Rex Nemorensis (David Michôd: Animal Kingdom)

Sepsi László

2011/09/22

Az Erdő királyának római mítoszában Diána papja addig töltheti be tisztségét, amíg egy nála alkalmasabb jelölt párbajban ki nem végzi, így átvéve tőle a nem túl kellemes egzisztenciális alapállással bíró pozíciót. Frazer Az aranyágban a legősibb termékenység-mítoszokig vezette vissza az Európában extrémitásnak számító, emberáldozattal járó tradíciót, aminek hatása a huszadik században főképp a gengszterfilmek szigorú, általában csak gyilkosság árán megbontható hierarchiáiban tükröződik: a bűnkirályok véres trónfosztásainak kontextusában a jó termés így alakult át a mindenkori zsákmánnyá és profittá, a szent ligetből tört aranyág pedig immár a minden transzcendenciájától megfosztott világi hatalom szimbóluma.

Az újabban már az új-hollywoodi mozifenegyerekek ausztrál megfelelőjeként is aposztrofált Blue Tongue Films-kollektíva a kilencvenes évek vége óta remek rövidfilmeket termelő tagjai az utóbbi években kezdték egészestés produkciókkal ostromolni a filmszínházakat. A The Square-rel debütált, amúgy kaszkadőrként is dolgozó Nash Edgerton kisfilmjeinek egy gegre felhúzott szerkezetét ültette át egy hangulatos neo-noirba, Spencer Susser az amerikai függetlenfilmes piacra kalibrált Hesherjének kultstátusza szinte már most borítékolható, de a legnagyobb visszhangot eddig David Michôd Animal Kingdomja váltotta ki, a Sundance-en begyűjtött elismerés után meg sem állva az Oscar-jelölésig – majd az idei Cinefestig és a hazai forgalmazásig.

Habár az Animal Kingdom közel sem olyan folklorisztikus darab, mint Roeg Vándorregéje, vagy a Peter Weir jegyezte Utánam a vízözön, a természeti népek gondolkodásmódjának felidézése Michôd életműve kapcsán mégsem csupán távoli asszociáció. A lepukkant külvárosokban tengődő mikroközösségek tagjai eddig minden munkájának központi szereplői voltak – és azoké is, melyeken csak íróként hagyta rajta kézjegyét, lásd a zombifilmet A legyek urával és kamaszrománccal vegyítő I Love Sarah Jane-t –, akiket az Animal Kingdom közvetlen előzményének is tekinthető Crossbow-ban úgy ír le, mint „egy rakás folyton dühös és vakaródzó majom egy barlangban”. Ezt a már szinte törzsi berendezkedést húzza alá a munkáiban fellelhető matriarchális hierarchia is: a félmeztelenül söröző férfiállatok világának origója a minden viszonyt és akciót meghatározó anyakirálynő, legyen szó az I Love Sarah Jane és a Crossbow kívánatos vágytárgyairól, vagy a Netherland Dwarf anyafigurájáról, akinek hiánya nyomán támadt űrt a magukra maradt hímek (ez esetben apa és fia) a címbeli kvázi totemállat segítségével próbálják betölteni.

Az Animal Kingdom ezt a világképet egyezteti össze a gengszterfilm műfajával: a gyermekeit érzelmi manipulációkon keresztül irányító gangszta-banya olyan hírhedt felmenőkkel rendelkezik, mint a Miss Blandish nem kap orchideát különféle adaptációinak nagyfőnöke vagy éppen a Sons of Anarchy Gemmája, miközben az idén elítélt, ausztrál Judy Moran bűnszervezetének históriája még némi aktualitással is felruházza a kortalan figurát. Az egész Michôd-univerzumot átható szemléletnek megfelelően a tizenéves főhős saját anyjának halála után válik teljesen gyökértelenné és kerül a filmbeli család bűvkörébe, nem számolva többek között azzal sem, hogy az egyre keményebben fellépő rendőrök miatt felbolydult fészek katonái például a konkurens nőszemélyeket sem nézik jó szemmel.

A rendőrök és bűnözők összecsapása Michôdnál lényegében törzsi háború (lásd még az említett Crossbow-t), és a rosszéletűek hirtelen jött hátránya elsősorban abból fakad, hogy a közösségen belüli hatalomátvétel nem a hagyomány szerint történt. A matriarcha alatti első ember helyére nem gyilkosa, hanem a legagresszívabb egyed furakszik be, az eddig védekezésen alapuló túlélési stratégiát is ad hoc ámokfutásra cserélve, miközben az eseményeket alacsony rangja miatt többnyire passzívan figyelő főhősnek is döntenie kell: marad vér szerinti rokonai között, vagy a Guy Pearce képében érkező kísértésnek engedve átsorol az anyakirálynő helyett inkább az egyenruhát preferáló ellenfél védelme alá.

Michôd bravúrosan hozza közös nevezőre a kőkemény és modern pszichológiai drámát a legősibb beidegződések ábrázolásával, mindezt egy betonbiztos műfaji alappal alátámasztva. Az Animal Kingdomban nem törvény és bűn áll szemben egymással (a rend hű őrei éppoly mocskosak, mint ellenfeleik), hanem a modern civilizáció próbálja sokadjára maga alá gyűrni mindazokat a tradíciókat, melyek eltorzult formában ugyan, de fennmaradtak. A mérleg nyelve pedig az átmenetileg érzelmi vákuumban ragadt főhős, akinek végső és egyértelmű döntése (lásd a záróképet) helyre teszi a megborult világrendet és kegyetlen tanulságként járja be a mozitermek sötét barlangjait.

Címkék: Cinefest 2011, filmelemzés, gengszterfilm, rövidfilm