2015/02/24
Évet értékelt a Filmalap vezérigazgatója.
Van az úgy, hogy amikor Magyarország egyes ügyeiről hallunk, hasadást érzékelhetünk a nyilatkozatok és a tények között.
Havas Ágnes, a Magyar Nemzeti Filmalap vezérigazgatója nemrég a European Film Market vendége volt, és értékelte a 2014-es évet. A Screendaily beszámolója szerint elhangzott egy-két állítás, amiket érdemes egy kicsit közelebbről is megnézni.
A Screendaily így összegez:
Havas először is kiemelte, hogy a magyar filmben kisebb gyártási fellendülés tapasztalható. Ezzel nehéz vitatkozni, hiszen a Magyar Mozgókép Közalapítvány megszűnése után sokáig nulla film készült, a Filmalap felállása óta pedig tizenegynéhány. Persze kérdés, mennyiben tarthatjuk nagy és reklámozandó eredménynek, hogy az átmeneti leállás után visszatértünk egy átlagos, „normálisnak” tekinthető gyártási szisztémához.
A vezérigazgató arról is beszélt, hogy mostanában a kedvező adófeltételeknek köszönhetően több neves külföldi produkció is forgott (vagy forogni fog) hazánkban, ilyen például a Ridley Scott-féle A marsi vagy a Virtuoso című HBO-sorozat pilotja.
Aztán a következő kijelentést tette: „Ha visszanézek 2014-re, boldogságot érzek a szívemben.” („I look at 2014 with happiness in my mind and in my heart.”) Ennek kapcsán megfogalmazódhat bennünk egy kérdés:
Nézzük meg a számokat. A 444 tavaly év végén alapos cikket közölt – többek között a Filmalap hivatalos honlapjára támaszkodva – a Vajna-éra magyar filmjeinek adatairól: költségvetésekről, vetítésszámokról, első hétvégés nézettségekről, összesített nézőszámokról.
Ezek – és többek között az origo filmklub boxoffice adatai – alapján tekintsük át a közelmúlt (2013-) magyar filmjeinek költségvetését és nézettségét: az alábbiakban a Filmalap által megítélt támogatást tüntetjük fel (a filmek büdzséje, köszönhetően más forrásoknak, ennél magasabb), illetve a nézőszámokat (utóbbiakat az egyszerűség kedvéért kerekítettük).
(* első hétvégés nézőszám)
A nézőszámok a frissebb filmeknél – Parkoló, Mancs, Dumapárbaj – januári és február eleji adatokat tükröznek. A híresen alacsony költségvetésű VAN kapott ugyan valamennyi filmalapos pénzt, de ez SZFE-s diplomafilmként alanyi jogon kijárt neki, nem pályázás útján részesült benne.
FRISSÍTÉS: mint azt Reisz Gábortól, a VAN rendezőjétől megtudtuk, a fent hivatkozott cikk vonatkozó adatai tévesek, a filmet 2.3 millió forintos diplomafilm-támogatásban részesítette a Filmalap.
A lista alapján egy filmalapos filmre átlagban körülbelül 37 ezer néző váltott jegyet. Talán az is érdekes adat, hogy egyetlen vetítésre átlagosan hány néző jut el: mint a fenti cikk közli, a tavalyi filmek közül ebben a kategóriában a VAN nyert.
Az mellékes, hogy a Vajna által anno ígérgetett félmilliós átlagnézőszám a kanyarban sincs: a listából látszik, hogy ezeknek a filmeknek jó része katasztrofálisan teljesített a pénztáraknál. A felhozatalban többnyire mainstream vagy midcult filmeket találunk – szűk rétegnek szánt művészfilmből keveset –, ezek a produkciók azonban egy-egy sikertől eltekintve láthatóan nem jutottak el egy igazán széles közönséghez (még ha az esetleges DVD-kiadások valamelyest javítanak is az összképen).
Amikor meg kellett indokolnia, hogy miért örül, Havas három, azaz 3 darab filmet hozott fel példának: a Megdönteni Hajnal Tímeát, a Fehér Istent és a VAN-t. Tehát a háromból egy film (VAN) csak egészen minimális filmalapos pénzt kapott, és részben az alkotók saját marketingtevékenységének köszönhetően lett sikeres. A másik két film tényleg jól teljesített a pénztáraknál, nem beszélve a Fehér Isten cannes-i diadaláról, de ezeket az eredményeket némiképp beárnyékolja az olyan filmek látványos anyagi kudarca, mint például a Mancs, a Parkoló, a Délibáb, a Senki szigete vagy az Isteni műszak.
Havas nem csak külföld felé kommunikálta sikeresnek a Filmalap tavalyi tevékenységét, az MTI-nek is hasonló lelkesedéssel nyilatkozott. Valószínűleg azért érez boldogságot a szívében, mert a Filmalap több milliárd forintot költött a magyar filmre, elkészült tizenegynéhány produkció, több is kapott díjakat különböző fesztiválokon, és 2015-ben is jó néhány újabb bemutató várható. Mindez remek, de ettől még tény, hogy a Filmalap eddig többségében olyan filmeket gyártott, amelyekért a magyar nézők nem tolongtak a moziba.
Források: Index, Origo filmklub, HVG, szon.hu
Címkék: filmalap, magyar film
Partnereink
Két izgalmas dolog történt filmes fronton. Az egyik, hogy a Fekete Levest a készítők az nCore-on terjesztik, illetve arról a felületről anyagilag is támogathatók. 47.000 letöltést produkáltak két hét alatt. Hasonlóan járt a Vad Magyarország – A vizek birodalma is.
A másik, hogy a Korda stúdióban nagy sikerű bringaverseny zajlott le.
Az első jelenséggel érdemes lenne foglalkoznotok.
Kedves szerkesztő! A 444 már akkor is tévesen közölte a mi filmünk költségvetését. A filmalap 2,3 millió diplomafilmes támogatásban részesítette a VAN-t.
Nyilván fontos a nézőszám és összességében igazatok is lehet. De számomra ez a fajta filmkészítés közelebb áll, mint amel az előző 10-15 évet jellemezte. Sajnos korábban, amikor sok sok magyar film készült még ennyi néző sem volt, messze sem. S a tartalmi értékről ne is beszéljünk. Számomra jó az irány.
Az Isteni műszak meg az utóbbi idők legstílusosabb filmje, mindenképpen.