2011/12/06
A skandináv filmről kialakult sztereotípiák egyik legtalálóbbika a ridegség mázával palástolt furcsa őrület. Az európai film legtitokzatosabb darabjait a féléves télbe dermedt északi országok termelik. Már a tízes-húszas években kialakult a svéd, dán, norvég film körül valami egzotikus köd, az európai (vagy tengerentúli) nézőket vonzó vadregényesség, és misztikum. A modernizmus ötvenes-hatvanas évekbeli urbánus tombolásával is megmaradt ez a megragadhatatlan őserő, még akkor is, ha az egész skandináv film mezőnye egyet jelentett Bergmannal.
A film december 8-án 20:00-kor látható a Magyarhangya, az Odeon Lloyd Mozi és a Prizma filmklubján.
A humor sajátságosan abszurd ötvözetet alkotott ezzel a misztikus, fagyott melankóliával, amit több északi életmű (Anderson, Kaurismaki, Jensen) formált már-már garantáltan felismerhető márkává. A skandináv humor egyik legjellegzetesebb képviselője Bent Hamer. A norvég szerző a stockholmi egyetemen tanult filmelméletet és irodalmat, majd rövid- és dokumentumfilmeken edzett a későbbi nagyjátékfilmekre. Filmjeiben a kisemberek, azon belül is a társadalom általában „láthatatlan” rétege, az idősek kapnak kiemelt szerepet. Történeteinek banalitása és az egyszerű, sallangmentes formanyelv a korai Menzel és Forman filmeket is megidézi: ám a hétköznapiság Hamernél egy jókora abszurditással is meg van bolondítva. A Dalok a konyhából és az O’Horten című filmjeiben a hideg, kimért, megfontoltan ballagó stílus, a néhol harsány, néhol csendes abszurditás és a hősöket övező kedves megértés egy ellenállhatatlan koktélt alkot. Bent Hamer filmjeiben a szobák meleg faburkolata és csipkés terítői, a külső behavazott világ fehér merevsége adja a hátteret a kevés párbeszéddel elmesélt kapcsolatoknak. Ebben a világban a kamera szinte soha nem lódul meg, türelmesen figyel, a vágások is ehhez hasonlóan megfontolt keretet adnak az abszurd humornak, a létráról figyelő konyha-tudósokról szóló retro-mesének, a tojás-mániás öreg ikerpár történetének, vagy akár az amerikai alkoholista írólegenda körkörös munkahelyi ön-kirúgatásainak.
Bent Hamer első filmjében, a Tojásokban teljes pompájában megjelenik a művész szelíd dadaizmusa, a skandináv szögletesség kereteit feszegető abszurditás, ami az embereket szerethető, nagyra nőtt gyerekekként ábrázolja. Az 1995-ben készült filmet Cannes-ban mutatták be először, azóta kialakult kultikus státusza nem halványult a skandináv filmet szerető közönség köreiben.
Címkék: esemény, skandináv film, szerzőiség
Partnereink
Szólj hozzá!