Mennyire személyes a film?

Életünk során soha nem szabadulhatunk a fizikai vágytól. Emiatt vagy önkínzást folytatunk, vagy rosszul bánunk másokkal, vagy úgy intézzük, hogy velünk bánjanak rosszul. Ennek az egésznek a mélyén a nemi szervünk rejlik. A film abból a kérdésből indul ki, hogy mi is a genitália. A film egyik hőse egy jelenetben úgy él át orgazmust, hogy követ dörzsöl magához. A katonai szolgálatom idején egyszer súlyos lábgombám volt, és addig dörzsöltem a bőröm, amíg vérezni nem kezdett. Ez fájdalmas volt, de egyúttal valamiféle furcsa gyönyört is éreztem, majd utána még szörnyűbb fájdalmat. Ezután rájöttem, hogy az egész testünk nemi szerv, és ezt a gondolatot akartam kifejezni a filmmel.

A film sok torontói nézőből nevetést váltott ki. Ön fekete komédiaként gondol rá?

Velencében, Torontóban és más nemzetközi fesztiválokon sok néző nevetett a filmen, a koreai közönség viszont lehangoltan nézte végig, fájdalmat okozott nekik. Ez abból fakad, hogy Koreában nincs meg a szexuális tartalmú képekre vonatkozó szabadság, és előítélet övezi a nemi szervekkel foglalkozó alkotásokat. A Moebiusra amolyan pénisz-utazásként gondolok. Ebben a pillanatban is számtalan pénisz járja útját világszerte. Emiatt az emberek élete boldog, szomorú, fájdalmas és végső soron szép. Remélem, a közönség tud nevetni a filmen, és képes reflektálni saját genitális utazására és életére.

Rendben, kérdezzük Kim Ki-Duktól, de mi a helyzet a vaginával?

A teljes interjú itt olvasható.

Szólj hozzá!