2013/12/02
Kihirdették az idei mustra győzteseit, zárásképp pedig egy fenomenális animált trashdoku és egy halott diktátor papírmasé mása került terítékre.
Kezdjük a díjazottakkal.
Legjobb egészestés film: Aníma Buenos Aires (erről itt írtam)
Egészestés filmnek járó különdíj: Babeldom (ezt sajnos nem láttam)
Legjobb rövidfilm: Palmipédarium (erről itt írtam)
Paul Bush különdíja: Hollow Land
Pazar gyurmaanimáció körülbelül a Neverhood modorában. Szívfájdítóan mesél az idegenbe vetettségről, elvándorlásról és kiszolgáltatottságról.
Szederkényi Bella különdíja: Sun Stroke (erről itt írtam)
Zbigniew Rybczynski különdíja: X
Mintha csak az Asteroids vagy a Missile Commands egy pályáját látnánk. Tiszta film ez, a szó klasszikus, filmtörténeti értelmében. Szertelen geometrikus formák Hans Richter és Viking Eggeling modorában.
Közönségdíj: Nyuszi és Őz
Vácz Péter, MOME-hallgató remekbeszabott kis szösszenete 2D és 3D határán játszódik, kreatív megoldásokkal és melegszívű humorral.
A fesztivál végére amúgy még sikerült beütemeznem egy egészestés film vetítését, és milyen jól tettem, a Tito a frigóban ugyanis az egész mustra legeszementebb és egyben legrendhagyóbb darabjának bizonyult. Két svéd képregényes, Max Andersson és Lars Sjunnesson saját készítésű dokumentumfilmjéről van szó: ők ketten legfrissebb kötetüket, a BOSNIAN FLAT DOG-ot népszerűsítendő nyakukba vették az egykori keleti blokkot. Igen ám, de Jugoszlávia szétszakadása után polgárháborúba süllyedt területet nem más, mint Josip Broz Tito oldalán fedezik fel! Vagyis az egykori államférfi papírmasé megfelelőjével, akit egy hűtőszekrénybe ültetve turnéztatnak szerte mindenfelé.
Hogy mit keres mindez egy animációs filmfesztiválon? – kérdezhetnétek teljes joggal. Nos. A hagyományos road movie struktúrába ágyazott élőszereplős dokufilmbe barkács-animációs jelenetek és animációs, fekete-fehér trash-szcénák vannak beágyazva. Ha vonatra ülnek a svédek, akkor kartonból készített minivonatot lökdösnek egy asztalon. Ha Tito múltjáról mesél valami „beszélő fej”, akkor papírtank szórja a papírgolyókat. Ha pedig egy interjúalanynak beszélgetés közben megcsörren a mobilja, akkor abból is készítenek trash-animált jelenetet. Mindeközben megdöbbentő képsorok peregnek egy megosztott, romokban lévő országról. Megelevenedik a Balkán, annak minden bájával (jugoszláv Miki Egér) és borzalmas lefojtottságával együtt. Lelkes fiatalok beszélnek identitásról, etnikumokról és a háborúról. Underground képregényesek és művészek mutatnak fityiszt a rendszernek. Megszólal a Boszniában tartózkodó svéd nagykövet is. És mindenki megkapja a papírból kivágott megfelelőjét. Tito pedig peckesen feszít a hátsó ülésen.
Szertelen, ízig-vérig underground és nagyon ötletes.
Részemről ennyi volt az idei Anilogue, köszönöm, hogy velem tartottatok. És ne feledjétek! Nézzetek sok animációs filmet (is)!
Címkék: Anilogue, animáció, dokumentumfilm, fesztivál, rövidfilm, trash
Partnereink
Szólj hozzá!