2011/06/18
A nyolcvanas években, főképp Steven Spielbergnek, a Disney-stúdiónak és holdudvarának köszönhetően, a különféle betegség-metaforákat megtestesítő űrszörnyek mellett minden korábbinál markánsabban volt jelen a műfaj barátságos idegenekkel operáló és így az egész család számára épületes szórakozást nyújtó PG-verziója. Az egyre bizarrabb variációkat – Howard, a kacsától a Csoda a 8. utcában geronto-sci-fijéig – kitermelő irányvonalhoz épp kifulladásának éveiben írt F. Paul Wilson (The Keep, Pelts) tanulságos minimálmesét: röpke húsz perce alatt az 1989-ben sugárzott Glim Glim sikeresen aknázza ki a két szemléletmód közti különbséget, szívszaggató történetben bizonyítva, hogy a gyerekszoba nem mindig a legmegfelelőbb hely a fajközi kommunikáció megkezdéséhez.
A Monsters aprópénzből forgatott műfajhibridjeiről jelen rovat keretein belül már esett szó korábban is, ám melankolikus hangvételével a Glim Glim szembemegy Richard P. Rubinstein producer meghatározóan komédia-alapú zsánerferdítéseinek hagyományával. Az alacsony költségvetésből fakadó, megszokott stratégiával csupaszítja csontig az ismerős narratívát, így zsúfolódik a világvége kezdőpontját jelentő járvány három túlélője egy könyvtár alagsorába, ahol végzetes összetűzésbe kerülnek az emeleten kutatómunkát folytató jövevénnyel. A szériára jellemző szűk belsőkben zajló cselekmény ezáltal sikeresen gyömöszöli egy térbe a családi sci-fik és a földönkívülis poszt-apokaliptikus mozik motívumkincsét, szinte laboratóriumi körülmények között vizsgálva, hogy milyen eredményeket hoz a két mémállomány találkozása.
A Glim Glim végül önzetlen célból vért rendelő jóságos répaszörnye sajátos átmenetet képvisel az eredeti A dolog űrvámpírja és E.T. között, aki pechjére a zárlatban nem Spielberg, hanem John W. Campbell Amerikájában találja magát. Wilson bravúros hatásvadászattal keveri a két tendencia elemeit: a karácsonyi fináléra teljesen kifordítja a sci-fi gyerekfilmek szentimentális világlátását, így egyetlen jelenettel írva felül a családbarát perspektívát, amit E.T. és társai sikerrel honosítottak meg a zsánerben. Hat évvel később (szintén a családcentrikus szórakoztatás jegyében) már A függetlenség napjának csészealjai robbantották cafatokra a Fehér Házat, az egy évtizedes kerülő után jó időre visszaszáműzve a műfajt első számú élőhelyére: a csatatérre.
Címkék: gyerekfilm, MONSTER OF THE WEEK, sci-fi
Partnereink
Szólj hozzá!