2014/06/24
Könyvkritika Gelencsér Gábor Az eredendő máshol – Magyar filmes szólamok című könyvéről (Gondolat Kiadó, 2014, 336 oldal).
Gelencsér Gábor durván két évtizedes esszéírói és kritikai munkássága a magyar film és a magyar filmtörténet legfinomabb szövésű szövegkorpuszát hozta létre. Könyvei, a hetvenes évek magyar filmjét agysebészi pontossággal elemző A Titanic zenekara, illetve a Gothár Péter szerzőiségét bemutató Káoszkeringő ezt a tételt bizonyítják: Gelencsér nyelvi és módszertani következetessége egy páratlanul egységes filmteoretikusi életművet rajzoltak ki.
A most megjelent könyv azért izgalmas és páratlan kísérlet, mert a széttartó, korábban már máshol publikált szövegek a gyűjteményesség salátajellegét elkerülve egységes és jól követhető ívet alkotnak. Az elmúlt évtizedekben írt filmtörténet-töredékek és szerzői portrék egy kerek narratívában szervesülnek; ezeket nevezi Gelencsér filmtörténeti szólamoknak. Az ismétlődő tendenciák (pl. dokumentarizmus) körkörössége, a visszatérések finom változásai (pl. új érzékenység) izgalmas harmóniákat és ritmusváltásokat hoznak létre – a filmtörténetnek is megvan a maga zeneisége. Gelencsér munkásságának elévülhetetlen és páratlan értéke az, hogy
ahol a formák örökös együtthatásban változva alkotják meg azt, amit magyar filmként ismerünk.
Gelencsér írói stílusát a fanyalgók akár nevezhetnék ridegnek is – de ez komoly tévedés: a szövegekből egy olyan pontosan fogalmazó, komoly analitikus elkötelezettséggel dolgozó szerző képe bontakozik ki, akinek az évek során finomra hangolt „filmérzékenysége” szinte poétikai szintre emelte az elemzés mesterségét. Így ír a Csak a szélről:
„Fliegauf csak sejteti azt, amit tudunk. E formaszervező elv következetes alkalmazását jelzi, hogy az a film minden elemében, nagyszerkezetében és villanásnyi epizódjaiban, költői-emelkedett pillanataiban és publicisztikus mozzanataiban egyaránt tetten érhető. Az egész film stílusát meghatározó eljárás az, hogy Lovasi Zoltán mindvégig kézben tartja a kameráját (avagy ezt a hatást közvetítik képei), aminek következtében a leselkedő nézőpontját, illetve a meglesettség lelkiállapotát sugallják még az ártatlannak ható békés napkeltét vagy napnyugtát ábrázoló, ám idegesen meg-megrezdülő totálok is.”
Gelencsér pedagógiai szempontból legfontosabb tehetsége a formaelemzésben van: a filmnyelvi kapcsolatok, hatások és tendenciák korszakokra és szerzőkre bontott közérthető elemzései elengedhetetlenek azoknak, akik a filmtörténetre érdekes tények halmaza helyett komplexen váltózó rendszerként szeretnének tekinteni. Bár a magyar filmtörténetet egy nagy átlátható narratívában feldolgozó monográfia továbbra is hiányzik a filmes könyvek palettájáról, Az eredendő máshol egy lépéssel közelebb vitt egy ilyen kötet megszületéséhez.
Címkék: filmtörténet, könyvkritika, magyar film
Partnereink
Magyar filmes szólamok – kritika egy fontos könyvről. http://t.co/Bjvn1udXJE