A lett Vladimir Leschiov lassan kibontakozó, nosztalgikus akvarelletűdje, a Szárnyak és evezők, illetve a lengyel Michal Socha Csajszi című pergő ritmusú, expresszív szín- és formavilágú animációja két teljesen más hangulatú és karakteresen különböző műfajú rövid animáció. Ami mégis összekapcsolja őket, az a férfi-női párkapcsolat motívuma, amiben az erősebb nem áldozatként szerepel: az előbbiben a lepkevadász nő ejti rabul, az utóbbiban a skalp helyett szemeket gyűjtő femme fatale nyomorítja meg.

A 2009-es Szárnyak és evezőkben egy tengerparton álló öregember a távcsövébe pillantva tekint vissza az életére, ahogy magányos pilótaként sétarepülőzve a szerelem szó szerint rabul ejti, amikor szabadságát és önállóságát, azaz a repülést feladva a lepkegyűjtő fiatal nő oldalán a „földhöz ragadva” öregszik meg. A férfi szabad szárnyalása és a nőhöz kötődő földi rabság számtalan képi metaforában jelenik meg, ilyen például a gépével együtt lepkefogó-hálóval elkapott pilóta, a bekeretezett képként a falra szegezett pillangó, a férfi hatalmas ikaroszi madárszárnya, melyből asszonya egyenként tépdesi ki a tollakat, és amelyet később a száradó ruhákkal együtt a szélbe tereget, és ilyen a repülőgép bús földi metamorfózisa: foltos fejőstehénként válik praktikussá. A rövid melankolikus etűd flashback képei közt visszatérő motívum a csapatostul szálló madarak és a felröppenő szárnyas halak képe, illetve az Óz, a csodák csodája óta a halál közismert mozgóképes szimbólumának is tekinthető pipacsmező, amelyen a később elkapott, majd szabadon engedett lepke repked.

A Szárnyak és evezők szimbólumoktól terhes képei és jelenetei elvont, álomszerű vízfestmények meleg, barnás-okkeres világában oldódnak fel, és a hangi kereteként is szolgáló nosztalgikus rádiósanzon, ill. a flashbackek és a meseszerű vizuális metaforák alatt hallható szomorkás, keleties hangzású zene hullámain sodródnak, lebegnek.

A Szárnyak és evezők című filmet a képre kattintva lehet megnézni.

Michal Socha 2008-as varsói diplomafilmje egyetlen randiba sűríti bele egy teljes, a férfira nézvést tragikus párkapcsolat történetét. A Csajszi a férfi és a nő feloldhatatlan örök ellentétét a geometrikus és organikus formák, illetve a szabályos és extatikus mozdulatok izgalmas, eredeti módon stilizált vizuális oppozíciójára építi. Címszereplője, a szöcskemód ugrabugráló, bozontos petárdanőstény szélsebesen tusol, szőrtelenít, ruhát válogat és sminkel a vacsoravendég érkezése előtt, vele szemben a lakására érkező férfi egy nehézkes és szaggatott mozgású, szögletes jellemű, kockafejű Küklopsz.

Heves és sebes szerelmi együttlétükből ocsúdva, amely a hullámzó és a szögegyenes vonalak táncos egymásba fonódásába torkollik, az eszét és szemét vesztett férfi a már duplaszemű nő tekintetétől követve a budoár elé készített tucatnyi fehér bot egyikével botorkál a kijárat felé, hogy felválthassa őt a kéjlak előtt várakozó delikvensek közül egy újabb áldozat. A csattanóra épülő stilizált horror-romkom fekete, fehér és vérnarancs színekre épülő expresszív látványvilágát hasonlóan tüzes dinamikájú elektronikus klezmer zene erősíti.

A Szárnyak és evezők a 7. Anilogue Animációs Filmfesztivál fődíjas alkotása, a Csajszit pedig az Anilogue információs programja mellett az őszi Busho Rövidfilmfesztiválon is bemutatták, ahol elnyerte a legjobb animáció díját.