K-Európa és a gólya

Gagyi Ágnes

2013/07/18

A Práter utca – Bókay Antal sarkán, az egykori Gólya presszóban ősztől elindul, és már nyárestéken látogatható a Gólya közösségi ház és szövetkezeti presszó. A Gólyával egy olyan közösségi aktivitás költözik a belvárosi Frisco kávézóból a Corvin-Szigony projekt szélére, aminek célja a magyar viszonyok megismerése és alakítása, nem pedig a nacionalizmus vs. elvándorlás tematizálása. A Gólyában kap irodát a szocializmus-posztszocializmus történetével és globális kontextusával foglalkozó Helyzet Műhely is. A Gólyában szervezett kertmoziban a Roncsfilm került vetítésre, a film beharangozója így szólt:

A Gólya megalapításához hozzátartozik, hogy újranézzük és újraértékeljük a filmet, ami a Gólya presszóból értelmiségi legendát csinált. A Roncsfilmről azt szokás mondani, hogy a rendszerváltást mutatja „alulnézetből”, a „vesztesek szempontjából”, abból a szempontból, ami már „mintha a Balkán”. De kik ezek a vesztesek, és mi ez a Balkán? Az Ózd és Videoton filmek, a korabeli interjúk, etnográfiák, szociológiai tanulmányok felől nézve a Roncsfilm nem a „vesztesek” világát mutatja meg, annak kemény rendezettségével, kényszereivel, emberi tartalmaival, valódi küzdelmeivel és tragédiáival, hanem az elitek rendszerváltása által épp letaposott magyar társadalomnak egy karikatúráját, ahol színészek játszanak el fiktív félállati karaktereket fiktív börleszkszituációkban.

Azt nehéz lenne tagadni, hogy jól átélhető energiák szabadulnak fel a kelet-európai nézőben, amikor a nagy nyugati civilizatorikus projektnek ezt a rajzolt ellentétét látja. Mert látjuk mi, hogy ez itt nem úgy van, és ezt az igazságot ki kell kiáltani. De mi van, ha a Roncsfilm nem az igazságot, hanem csak a Nyugat vs. Balkán hierarchiában fixált Balkán-pozíciót kiáltja ki, s a Nyugat nyomasztását a valódi „alulnézet” karikírozása árán kompenzálja? Mint amikor a gyarmati fekete értelmiség a helyi „boszorkány”-hagyományok prófétájává válik, vagy Kusturica a sötét, kaotikus, erőszakos és érzéki Balkán képét adja el a tiszta, rendezett, demokratikus és racionális Nyugatnak. Öröm ez, de olyan öröm, amiben ott vibrál az értelmiségi árulás és az öngyarmatosítás tragédiája. Vegyük magunkhoz ezt az örömöt, és lépjünk túl rajta. Folytassuk utunkat a saját helyünk felé.

Címkék: magyar film