2009/11/18
A dél-koreai „új hullám” egyik legtehetségesebb rendezője, Bong Joon-ho, A gazdatest (The Host) 2006-os box office-robbantása után ismét a bűn zavaros vizére evezett, és ahogy a 2003-as (egyébként a nemzetközi ismertségét megalapozó) A halál jele (Memories of Murder) szerzőjétől várhattuk, a Mother is hemzseg a vörös heringektől, míg felszíne ismét hideglelős titkokat rejt.
Egy idős asszony megfejthetetlenül éteri táncot jár magányosan egy isten háta mögötti rét közepén, arcán sztoikus nyugalom és megmagyarázhatatlan bánat keveréke. A Mother álomszerű nyitójelenetének főszereplője a címben is exponált – és a film során nevén nem szólított – anya (Kim Hye-ja), aki egyedülálló szülőként neveli mentálisan kihívásokkal küszködő fiát, Do-joont (Won Bin). Mikor a lepusztult szegénynegyedben brutálisan megölnek egy gimnazista lányt, a gyanú Do-joonra terelődik, a fiút egy kicsalt vallomás után börtönbe vetik, Hye-ja azonban mindent hajlandó megtenni a fiáért: saját szakállára kezdi el keresni a tettest.
Bong A halál jele több évig húzódó gyilkosság-folyama után mindössze egyetlen éjszaka fragmentumainak újrarendezését tűzte ki a Mother céljául, ám a nyomozás és a krimi-szál, a műfajtól elvárt rekonstrukciós folyamatát két párhuzamos vonalon mozgatja: a tényleges nyomozás dinamikus, mondhatni extenzív aktusát Hye-ja végzi, míg Do-joon, börtönben töltött napjait fejfájdító gondolkodással és elkeseredett emlékezés-kísérlettel tölti – dolgát az átlagnál alacsonyabb IQ-ja mellett az is megnehezíti, hogy az említett éjszakán alaposan felöntött a garatra. A bűntény felderítésének Do-joon elméjének felszakítása a záloga (erre rímel a kritikus ellipszist fokozatosan feltáró, szépen építkező flashback-szerkezet), ahogy lassacskán visszatérnek a fiú emlékei, édesanyja úgy tud előrehaladni a vörös heringekkel szegélyezett úton. Joon-ho, ahogy tette ezt A halál jelében, itt is eljátszadozik a nézőjével: a Mother játékideje alatt többször váltunk irányt, így könnyen előfordulhat, hogy az imént még potenciális gyilkosként elkönyvelt szereplőből hirtelen az asszony elsőszámú szövetségese válik. A nyomozás folyamata azonban olyan sebeket szakít fel a kétszemélyes családban, amelyeket jobb lett volna háborítatlanul hagyni.
Bong, valamelyest tabudöntögető módon, Hye-ja és Do-joon finoman sugallt, incesztuózus kapcsolatát tette meg a Mother első számú motorjává. Hye-ja felszínre bukott, nyomasztó bűntudata (ti. Do-joon kiskorában, a sanyarú körülményekre hivatkozva megpróbált a fiával és magával is végezni – jellemző módon azonban az olcsó méregben nem volt elég szufla) és a gyermeke iránt érzett, az elfogadottnál jóval szorosabb kötődése miatt akar mindenáron a fiának segíteni, így a Mother nyomozása közben az ő Canossa-járásának és fokozatos megőrülésének lehetünk tanúi. Az asszony gondosan felépített radikalizálódása gyilkosságba torkollik, míg fia „szándékosan” komótos emlékezését akár sajátos bosszújaként is értelmezhetjük (mindkét színész, de kivált Hye-ja, hihetetlen intenzitással játszik). A fordulatos elbeszélés és a meglepetés-faktor érdekében nem lövöm le a film utolsó fordulatát, maradjunk annyiban, hogy Hye-ja borzasztó titkot fed fel az út végén, egy olyan titkot, melynek birtokában képtelenség visszatérni a hétköznapok jól megszokott kerékvágásába.
Bong filmjét a nálunk a tavalyi Titanic Filmfesztiválon nagy sikert arató Az üldözővel (Chugyeogja), Na Hong-jin a „whodunit” alapvetést kifordító, „wheredunit”-opusával és Park Chan-wook Oldboyával is lehet rokonítani. Előbbiből – a noir-okat megidéző atmoszféra és fényképezés mellett – az inkompetens rendőrség felületes nyomozása és gyors gyanúsított-kreálása, továbbá a főszereplő nem hivatásos, erősen szubjektív motivációtól vezérelt vizsgálódása bukkan fel, míg utóbbihoz a vérfertőzés, továbbá a súlyos traumák feldolgozása elől a felejtés homályába menekülő protagonista köti. Míg az Oldboy Oh Dae-suja hipnotizőr segítségével szakította ketté személyiségét – amelynek egyik fele tudta a titkot, a másik nem -, a Mother Hye-jája akupunktúra-tudományával folytja el magában a borzalmas emlékek felszínre törését.
A Mother nyitóképét igazán a zárókép tükrében tudjuk értelmezni: Hye-ja felejtésből felejtésbe tart, Bong ezzel egyfajta keretes szerkezetbe ágyazza a Mother történetét. Hye-ja arcán ugyanazt az ellentmondásos kifejezést látjuk, táncában ugyanaz az ambivalens őrület manifesztálódik, ami Oh Dae-su végső mosolyában tükröződött.
Bong gondolatébresztő és formailag hibátlan művet tett le az asztalra (Hong Kyung-Pyo operatőri munkájára külön felhívnám a figyelmet), A gazdatest közönségcsalogató óriásszörny-filmje után újabb nehéz mesterművel gazdagítva a filmográfiáját. A Mothert a rögrealista közegábrázolást ellenpontozó interiorizált konfliktusokkal és a hipnotikusan költői nyitó- és záróképekkel emeli Bong a monokróm nyomornegyed kiábrándító valósága fölé.
Címkék: filmelemzés, KELETI EXPEDÍCIÓ
Partnereink
Szia Dani, jöttem okoskodni:
1. „A gazdatest (The Host) 2006-os box office-robbantása után ismét a bűn zavaros vizére evezett”: A gazdatest szerinted bűnfilm volt? A bűn központi szerepet játszott benne? Meggyőzhető vagyok.
2. „ahogy a 2003-as (egyébként a karrierjét elindító) A halál jele (Memories of Murder)”: Bong debütáló nagyjátékfilmje a Barking dogs never bite volt. Előtte egyébként csinált kisfilmeket is, jobb helyeken ezeket meg lehet nézni (http://www.koreanfilm.co.uk/bong-joon-ho-retrospective). Esetleg arra gondolsz, hogy A halál jelével várt híressé?
3. „A Mother álomszerű nyitójelenetének főszereplője Hye-ja (Kim Hye-ja)”: ezt honnan szedted, hogy Hye-ja a filmbeli neve? Soha nem hangzik el az anya neve. Ez azért gyönyörű, mert Kim Hye-ja az elmúlt három évtizedben kizárólag anyaszerepeket játszott a dél-koreai tévésorozatokban, lényegében eggyé vált a szerepével.
4. „ám a nyomozás és a krimi-szál, a műfajtól elvárt rekonstrukciós folyamatát két párhuzamos vonalon mozgatja” majd „A bűntény felderítésének Do-joon elméjének felszakítása a záloga”: utóbb te is belátod, hogy valójában egy szálon folyik a nyomozás, és a fiú emlékképei katalizálják azt.
5. A rendező vezetékneve Bong és nem Joon-ho.
6. „incesztózus”: valójában incesztuózus. Szerintem az „interiorizáció” és az „extenzív” is felesleges, vannak erre szép magyar szavak, az idegen kifejezések random elhintésétől nem lesz okosabb egy szöveg.
7. „Az asszony gondosan felépített radikalizálódása gyilkosságba torkollik”: miért kell spoilerezni?
8. Az Oldboyos párhuzam egészen impresszív, nekem ez nem jutott eszembe. Az üldözős összehasonlítás már kicsit sántít, ugyanis éppenhogy az merít Bong munkásságából és nem fordítva. Bong az összes eddigi mozijában nagyon konzekvensen viszi végig a társadalomkritikus vonalat (én a Mothert két részre szeretem osztani: az első az éjfekete humorral aláhúzott beszólogatós, a második meg a tehetséggel kicentírozott nyomozós), önmagától nyúl, nem mástól.
Egyébként jó anyag, örülök neki, hogy a Feri után (http://geekz.blog.hu/2009/09/30/mother) más is írt róla magyarul.
Ha kíváncsi vagy az abszolút etalon szövegre, akkor ezt ajánlom: http://twitchfilm.net/reviews/2009/09/k-film-reviews-mother.php (ez az X álnéven író gyerek messze a legfelkészültebb és a legalaposabb azok közül, akik angol nyelven írnak a dél-koreai filmművészetről)
Az 1. kihúzom, mivel értelmetlen a kérdésfelvetésem. Slendriánul olvasok, bocs.
Szia namhanman!
Akkor most visszaokoskodok. :)
2. természetesen tisztában vagyok vele, hogy voltak korábban filmjei, de nem az volt célom, hogy a Mothert az eddigi életmű kontextusába helyezzem. A halál jelével van „rokonságban”.
Joon-ho A halál jelével vált igazán nemzetközileg ismertté (Pontosítottam.), míg a Barking Dog Never Bites a hazájában, low budget filmekhez mérten volt nagy siker. Nem vert akkora nemzetközi visszhangot.
3. több helyütt is láttam, hogy így említik a karaktert, de hiszek neked. :)
4. azt ugyan belátom, hogy “A bűntény felderítésének Do-joon elméjének felszakítása a záloga”, de azt még most sem, hogy egy szálon zajlana.
A Do-joon emlékfoszlányait sorvezetőként felhasználó nyomozást az Anya viszi végig. Do-joon „belső utazást” tesz, míg a börtön falain kívül ténykedő édesanyja jóval dinamikusabb módon rekonstruálja a történteket.
5. Az ázsiai neveket írják így is, írják úgy is. Én Bong Joon-ho-ét így írom.
6. Tévedsz. Az incesztózus vérfertőzőt jelent, az incesztuózus vérfertőzést.
És szerintem nem felesleges sem az “interiorizáció”, sem az “extenzív”.
7. Szerintem ez nem spoiler.
8. Én egy szóval sem mondtam, hogy nyúl, csak több dolog is köti egymáshoz a két filmet.
És egyébként is Keleti expedíció a címe a rovatnak. :)
(Köszönöm az ajánlott szövegeket, mindenképpen elolvasom őket.)
2. Egyetértek.
3. Kösz.
4. Abszolúte belső utazás, de bűntényt felderíteni, nyomozni az elmén belül nem lehet. A végső igazságig nem jut el fejben a fiú, azt a hajléktalan csávó mondja el az anyának.
5. Igazad van, a sajtó hol az eredeti sorrendet használja (amely megegyezik a magyaréval, vagyis előbb vezetéknév, majd keresztnév), hol pedig az amerikai típusút (keresztnév, majd vezetéknév). Ettől azonban még a rendező vezetékneve Bong marad. Hogy mondod: Tarr-film vagy Béla-film?
6. Az igazság az, hogy most nincs nálam a Bakos, légy szíves nézz utána, de én úgy tudom, hogy az incesztus jelenti a vérfertőzést és az incesztuózus jelenti a vérfertőzőt. Olyan szó pedig, hogy incesztózus, tudtommal nem létezik. A cikked kontextusában az incesztuózust kell használni.
7. Szerintem meg igen (jó vitapartner vagyok).
8. Tus.
spoilerkérdés: kint van a poszton a cimke, hogy filmelemzés, (tehát nem ajánló vagy kritika), érdemben elemezni minimális spoiler nélkül nem lehet, így ezt számonkérni nem túl bölcs húzás.
Mit kezdenék nélküled, Sepi? :)
És egyébként én is minimális spoilernek tartom, ha egyáltalán az.
!!!!SPOILER!!!!
4. Nekem az az érzésem a fiúval kapcsolatban, hogy legvégül számára is kiderült, hogy ő követte el a gyilkosságot.
(És egyébként mi a spoiler, ha nem a hajléktalan csávó? :)
!!!!SPOILER VÉGE!!!!
5. Természetesen Béla-film. :)
Javítva.
6. Hihetetlen, hogy tudtam elnézni. Ráadásul kétszer!
Javítva.
Sepi, az érved meggyőző, elfogadom.
Namhanman kíméletlen, de igazságos, mint mindig. :)
Az elemzés tetszett, de a kifogásolt részt én is spoilernek tartom, ami persze nem baj egy elemzésnél, de jelezni illene.
Ok, akkor közkívánatra: az effajta ominózus részeknél legközelebb jelezni fogom, hogy !!!!SPOILER!!!!. :)
Ám én még mindig úgy gondolom, hogy filmelemzést annak kéne olvasnia, aki már látta a szóban forgó filmet. (És a lényeg úgyis az, hogy tetszett-e vagy sem az elemzés. :)
[…] lett emlékezetes darab. A honi terepen szintén remeklő Bong Joon-ho (A halál jele, A gazdatest, Mother) projektje tűnhet a trió legnagyobb szabású, legambiciózusabb vállalkozásának: a […]