2012/11/13
David Simon Drót című sorozata vállaltan elszakadt a procedural krimik és a zsarudrámák hagyományaitól, mindennél sokkal jobban érdekelte a nagyvárosi intézményrendszer gerincroppantó működése. Erőteljes kolorlokáljának köszönhetően a széria elsősorban Baltimore-ról szólt – ahogy a creator fogalmazott a Wire: Truth be Told című könyv bevezetőjében: „a főszereplő maga a Város” – és ezt erősítendő előszeretettel szerepeltetett helyi arcokat. Ebből a szempontból a legnagyobb dobása Little Melvin Williams becastingolása volt: az 1941-es születésű úriember a hetvenes-nyolcvanas években a város legnagyobb drogbárójaként várt hírhedté, míg Ed Burns detektív – a Drótban látotthoz hasonló lehallgatási procedúra után – le nem kapcsolta. Williams története – amit Simon meg is írt egy cikksorozatban Easy Money: Anatomy of a Drug Empire címmel – egyrészt inspirációt jelentett a rendező számára Avon Barksdale karakteréhez, később pedig a frissen szabadult gengszter a The Deacon nevű (egyébként nem bűnöző) mellékszereplőt alakította a sorozatban.
2004-ben – a második és a harmadik évad között – Simon le is ültette egy asztalhoz a két öreg motorost, az életének harmadát börtönben töltött gengsztert és az őt oda juttató nyomozót. A beszélgetés minden mondatából a Drót szellemisége árad:
„Nem ülnék most ebben a szobában, ha Ed szar ember lenne” – kezdte Williams – „Legalább annyira őszintén hitt abban, hogy ő micsoda, mint ahogy én hittem abban, hogy én mi vagyok.”
Simon: A drogbiznisz túlnőtt azokon félreeső sikátorokban zajló ügyleteken, amiket az ötvenes években jelentett. Szinte a popkultúra részévé vált. Mi az, amit a mai arcok még nem látnak belőle?
Williams: Hogy senki nem úszta meg. Nem látják, hogy amikor 26 és fél évet töltöttem a világ legkeményebb börtöneiben, akkor még volt olyan, hogy feltételes szabadlábra helyezés és csak a büntetések harmadát töltöttem rács mögött.
De 1987-től ez a lehetőség megszűnt. Ma a droggal elkapott fiatalokra harminc évtől életfogytig terjedő büntetést sóznak, általában életfogytot.
Ezeket a srácokat átvágták. De ma olyan sokan vannak olyan sok utcasarkon, hogy a nagyfiúknak (a szövetségieknek) esélyük sincs mindegyikük nyomába eredni, mint az én időmben. Egyedül a számok miatt mennek utánuk. Akkor vágják majd le a fejüket, ha már nagy halak lesznek.
Amikor egy srác már nem Mikiegér-díler, és vesz egy menő autót amivel azt üzeni „révbe értem”, akkor szinte jelez a nagyfiúknak. És a nagyfiúk azért a nagyfiúk, mert ők már nagyfiúk. Nem hibáznak, nem szórakoznak és olyan srácok után mennek, akik nem tanultak jogot, nem tudnak semmit maguk és a családjuk megvédéséről, és a végeredmény így elkerülhetetlen és előre borítékolható.
Simon: Mi hiányzik a legjobban abból az időből?
Williams: A drogbuliból? Az egyáltalán nem hiányzik.
Simon: Biztos van valami…
Williams: Egyedül azért keveredtem bele, mert olyan emberek voltak körülöttem, akikből hiányzott az a fajta karizma és gondolkodásmód, ami nekem megvolt, így találnom kellett valamit, amivel mindenki meg tudja keresni a betevőt anélkül, hogy szüksége lenne ezekre a tulajdonságokra. Akkoriban a drog volt az egyetlen ilyen lehetőség.
Simon: Tényleg nem volt semmi varázsa?
Williams: Egy szenvedés volt az egész. Nap mint nap amiatt kellett aggódnom, hogy Joe ne hibázzon. Tisztában voltam vele, hogy én nem fogok hibázni, viszont Joe-nak több pénze van, mint amennyiről valaha álmodni mert, aztán ott vannak a nők és akinek egy kis esze van, Joe körül keselyűzik, tehát figyelnem kell egész nap, meg kell védenem a kurváktól meg a vágyálmaitól. Minden nap sasolnom kell, vajon ki próbál trükközni vele. Ez kínszenvedés.
Simon: Ed, ki hiányzik a régi időkből?
Burns: Bubbles. Az informátorom volt és elképesztő fickó. Amikor kiléptem, olyanoknak adtam tovább Bubbles-t, akik nem tisztelték. Nem szerették, mert Bubbles munkára fogta őket.
Betelefonált és azt mondta: „Van itt egy szökött fegyenc.” erre ők: „Oké, de ebédidő van”. Nekem kellett elmennem Bubbles-hoz és zsebből fizetnem, mert ők csak szórakoztak vele.
A fordítás alapja: Rafael Alvarez: The Wire – Truth be Told, 2004.
Bónusz: Little Melvin Williams beszél többek között az új könyvéről
A Drótról és David Simon munkásságáról bővebben olvashattok a nyolcadik számban.
Partnereink
Szólj hozzá!