen volt az Anonim Alkoholisták?
Fél évig minden nap jártam a gyűlésekre. Támogattuk egymást, hogy józanok tudjunk maradni. Gyakorlatilag az ide járók lettek a második családom. Minden erőmmel azon voltam, hogy józan maradjak – most megint iszogatok egy kicsit, hogy tudjak dolgozni. A forgatás kemény munka, ilyenkor az ember hajlamos többet inni.
Ivással tehát könnyebb kreatívnak lenni?
Más tudatmódosítókkal is éltem már, amik sokat segítettek, tulajdonképpen régebben is így dolgoztam. Az ivás inkább a szorongást segít valamelyest legyőzni.
Honnan jön ez a szorongás?
Már gyerekkorom óta megvan bennem. Szerintem ha egy művész részeg (nevet), érzékenyebb. Van egy elméletem: a tudósok szerint a mentális tevékenységünk 80%-a arról szól, hogy kikapcsoljuk az érzékeinket. Szűrjük a felesleges információkat. De aki érzékeny, annál ezek a szűrők nem működnek jól. Én legalábbis ezt tapasztaltam az AA-gyűléseken.
Hiába dolgoztam a terápián egész életemben a szorongásomon, ez olyasmi, amit az ember néha tud kezelni, máskor lehetetlen.
Ön hogyan tudja kezelni?
Nem az a cél, hogy kiengedjük, hanem hogy megbékéljünk vele. Ez elméletben jól hangzik, de gyakorlatban nehezen kivitelezhető. Sokat meditálok. De forgatás közben nincs időnk magunkkal foglalkozni, ilyenkor az ember hajlamos inni, hogy reggel munkába tudjon állni.
Hatalmas küzdelem volt, Björk pedig őrültként viselkedett, folyton le akart lépni. Ilyenkor mindig utánamentem, és rábeszéltem, hogy maradjon. Mindenesetre ő az egyik legjobb színésznő, akivel eddig dolgozhattam. Munka közben nagyon intenzív volt a kapcsolatunk, munkán kívül viszont állandóan martuk egymást. Röhej.
A terápia segít?
Sok gyógyszert szedek. Most jól vagyok. A terapeutám néha azt mondja, túl sok gyógyszert szedek, és mentálisan nem vagyok a topon.
Nyilvánvalóan minden filmjében lázad valami ellen. De mi ellen?
A lázadás nálunk családi vonás. Nálunk az a megszokott, hogy ha egy családi összejövetelen valaki mond valamit, valaki másnak muszáj ellentmondania. A feleségem családjában mindenki mindenre igent mond, nálunk ez pont fordítva működik.
Egy Dániához hasonló országban élő embernek nem kell megküzdenie a szegénységgel vagy a diktatúrával.
Így van, olyan helyzetben vagyok, ahol lázadhatok. Ahogy utalt rá, mi dánok viszonylag kényelmes életet élünk, bár nemrég volt néhány terrorakció, ilyesmi korábban nem fordult elő. Úgyhogy én olyan filmeket csinálhatok, amik különböznek azoktól, amiket az emberek látni akarnak, és ez fontos.
Mi a véleménye ezekről a terrorakciókról? Bizonyos típusú viccelődést be kéne tiltani?
Látszólag mindenki arra bátorítja a grafikusokat, hogy rajzoljanak, amit csak akarnak, és ebben „a szólásszabadság ünneplését” látják. De nem mindig ez a helyzet. Dániában vannak szélsőjobboldaliak, akik provokálni és megalázni akarják a muszlimokat. Politikailag egész más a helyzet Franciaországban, hiszen a Charlie Hebdo baloldali lap.
Mit gondol, önnek van valamilyen sajátos humorérzéke, és a filmjeit nem mindig úgy fogadják, ahogy szeretné?
A humorérzék lázadáshoz is felhasználható. Inkább az a cél, hogy eszközként használjuk, nem az, hogy olyan filmet csináljunk, ami megnevetteti az embereket.
Minden filmje egy-egy állítás. Aggódik néha, hogy a nézők teljesen félreértik?
Már régen elmondtam, hogy
Számomra egyedül az fontos, hogy a legutóbbi filmemből, A nimfomániásból különböző verziók léteznek, és lényeges tudni, melyik a rendezői változat.
A szex miért olyan alapvető eleme a filmjeinek?
Nudista családból származom. Nem tudom, ennek mi köze a szexhez… A filmekben az a cél, hogy hitelesek legyünk. A nimfomániásnál a lehető leghitelesebb ábrázolásra törekedtünk, pornószínészeket és számítógépes trükköket használtunk.
A „kényelmetlenségérzet” megteremtése az alkotásmódja nélkülözhetetlen része?
A nimfomániás előkészítése során sokat olvastam. Elolvastam Dosztojevszkij összes művét. Most Tolsztoj Anna Karenináját olvasom, tőle egyébként a Háború és békét imádom. De nagy élvezettel olvastam Joyce-ot és Proustot is.
Miért van az, hogy minden főhőse nő? Ön szerint ez azért lehet, mert erősebb a kapcsolata a feminin oldalával?
Lehet. Mindenesetre hihetetlenül nehéz lenne ugyanezeket a feladatokat férfi színészekre bízni. És világéletemben nagy rajongója voltam Carl Dreyernek. Nála is mindig nők játszották a főszerepet.
Most min dolgozik?
Nem tudom. Az a gond, hogy nagyon könnyű finanszírozást szerezni egy tévésorozathoz, de nem vagyok biztos benne, hogy ezt az utat kell választanom.
A Dogma 95 mozgalom még él?
Kétlem, hogy manapság bárki is ezen szabályok szerint dolgozna. Egyébként eredetileg 35 mm-es filmre akartunk forgatni, és hosszasan elbeszélgettünk a csapatban arról, ez lehetséges lenne-e. Végül nagyon olcsó nyersanyagot vásároltunk, de nem az volt a cél, hogy „olcsók legyünk”. Az volt a szándékunk, hogy olyan helyet teremtsünk, ahol a színészek a lehető legjobb munkát tudják végezni.
Van oka annak, hogy Wagner Trisztán és Izoldájának előjátéka végig jelen van a Melankóliában?
Miután megnéztem Kubrick filmjeit, én is akartam valamilyen zenei főtémát az utóbbi két filmembe. 15 évvel ezelőtt úgy volt, hogy Bayreuthban megrendezek egy A Nibelung gyűrűje ciklust, két évig dolgoztam rajta. De a Wagner családdal gondok voltak. Valaki, aki korábban dolgozott velük, elmesélte, hogy a család hajlamos arra, hogy először mindenre igent mondjon valakinek, aztán meggondolja magát. Szembesítettem őket ezzel, és végül arra jutottak, hogy nem fog működni a dolog. Évekkel ezelőtt nyilatkoztam valahol, hogy „Ha valaha operarendezésre adnám a fejem, a Nibelungot szeretném megcsinálni Bayreuthban.” Ó igen, még mindig nagyon erős a csábítás.
*
(fordította: Roboz Gábor)
(Forrás)
Partnereink
„A terapeutám néha azt mondja, túl sok gyógyszert szedek, és mentálisan nem vagyok a topon.” Egy jó Lars von… http://t.co/5UAUBgwBBp