keira

ESSZÉ

Így döntenek a nők (Massy Tadjedin: Tegnap éjjel)

Kovács Kata

2012/06/02

Massy Tadjedin rendezői bemutatkozását bizonyára jó néhány, a moziból távozó néző fogja „női filmként” aposztrofálni. De a “női film” meghatározása merész vállalkozás: a nézők, filmkészítők és elméletírók nézetei között méretes különbség húzódik. Pedig bizonyos esetekben elegendő egyetlen szűkfókuszú szempontot választani, hogy kirántson minket a feminista kiáltványok, a kasztrációs félelem vs. péniszirigység, vagy “a női tekintet” fogalmi homályzónájából – így például célravezető lehet egy elemzés során meghatározni, hogy melyik nem az aktív és meghatározó az elbeszélés szempontjában.

Általában nem azokat a filmeket szokta a közfelfogás ezzel a címkével jelölni, amelyeket nők rendeztek (ugyan a Tegnap éjjel ennek a kritériumnak is megfelelne), hanem amelyeknek női szereplők, és/vagy a nők számára fontos problémák állnak a középpontjában. A sztereotípia szerint a női nézőket azok a filmek érdeklik, amelyek tipikusan női zsánereket testesítenek meg (romantikus komédia, melodráma), női főszereplőt és a nők számára fontos témákat vonultatnak fel (érzelmek, társkeresés, párkapcsolati problémák, családi élet, gyereknevelés), esetleg tipikusan nőknek szóló körítéssel (kosztümök, egzotikus tájak). Általában ezeket hangsúlyozza a filmhez tartozó reklámkampány és a merchandising is.

A filmelmélet könyvtárnyi szakirodalmat szentel a „női film” problémakör tárgyalásának, amelyben a nők mozgóképes reprezentációját, a női tapasztalat filmes megjelenítésének valamint befogadásának, a nézői azonosulásnak különböző lehetőségeit vizsgálják a kutatók, gyakran a feminizmus, a szemiotika vagy a pszichoanalitikus teória hívei.

Tehát a női film meghatározásakor kiindulhatunk például abból, hogy jelen film rendezője nő, és kitérhetünk a női írás- és alkotásmód sajátosságaira a hetvenes évekbeli feminista filmelmélet és az écriture féminine fogalmának alkalmazásával. A Tegnap éjjel a női film fent felsorolt egyéb ismérveit is példásan sorakoztatja fel: nem csak párkapcsolati témát dolgoz fel, de melodrámai hangvétele és a női főszereplő, valamint az ő érzelmi életének hangsúlyos helye a történetben kiváló terepet kínál egy könnyed (feminista indíttatású) filmelemzéshez. Az alábbiakban azt a megközelítést vesszük alapul, mely szerint a női film elsődleges szervezője, működtetője, a cselekmény irányítója a női karakter – így jön létre a filmet meghatározó „női struktúra”. [1] Az itt következő képes elemzés bemutatja, hogy az elbeszélés, formanyelvi megoldások és a színészvezetés mind azt a feltételezést támasztják alá, hogy a filmben a legfőbb kérdésekben a nők a domináns döntéshozók, a férfiak pedig az ő döntéseik szerint cselekednek. Természetesen ez csak egy a számos olvasási mód közül, amelyekkel a Tegnap éjjelben fellelhető női gondolkodás dominanciáját megvizsgálhatjuk. A közelítésmód kiválasztása tehát esetleges, ám szemléletes eszköze annak, hogy feltárjuk, milyen eszközök segítségével valósul meg a „női film” ezen változata.

Mindez azért is lehet érdekes, mert a filmbeli erőviszonyok látszólag kiegyensúlyozottak. Joanna (Keira Knightley) és Michael (Sam Worthington) átlagosnak mondható, boldog házaspár. A film egy szerelmi négyszöget mutat be: a két főszereplő a félrelépés két különböző változatát valósítja meg, és első pillantásra úgy tűnhet – már csak azért is, mert a film szinte már kínosan ügyel arra, hogy ugyanannyi figyelmet szenteljen a két történetszálnak –, hogy mindketten ugyanannyira dominánsak az események előremozdításában, és egyformán döntő szerepük van. Ezt erősítik a moziplakátok is. Legtöbbjükön mind a négy szereplő látható, különböző párosításokban, azonban a nemi dominanciát figyelmen kívül hagyva:

A francia plakát az egyetlen, amelyik némi eltérést mutat a fenti szimmetriához képest, itt ugyanis a két nő színes képeken szerepel, a férfiak pedig egyformán szürkülnek el mellettük:

De a szimmetria természetesen itt is megvan, hiszen az általa sugalmazott központi kérdés az, hogy ki szakít majd a történet végén, és kik lesznek egy pár.

A film kezdetén Joanna és Michael egy munkahelyi partira tartanak.

Michael az a fajta férfi, aki betűri az ingét az alsónadrágjába, Joanna pedig az a fajta nő, aki egy-egy álmatlan éjszakán még mindig felidézi a házassága előtti utolsó románcot. A partin Joanna arra lesz figyelmes, hogy Michael és a meglehetősen vonzó kolléganője, Laura (Eva Mendes) a kelleténél több figyelmet szentelnek egymásnak.

Hazatérve kirobban a vita. Joanna (a veszekedés kirobbantója) sérelmezi, hogy férje nem említette Laurát. A férfi tagad, a veszekedés a „csapnivalóan hazudsz” – „talán, mert nem hazudok” klasszikus riposztok mentén halad. Bár az este végére többé-kevésbé helyreáll a kölcsönös bizalom, eljutnak kapcsolatuk alapjait érintő kérdésekhez („nem házasodtunk össze túl hamar?”). Másnap reggel Michael üzleti útra indul Laura társaságában, Joanna pedig összetalálkozik házassága előtti utolsó exével, Alex-szel (Guillaume Canet), aki látogatóba jött a városba. A film a fizikai és az érzelmi, az erotikus és a romantikus viszonyon alapuló hűtlenség összevetését végzi el, az alapkérdése pedig az, vajon ki követ el (nagyobb) hűtlenséget.
A cím magyar nyelvű fordítása nem őrzi meg az eredeti – Last Night – többrétűségét: a cím utal egyrészt az előző – „tegnap” – éjszakára, amire a szereplők a film végét jelentő reggelen tekintenek vissza, ugyanakkor sejteti azt is, hogy az adott este a kapcsolat, házasság utolsó, sorsdöntő estéje volt. Joanna és Michael nyilvánvalóan egyformán rendkívüli élethelyzetben vannak, de más-más választ adnak a felkínált helyzetre: mindkét viszony erőteljesen erotikus töltetű, Joanna és Alex között mégis inkább romantikus, mint testi kapcsolat alakul ki, míg Laura és Michael között ennek ellentéte. Joanna otthoni ruhában, kócosan szalad le kávéért, és összefut Alex-szel. Később utal is rá, nem volt felkészülve a találkozásra, de a férfit természetesen nem zavarják a külsőségek, hiszen minden szempontból a kettejük közötti bensőséges, a közös múltra, az együtt átélt élményekre alapozott viszonyt vezeti fel a jelenet. Az is kiderül, hogy Alex szándékosan kereste meg Joanna lakását.

Ez idő alatt Laura a vonat csomagtartójába pakolászik, Michael pedig próbál másfele nézni:

Az ő viszonyuk a film első percétől a női csábításról szól. Laura és Joanna ugyan egyformán érzékenyek, mégis ellentétes karakterek: Joanna alapvetően kétkedő, sodródó és szeszélyes figura (elég csak arra gondolnunk, hogy az első estén történt veszekedésben egyetlen valós érvet sem tud felhozni a féltékenysége mellett, pusztán megérzés, hogy a férje meg fogja csalni), míg Laura sokkal racionálisabb, aktív, vezető típus. A jelenetben a film elején, ahol Joanna gyanakodni kezd, számos beállítás utal arra, hogy valóban van valami Michael és Laura között, sőt, a kezdeményező fél minden esetben Laura.
Michael és Laura a teraszon beszélgetnek, Joanna bentről figyeli őket (szubjektív):

Laura a férfi után megy a bárba, Joanna fentről figyeli őket (szubjektív); Michael a feleségének szánt italt átadja Laurának:

Nézzük azokat a beállításokat, amelyekben Laura és Michael együtt szerepelnek: az esetek többségében Laura elöl megy, Michael pedig – leszegett fejjel, tanácstalanul – követi.


Az ominózus estét követő reggelen Michael ki is mondja a sodródás tételmondatát: „nem gondoltam, hogy ez fog történni”. Ugyanakkor megfigyelhetjük azt is, hogy Laura és Michael viszonya nélkülözi leginkább a testi kontaktust. (Még ha az este egyik legfontosabb pillanata is az, amikor kölcsönösen megvallják, hogy egy alkalommal mindketten szándékosan érintették meg egymást.) Az apró gesztusok hiánya, a látszólag kötődésmentes viszony, illetve az, hogy a férfi a film végén megpróbál fátylat borítani az előző estére, Laura pedig nem követel se magyarázatot, se folytatást, éppen arra világít rá, hogy a kettejük kapcsolatát a tiltás és az elfojtás árnyékolja be. Ezzel szemben a Michael és Joanna közötti nyílt, kölcsönös vonzalmon alapuló (ugyan nem felhőtlen) házastársi viszony számos apró gesztuson keresztül jelenik meg:




Hasonló a helyzet Joanna és Alex esetében is:



Érdemes figyelmet szentelni Joanna testtartásának változására: kezdetben óvatos, visszahúzódó (a táskájában rejtőző telefonját idegesen próbálja ellenőrizni), majd lassan teljesen átadja magát, és a szállodai jelenetben már ő mozdul Alex felé, nem fordítva. Joanna és Michael estéjének történetében részt vesznek külső szereplők, Laura viszont lerázza a kollégákat, hogy kettesben maradhassanak, mivel kettejük motivációját egy új, korábban ismeretlen élmény megszerzése jelenti.



Joanna és Alex estéje egy múltbéli párkapcsolat feltárása: a barátaikkal vacsoráznának, mintha nem lenne feltétlen szükségük arra, hogy egy kellemesen eltöltött este végén lefeküdjenek egymással. És ugyan kettejük viszonyában Alex a kezdeményező fél, a döntést végül Joanna hozza meg, ezzel pedig a film központi kérdésére ad választ.


A nő sokkal nagyobb válságba került, mint a film elején volt, amikor még csak arra gyanakodott, hogy a férje hűtlen. Az Alex-szel töltött romantikus este hatása nem múlt el nyom nélkül, világos az utalás Joanna könnyes szemével, és az estélyi topán képével, amely mellett az immár ismét hétköznapivá „vedlett” Joanna vastag zokniban sétál el. A film végén a cipőre, mint idegen tárgyra Michael is felfigyel.

A fenti képek rámutatnak a három kapcsolat erőviszonyaira. Amíg a házastársak viszonya szimmetrikusnak mondható, Alex és Joanna közül a férfi a kezdeményező, Michael és Laura közül pedig a nő. Michael és Laura kapcsolatának végkifejletét a nő idézte elő, ahogy végül Joanna és Alex esetében is. Michael a film végén hazatér – ez az első önálló döntése, melynek értelmében, aktívan lép tovább –, hogy együtt töltsék a napot, és megpróbálják elfelejteni az előző estét, de amikor Joanna fülébe súgja, hogy szereti, már nem kap választ. Ahogyan a film kezdeti nagy veszekedést is a nő robbantotta ki, az utolsó képen is Joannát látjuk, amint éppen meg akar szólalni. A női film a nő döntésével ér véget – a filmet végigkísérő, immáron megoldott kérdést, ki lép majd félre, egy új váltja fel: ki fog vallani?

Footnotes    (↵ returns to text)
  1. A „női struktúra” („woman-structure”) gondolatát Annette Kuhn Women’s Pictures. Feminism and Cinema című munkájában fejti ki. Kuhn, Annette: Women’s Pictures. Feminism and Cinema. (Második kiadás) London: Verso, 1994. p. 32-34.

Címke: , ,

Film Review Bellflower

ESSZÉ

amour-981784l

KRITIKA

191587-road4

KRITIKA

meeks_sunday_sep20_413-large

KRITIKA

neowestern_2lead

ESSZÉ

neowestern_1_lead

ESSZÉ

tinker

KRITIKA

tromp

KRITIKA

Source-Code-Film

KRITIKA

le dernier combat 2lead

ESSZÉ

man-som-hatar-kvinnor-affisch

KRITIKA

JarJarBinks

KRITIKA

galaxis3

TRAILERPARK

01_leadpr

TRAILERPARK

05_lead

TRAILERPARK

white god

ESSZÉ

roverlead

INTERJÚ

roverlead

LISTA

rust

LÁNCREAKCIÓ

20140124divat-koldokig-dekoltalt-ruha-lett-2

KRITIKA

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu