meeks_sunday_sep20_413-large

KRITIKA

Utat törni (Kelly Reichardt: Meek’s Cutoff)

Huber Zoltán

2012/04/24

A western sziklaszilárd műfaja továbbra is fontos táptalaja a kortárs amerikai filmnek. Az erős szimbólumokra, a mitikus hőstípusokra és történetsémákra még mindig számtalan alkotó reflektál – akár közvetett módon, akár úgy, hogy a művet ténylegesen is vadnyugati környezetbe helyezi. A Meek’s Cutoff telepes-westernje tovább folytatja a műfaji dekonstrukciót, de a legvaskosabb amerikai hagyományokra épülő kelléktárat sokkal egyetemesebb problémák vizsgálatára használja, és metafizikai kérdésekről elmélkedik.

A vadnyugatot meghódító pionír alakja sajátos utat járt be a western történetében, hiszen az új világ, a civilizáció hírnökeként legtöbbször igen ambivalens feladat hárult rá: érkezése diadalt jelentett, de vele párhuzamosan az öntörvényű pisztolyhősnek is el kellett lovagolnia a naplementébe. A szekérkaravánok mindig is az új honfoglalás, az újrakezdés, a nagy amerikai álom szimbólumai voltak, valódi főszereplőként azonban csak a 30-as évek második felétől jelentek meg a vásznon. A New Deal ideológiai propagandájával, a Farmbizottság ténykedésével párhuzamosan az amerikai dokumentaristák a vidéki életforma, a pionír-szellemiség nyomába eredtek, így a mozi is érdeklődéssel fordult a telepesek történetei felé. A természet meghódítása, a puritán etika (dolgozz és imádkozz) elsőrangú mítosz-alapanyagnak bizonyult, és remek lehetőséget biztosított a heroikus, kalandokkal teli nagyeposzok elkészítésére. Az alműfaj csúcsát egyértelműen A vadnyugat hőskora jelentette, amely öt epizódban, valódi sztárparádéval meséli el egy nemzet (idealizált) születését.

A hatvanas évek ellenkultúra-mozgalmai a patetikus pionír-filmeket is végleg elsöpörték. Az alkotók előszeretettel deheroizálták a telepeseket, és már nem a nyugat meghódítását, hanem az egyes karaktereket állították a középpontba, a figurák sorsán keresztül pedig a korlátlan lehetőségek lezárultáról, az amerikai álom szertefoszlásáról meséltek (gondoljunk csak A pap, a kurtizán és a magányos hős, vagy A farmer felesége című filmekre). A Meek’s Cutoff mintha pontosan innen venné fel a fonalat, Kelly Reichardt rendezőnő munkája azonban már jócskán túlmutat a western zsánerén – a telepesmítosz dekonstrukciója nála csak eszköz arra, hogy egzisztencialista, már-már bergmani húrokat pendítsen meg, illetve a kiüresedett emberi kapcsolatokról, hitről és elidegenedettségről elmélkedjen.

Reichardt maximálisan lecsupaszítja, majd imponáló szűkszavúsággal tárja elénk a történetet. A helyzeti előny, a zsírosabb földek reményében, egy kétes jellemű vezetőre hallgatva három család szakad le a nyugatra tartó szekérkaravánról, de eltévednek, és egyre sivárabb, kietlenebb tájakon bolyonganak, miközben a vizük és élelmük is fogytán. A csoporton egyre inkább úrrá lesz a pánik, és végső kétségbeesésükben kénytelenek egy foglyul ejtett indiánra rábízni az irányítást, akivel viszont képtelenek kommunikálni. Reichardt e feszült szituációból azonban nem realista csoportdrámát, nem pszichológiai látleletet, hanem egy kíméletlenül kiábrándult, rendkívül költői sorsmetaforát farag.

A western műfaja nem is igazán érdekli, a kelléktárból egyedül a honfoglalás, a megállapodás és az ismeretlen, új világ motívumait használja fel, miközben a karaktereit finom vonásokkal rajzolja meg. Szándékosan kerüli a tipikus, könnyen beazonosítható jellemvonásokat, illetve a szereplőket mozgató motivációkat és érzelmeket sem fedi fel. Hőseit valós és átvitt értelemben is porral fedi: legtöbbször még az arcukat is elrejti előlünk, ezért kénytelenek vagyunk kívülállóként, hideg szenvtelenséggel méregetni őket. A rendezőnő aktív nézői részvételre késztet minket: a szűkszavú dialógusok, a kétértelmű események, illetve a történetet megakasztó, szimbolikus epizódok mind-mind eltávolítják a művet a konkrét helyzettől, számtalan értelmezési lehetőséget kínálva fel – amit a megfelelő pontokon elhelyezett bibliai idézetek és utalások csak még nyomatékosabbá tesznek.

A Meek’s Cutoff ezer szállal kapcsolódik a hatvanas évek modernista filmművészetéhez. A mű lassú, monoton ritmusa, a táj hangsúlyosan fenséges ábrázolása, a nyikorgó-kattogó hangkulissza, a nappalok és az éjszakák állandó váltakozása meditatív utazássá varázsolja a történetet. Mi is kénytelenek vagyunk együtt menetelni a szereplőkkel, de természetesen mi sem tudjuk, hová tartunk, hiszen a film finoman kerüli a konfliktusok nyílt kibontását. A cselekvésen alapuló dramaturgia teljes hiánya miatt ráadásul a szereplők tettei is értelmüket vesztik – és ahol nincsenek se hősök, se gonoszok, ott mi sem sejthetjük előre, a következő domb mögött a vágyott Kánaán, vagy a halál vár rájuk. Válasz nélkül sodródunk, de a posztmodernnek megfelelően itt már nem egy, hanem több figura szemszögéből követhetjük a folyamatosan más fénytörésbe kerülő eseményeket – ami még tovább fokozza az elveszettség keserű, fenyegető érzését. Ahogyan a film egyik drámai csúcspontján az eltévedt vezető, Meek fogalmaz: a játszma előbb-utóbb biztosan eldől. A végeredményt azonban nekünk, a nézőknek kell megállapítanunk, ami miatt a Meek’s Cutoff a legpoétikusabb neowestern Az ajánlat óta, és fényesen bizonyítja a műfaj kiapadhatatlan lehetőségeit.

YouTube előnézeti kép

Címke: , ,

Nézz bele!
Téma: Trashfilm Jeffrey Sconce: Az akadémia „beszennyezése” Sepsi László: A szörnyeteg jele – Trash, tévé, evolúció „A minőség szubjektív dolog” – Interjú David Latt-tel Alföldi Nóra: Trashformers – A kortárs blockbuster és a szenny Nemes Z. Márió: Kínzás mint képalkotás – A torture porn esztétikái Csiger Ádám: Szemét a Nap mögött – A japán trashfilm útja Parragh Ádám: Dühöngő firka – Körvonalazható trashettanulmányok Állókép Győrffy László: Privát biológia Dömsödi Zsolt: Trash-Pöröly Varió Huber Zoltán: A magányos hős újabb eljövetele Orosz Anna Ida: Vakrajz Lichter Péter – Pálos Máté: Szemorgona
neowestern_2lead

ESSZÉ

neowestern_1_lead

ESSZÉ

django-unchained

KRITIKA

191587-road4

KRITIKA

keira

ESSZÉ

abbalay

KINO LATINO

tinker

KRITIKA

tromp

KRITIKA

Source-Code-Film

KRITIKA

le dernier combat 2lead

ESSZÉ

man-som-hatar-kvinnor-affisch

KRITIKA

JarJarBinks

KRITIKA

salvation

TRAILERPARK

white god

ESSZÉ

roverlead

INTERJÚ

millionwaystodie

KRITIKA

roverlead

LISTA

rust

LÁNCREAKCIÓ

tarantino-soundtrack

HÍREK

20140124divat-koldokig-dekoltalt-ruha-lett-2

KRITIKA

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu