Még mindig beszélgetnek (Interjú a Mielőtt éjfélt üt az óra alkotóival)

Roboz Gábor

2013/08/22

Jesse és Celine harmadik románcához adaléknak íme egy Richard Linklater, Ethan Hawke és Julie Delpy részvételével készült beszélgetés fordítása – elsősorban azoknak, akik már látták a filmet.

A kilenc éves szünet melyik pontján kezdtétek komolyan venni a harmadik film elkészítésének ötletét?

Delpy Én csak a forgatás utolsó hetében kezdtem komolyan venni. Azelőtt csak fogtam a fejem, hogy mit is csinálunk tulajdonképpen. Na jó, csak viccelek.

Hawke Az ötlet maga szerintem a második rész forgatása óta létezett.

Linklater A harmadik film hasonló utat járt be, mint az első: úgy öt évig csak viccelődtünk vele, de semmi érdemit nem csináltunk. Aztán tavaly tavasszal már majdnem nekiláttunk, de bizonytalanuk voltunk, mígnem valamelyikünk eszünkbe juttatta, hogy ha ezen a nyáron leforgatjuk, akkor időben jók leszünk.

Hawke A lényegi előrelépés pillanata akkor jött el, amikor rájöttünk, hogy mindhárman ugyanolyan filmet szeretnénk írni, és a karakterek mindhármunk szerint ugyanott tartanak.

Az előző két film Jesse és Celine első két találkozásáról szól. A harmadik nagyon más: Jesse és Celine időközben rengeteg mindent átélt.

Hawke Az első két film kvázi klasszikus romantikus fantáziálgatás, a harmadiknál teljesen más stratégiára volt szükségünk. Ugyanazt harmadszorra nem süthettük el.

Delpy De azért teljesen nem is válhattunk meg a romantikus töltettől, máskülönben depresszív filmet készítettünk volna.

Hawke Nem egy újabb Nem félünk a farkastólt akartunk forgatni.

Linklater Emlékeztek? Az volt az egyik alapötletünk, hogy egy teljesen tipikus napon mutassuk meg Jesse-t és Celine-t. Amikor valamelyikük mondjuk elmegy a srácokért a suliba, meg ilyesmi, aztán később, este lesz egy kis idejük, amit együtt tölthetnek.

Hawke Igen, ez volt az egyik eredeti ötletünk. Hogy miután felolvassák az esti mesét a gyerekeknek, végre szakíthatnak egy kis időt magukra – még mielőtt éjfélt üt az óra.

Linklater De aztán mindannyian úgy éreztük, ez elég lehangoló sztori lenne, arra meg ki kíváncsi? Viszont teljesen azért mégsem vetettük el az ötletet. Meg kellett találnunk az egyensúlyt: hogy bemutathassunk a főhőseink életéből egy tipikus napot, ugyanakkor azért visszacsatoljunk az első két filmhez. Ezért döntöttünk végül a nyaralás mellett.

Tehát egyikőtök sem gondolja, hogy a harmadik rész olyan romantikus, mint az első kettő?

Hawke Az attól függ, hogyan definiáljuk a „romantikus”-t.

Delpy Szerintem ez a film talán azoknak lehet romantikus, akik már régóta párkapcsolatban élnek, de azoknak nem feltétlen, akiknek még soha nem volt sokéves párkapcsolata.

Linklater A korábbi filmek arról szóltak, hogy bemutassanak egy kapcsolatot, ami még nem formálódott meg teljesen. Ami csodálatos, de ezt elhúzni három filmen keresztül már sok lenne. A tény, hogy Jesse és Celine még mindig együtt vannak, már önmagában romantikus. Persze ez már másfajta romantika, amiért keményen megdolgoztak.

Milyen érzés újra felvenni a fonalat a két főhőssel, ennyi év után?

Linklater Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én mindig is úgy éreztem, hogy Jesse és Celine egy olyan univerzumban él, ami párhuzamos a miénkkel, és velünk együtt öregszenek.

Hawke Én is így érzem.

Delpy Srácok, annyira New Age-esek vagytok!

Az első két filmben, mivel azokban Celine és Jesse még csak ismerkedik, teljesen természetes, hogy a párbeszédeik puhatolózó jellegűek. Most már régóta együtt élnek, de azért még így is sok minden van, amit úgy kell tálalnotok, mintha csak ismerkednének.

Delpy A hosszú autós jelenetet volt a legnehezebb megírni. Ebben sok mindent meg kellett magyaráznunk, de azért nem túlságosan didaktikusan, plusz meg kellett alapoznunk a későbbieket.

Hawke Pont az volt az egyik legfogósabb kérdés, hogy miről tudnak még beszélgetni, ha már évek óta együtt vannak? Ez vezetett a nagy vacsorajelenethez, ahol ürügy kínálkozott arra, hogy más emberekkel dumálhassanak.

Linklater Egy ilyen társasági eseményen az egyes frusztrációk komikus módon törnek a felszínre. És ez fontos jelenet, mert Celine itt több dologra is utal, ami később még előjön.

Delpy Amikor Celine azt mondja, hogy Jesse szereti a csinos fruskákat, látszólag viccel, de ez neki tényleg problémát jelent. Részben úgy érzi, hogy Jesse pont ilyen nőt szeretne feleségnek.

Hawke Azt meg Celine nem tudja feldolgozni, hogy Jesse-nek pont ilyen felesége van.

Delpy Köszönöm, Ethan.

Linklater Azt próbáltuk megragadni, hogy a beszélgetések és viták hogyan kanyarognak egy napon, egy párkapcsolaton, egy életen át. A konfliktusok nem egyszerre bukkannak fel, és nem is egyszerre oldódnak meg.

Mondanátok pár szót a közös írás folyamatáról?

Linklater Ez nagyrészt úgy zajlott, hogy valaki egyetértett valakivel, és a harmadik felet próbálták meggyőzni. Mielőtt bármi bekerült a filmbe, mindhármunkon át kellett mennie. Bármiről volt szó: egy hétköznapi megfigyelésről, valami személyesről vagy egy ismerősünk élményéről, közösen kellett döntenünk róla, hogy felhasználjuk-e a filmben.

Gyakran kaptok olyan véleményeket a nézőktől, hogy ezek a filmek nagyrészt improvizáción alapulnak?

Linklater Rengetegszer. Gyakorlatilag szinte mindenki azt hiszi, hogy a két színész csak elkezdett dumálni, mi meg bekapcsoltuk a kamerát.

Delpy Ez valahol bók, de azért zavaró is. Minél természetesebbnek tűnik egy párbeszéd, annál több munka volt benne.

Linklater A vágómtól tegnap megkérdezték egy interjúban, hogy milyen a filmjeimet vágni, amikor azok teljesen improvizáltak. Mire ő azt mondta, hogy egy árva sor sem improvizált ezekben a filmekben.

Mennyi önéletrajzi elem van a főhősökben?

Hawke Julie és én felhasználtunk ezt-azt a saját személyiségünkből, hogy elmossuk a karakter és a színész közötti határvonalat. Julie sokat segített Jesse alakjának megformálásakor. Én meg nagyon büszke vagyok Celine-re, iszonyú jó női figura lett belőle.

Delpy A feminizmus egy ikonja.

Hawke Tehát felhasználjuk magunkat, és bízunk benne, hogy a végeredmény hiteles, meg hogy kicsit túlléphetünk a két figurán. Hogy azért nem csak erről a két emberről szól a történet, hanem egy kicsit univerzálisabb.

Delpy Én egyáltalán nem érzem, hogy azonos lennék Celine-nel, sok szempontból nagyon mások vagyunk, de azért igyekeztem belevinni egy keveset magamból.

Milyen kihívásokat tartogatott a hosszú zárójelenet, ahol Jesse és Celine egyszerre szeretik és marják egymást?

Linklater Amikor eszembe jut ez a jelenet, ami ugye nagyjából fél órás, és egy szállodai szobában játszódik, először a szerkesztéssel kapcsolatos kihívások jutnak eszembe. Úgy kellett kidolgoznunk a ritmusát, mintha egy amolyan mini film lenne a filmben.

Delpy Ez a jelenet nagyon hullámzó: egyszer vitatkoznak, aztán kibékülnek, aztán újrakezdik. Gyakorlatilag ebben az egy jelenetben lekövethető egy teljes film íve.

Linklater Arra törekedtünk, hogy ne a lehető leghosszabb ideig civakodjanak, mert így, amikor tényleg nekimennek egymásnak, az sokkal nagyobbat üt. Ez nyilván nem életük első vitája – persze mi, nézőkként soha nem láttuk még őket összeszólalkozni.

Hawke Annyi mindent nem láttunk még tőlük.

Linklater És most, egy jelenetben, ott van szinte minden.

Hogyan döntöttétek el, hogy Görögország lesz a történet helyszíne?

Linklater Amint megállapodtunk a nyaralás ötleténél, számba vettük a szokásos helyszíneket: Olaszország, Spanyolország, Görögország. Eltöltöttem egy kis időt mindhárom helyen, hogy kitapasztaljam, milyen ott élni. Aztán az egyik kulcsfontosságú tényező az lett, hogy Christos Konstantakopoulos, a görög producerünk, nagyon sokat tudott segíteni, és baromi jó kapcsolatokkal rendelkezett.

Hawke És azt se felejtsük el, hogy ez a film az időről szól. Amikor az ember kinéz egy görögországi ablakon, olyan, mintha egy órára nézne, látja az emberiség egész történelmét. Úgyhogy nagyon izgalmas, hogy Jesse és Celine itt kötött ki.

Linklater Amikor Jesse és Celine mindennapos perpatvarait egy ilyen sokkal tágasabb kontextushoz viszonyítva néztük, világos lett, hogy nincs itt semmi újdonság, ez az egész állandóan ismétlődik. Ugyanazok a konfliktusok jönnek elő partnerek, férfiak és nők, családtagok között.

Rick, te úgy tíz évvel vagy idősebb Julie-nál és Ethannél. A korkülönbségnek volt jelentősége?

Linklater Az első film forgatásánál már a harmincas éveim elején jártam, és volt egy egyéves lányom. A szituáció, hogy összeismerkedjek egy lánnyal egy vonatúton, nekem már inkább a múlthoz tartozott, Julie-nak és Ethannek viszont inkább a jelenhez, mert mindketten 23 évesek voltak, és kvázi „szabadok”. Nekem meg nagyon tetszett ez a dinamika.

Delpy Rick távolról tudta szemlélni azt, amiben mi benne voltunk.

Linklater Akkor nagyobbnak érződött a korkülönbség, mint most.

Hawke Igen, minél több idő telik el, annál közelebb vagyunk egymáshoz életkorban. Rick, az első film forgatásánál tényleg idősebbnek és bölcsebbnek tűntél, de ez most, a harmadiknál már sajnos nem volt így.

Linklater Én csak visszafelé fejlődtem.

Nyilván már most sokan faggatnak titeket egy esetleges negyedik részről.

Linklater Amikor bemutattuk a filmet a Sundance fesztiválon, sokan egy trilógia záró darabjának hívták. Mi meg csak egymásra néztünk, és azt kérdeztük: „Egy pillanat, akkor most ez az utolsó?”

Delpy Elegük lett belőlünk.

Hawke A következő cím logikusan az lehetne, hogy „Miután éjfélt ütött az óra”. De ilyen című film már több is van. (* mármint After Midnight című – A ford.) Aztán jöhetne a „Miután lement a Nap” és a „Miután felkelt a Nap”, aztán kész, meghalunk.

Linklater Ozu az évszakokkal játszott (Késő tavasz, Korai tavasz), nekünk megmaradtak a napnyugták, napkelték és percek.

Hawke Igazság szerint bizonyos értelemben tényleg felhasználjuk az életünket ezekhez az filmekhez. És még nem tartunk ott, hogy tudjuk, miről szólhatna a következő.

(A fordítás az alábbi szöveg szerkesztett változata.)

Címkék: fordítás, interjú