16. After Cut

Lichter Péter

2012/02/21

Pálfi György Final Cut – Hölgyeim és Uraim című filmjének előzményei, sok videóval.

Pálfi György (és vágói) Final Cut – Hölgyeim és Uraim című kísérleti montázsfilmje volt az év eddigi legizgalmasabb darabja, holott eredetisége mondhatni csak a számokban rejlett: egészestés hosszúságúra nyújtott egy 70 éve virágzó avantgárd filmes műfajt, több száz filmklasszikusból gyúrt össze egy történetet. Richter Nóra, Czakó Judit, Szalai Károly, Lemhényi Réka vágók tehetségének és Pálfi ötletének hála egy szórakoztató „film-Frankenstein” kerekedett a mixből, az ismert snittek egymásba fűzése a kísérlet sikeressége alapján elegendő energiát gerjeszthet 80 percig. Pálfiék merészsége a Guinness-rekordokhoz hasonlítható: nem csak egy egyszerű pizzát akartak sütni, hanem a világ legnagyobb pizzájával előállni. A sajtónak prímán rágható csont a „mennyiből mennyit” halmozása és a „forgatás nélküli film” gazdaságpolitikai aktualitása, ám a recenziókból és az interjúkból leginkább a Final Cut – Hölgyeim és Uraim koncepciójának az avantgárd hagyományokba való illeszkedése maradt ki. A megjelent interjúkban és kritikákban emlegettek VJ és képzőművészeti tradíciókat, kollázs-művészetet és Youtube-videókat, de a found footage-film nyilvánvaló és triviális műfaja ellankadt. Akármennyire is hangsúlyozta a rendező, hogy nem akart kísérleti filmet készíteni, a Final Cut – Hölgyeim és Uraim vérbeli experimentális mozi lett. Csak a hazai filmes közbeszédben ez egy nem létező fogalom, a magyar filmgyártás a nagyjátékfilmes kánonok szerint gondolkodik: az avantgárd/kísérleti film/underground film elő sem kerül mint élő hagyomány, amibe ma illeszkedni lehet. Akármennyire is kerülte a sajtó és Pálfi a jelzőt, lényegében megalkotta a leghosszabb és legszórakoztatóbb magyar avantgárd filmet. A következő listában bemutatok néhányat a Final Cut – Hölgyeim és Uraim koncepciójához, világához legjobban hasonlító found footage-filmek közül.

Matthias Müller: Home Stories
A német nyelvterület a folyamatosan életben tartott tradíció miatt mindig erős volt avantgárd filmben. Müller az egyik legfontosabb német kísérleti filmes, aki a nyolcvanas években megalkotta a Final Cut – Hölgyeim és Uraimhoz nagyban hasonlító Home Stories-t. Lényegében mindkét film ugyanazon elv alapján működik: különböző klasszikusokat úgy összevágni, hogy a tér és idő folyamatos egységének illúziója, a „sok film egy film” poénja létrejöjjön.

Christian Marclay: Telephones
A velencei Biennálén bemutatott híres 24 órás installációja mellett Marclay több found footage-filmet készített. A Telephones-ban a címszereplő tárgy klasszikus filmbeli felbukkanásaiból készített egy jelenetet, éppen mint a Final Cut – Hölgyeim és Uraim ide passzoló képsoraiban, vagy Müller filmjeiben.

Christian Marclay – The Clock
Egy tévéadás Marclay híres 24 órás found footage-filmjéről, amiben több ezer filmből kivágott, különböző órákat mutató snitteket illesztett „valós időben” egymás után. Talán a világ legambiciózusabb found footage-filmje.

Jacob Bricca: Pure
Hasonló koncepcióval, az egybeolvadó montázs elvével működik Jacob Bricca a Berlinalén vetített found footage-filmje, ami a Final Cut – Hölgyeim és Uraimnál relatíve több, körülbelül hetven filmklasszikusból gyúr egy monumentális, 4 perces akciószekvencia-orgiát.

Peter Tscherkassky: Outer Space
A tavaly a velencei filmfesztiválon díjazott Peter Tscherkassky a found footage-film kortárs klasszikusa. Outer Space című filmje egy nyolcvanas évekbeli horrorfilm egy jelenetét vágja és darálja le úgy, hogy a végeredmény sokkal hatásosabb és sokkolóbb, mint az eredeti. Igazi avantgárd-horror. (Alaposabb elemzésünk Tscherkassky munkáiról itt olvasható.)

Martin Arnold: Passage á l’acte
A szintén osztrák Arnold a nyolcvanas-kilencvenes években kezdett klasszikus jeleneteket remixelni. Ő tekinthető a Youtube-os compilation flesselések és a házi-kollázsolások előképének.

Joseph Cornell: Rose Hobart
Cornell tekinthető a found footage-műfaj egyik első pápájának. Már a harmincas (!) években készített korábbi filmeket újravágó alkotásokat. Leghíresebb munkája a Rose Hobart, amiben egy kalandfilmből kivágta a női főszereplőt, és a montázzsal egyfajta felnagyított emlékművet állított neki.

Chuck Workman: Precious Images
Workman arról volt nevezetes, hogy ő készítette a kilencvenes években az Oscar-gálákra a különböző klasszikus filmekből összeollózott rövidfilmeket és műfajok előtt tisztelgő mozgóképes emlékműveket, így ő büszkélkedhet a „legnézettebb found footage-alkotó” nem létező címével.

Matthijs Vlot: Hello
Végül a szellemes barkácsvideók egyik tipikus esete: hogyan fűzzünk száz szóból egy monológot.

Címkék: A LISTA MÁMORA, KÍSÉRLETI VETÍTŐ, magyar film