2012/12/03
Bohókás dán kalandfilm Anders Thomas Jensen forgatókönyvéből.
Bár sokan inkább saját rendezésű egészestéseiről ismerik, Anders Thomas Jensen karrierje legelejétől elsősorban forgatókönyvíróként tevékenykedik, és 1996-os indulása óta több tucat nagyjátékfilm szkriptje fűződik a nevéhez. Az idén negyven esztendős alkotó az évek során nem csak több műfaj kipróbálásával, hanem számos munkakapcsolat kiépítésével szerzett magának tapasztalatot. A nemzetközi színtéren alapvetően a Susanne Bierrel közös melodrámáival (Hogy szeretsz?, Testvéred feleségét…, Esküvő után, Egy jobb világ) sikerült érvényesülnie, hazájában ugyanakkor nagy sikert aratott a Lasse Spang Olsen számára írt bűnügyi vígjátékaival (Kínában kutyákat esznek, Öregfiúk új verdákban), és nem különben izgalmasak a Søren Kragh-Jacobsennek írt vígdrámái (Mifune utolsó dala, Édes álmok), illetve a Jannik Johansennel közösen jegyzett, komorabb hangvételű munkái (Kegyelet, White Night) is. Legrégebbi alkotótársával, a színészként aktívabb Tomas Villum Jensennel több alkalommal is kiélték már a vígjáték iránti rajongásukat (Ernst and the Light, Szoláriummacsó, Kiságyúk), és 2009-es produkciójukhoz olyan műfajt választottak, amellyel nem csak maguk, hanem az egész dán mozi számára járatlan ösvényre léptek.
A két Jensen előző közös filmjeikben is kisemberekről mesélt, és ez most sincs másképp: aktuális főhősük egy pipogya terapeuta, akit főnöke az indonéziai Jakartába küld, hogy vegyen kezelésbe egy dán állampolgárságú férfit, miután az halomra lőtte a BBC forgatócsoportját. Az angolok dokumentumfilm-készítés közben egy ismeretlen fajhoz tartozó virágra bukkantak, amit gyilkosuk azért tart különösen nagy becsben, mert állítása szerint felhasználható az emberi élet meghosszabbítására. A mutatós asszisztensével érkező főhős röviddel megérkezése után kalamajkákba bonyolódik, és hamarosan menekülni kénytelen újdonsült üldözői elől, természetesen a rejtélyes növény nyomában.
Az At World’s End (Ved verdens ende) a forgatókönyvíró azon munkái közé tartozik, amiknek kevéssé sikerült átlépnie az országhatárt, holott első blikkre teljesen a hollywoodi recept alapján készült, ráadásul dán viszonylatban aránylag magas költségvetésből, és a skandináv ország egyik leginkább exportképes színészével (az ezerarcú Nikolaj Lie Kaas-szal). A film hamar világossá teszi, hogy nézője remek poénokra, lendületes cselekményre, egyedi megoldásoktól mentes képi világra és egy egzotikus helyszínre számíthat, a forgatókönyvíró jelenléte azonban a történet előrehaladtával egyre erősebben érezhető. Az At World’s End nem csak a számítógépes effektekkel feltuningolt kalandmozik fényében tűnik régivágású darabnak, hanem – mint arról a plakát is árulkodik – úgy általában a műfajhoz viszonyítva is különös szerzet. A történet szereplői nem mindig úgy viselkednek, ahogy az ilyen karakterektől elvárnánk, Jensen fekete humora kellemesen meglepő pillanatokat eredményez, sőt egy hangsúlyos ponton még egy teljesen abszurd fordulatra is futja az erejéből.
Jensen három saját rendezésű nagyjátékfilmjéhez képest talán kevesebbet ad, az At World’s End azonban még így is méltó a figyelemre: Dánia legvagányabb forgatókönyvírója újabb bizonyítékát adta annak, hogy játékos kedve a szakmányban gyártott szkriptek után is változatlan.
Címkék: Anders Thomas Jensen, filmkritika, skandináv film
Partnereink
Szólj hozzá!