2012/11/19
Filmek, amiket mindig meg akartál nézni, de egyedül nem ment.
November 22-én, 19:00-kor John Waters Rózsaszín flamingók című klasszikusával indul a Prizma Midnight Movies-sorozata az Odeon Undergroundban, ahol a filmek mellett meghívott előadókkal várunk minden érdeklődőt. A belépés ingyenes, a filmek angol vagy magyar felirattal láthatóak.
Program:
November 22. 19:00
John Waters: Rózsaszín flamingók
„A rossz ízlés számomra nem szól másról, csak a szórakoztatásról. Ha valaki elhányja magát a filmem közben, az olyan, mintha állva tapsolna.” Waters: Shock Value
„A Mély torok és Az élőhalottak éjszakája mellett a Rózsaszín flamingók egyike a filmtörténet legtöbbet profitáló produkcióinak, amely az eredeti befektetés mintegy százszorosát kaszálta.” Hoberman & Rosenbaum: Midnight Movies
Bevezető és a beszélgetést vezeti: Sepsi László
November 29. 19:00
Russ Meyer: Up!
„A hatvanas évek végére önálló zsánerré izmosodott szexfilm, amelynek keménypornó előtti romlatlan virágkorát máig Russ Meyer életműve jelképezi, új utat mutatott a tömegfilm számára. Nemcsak egyértelműen bizonyította, hogy a nagyközönség sem ragaszkodik feltétlenül a hagyományos hollywoodi filmnyelv kliséihez, de a kor szerzői filmjeihez hasonlóan a lineáris narratíva felszámolásával, egyfajta dekonstrukcióval kísérletezett egy jóval konzervatívabb, szigorúan piacorientált környezetben. Sikerét nem a manapság évi 600 millió dolláros amerikai pornóipar bizonyítja legfényesebben, inkább azok a népszerű zsánerek, amelyek példája nyomán születtek: elsősorban a klasszikus kalandfilmet tűzharcok és ökölpárbajok variációira redukáló akció-opusok vagy a gótikus horrorból fantáziadús mészárlásfüzérekké mutálódott slasher-filmek.” Varró Attila: Russ-modor
„Ha feláll a nőtől a farkam, máris megfelelt” – Russ Meyer
Bevezető és a beszélgetést vezeti: Varró Attila
December 13. 19:00
Frank Henenlotter: Basket Case
„Hogy minek szól ez a rendkívül ellentétes fogadtatás, ami Henenlotter munkásságét kíséri, könnyen megmagyarázható, ha megelőlegezzük, hogy filmjei olyanok, mintha a korai David Lynch morbid szürrealizmusát (itt elsősorban a Radírfejre utalhatunk) a biohorrort kidolgozó, s a szexualitás ezer arcát vizsgáló David Cronenberg gondolatvilágával ötvöznénk, s obszcenitásában és tabusértő fekete humorában Peter Jackson korai opuszaival (Bad Taste, Meet the Feebles) veszik föl a versenyt. E párhuzamoktól eltekintve azonban mindvégig öntörvényű szerzői világgal találkozunk, amelynek gyökerei nemcsak a grindhouse filmekben rejlenek, hanem az azt ténylegesen körülvevő, lepusztult valódi világ megragadásában is.” Varga Zoltán: A szörnyszülő
„Henenlotter már korai filmjeiben sem tartózkodott a bizarr hangütéstől, poétikájának egyik alapvető felismerése, hogy az ember testi létezése diszharmonikus ingázás vágy és beteljesülés között. Az antropomorf alakzatok csupán önkényes konstrukciók, hiszen van valami kiszámíthatatlan burjánzás a test „mögött”, ami csak (ki)játssza és parodizálja a hétköznapi formákat. A legendás Basket Case (1982) Bradley-ikrei is ennek a diszharmonikus ingázásnak a hősei, a kosárban cipelt, lábatlan Belial leoperálható „ember formájú” testvéréről, de ezzel csak kötődésük erősödik. Külön-külön nem emberek eléggé, együtt meg már valami egészen „mások”, annak az irracionális biológiának a megtestesítői, amivel szembenézni csak egy bohóctréfa keretei között lehet.” Nemes Z. Márió: A szervesség tekintete
Bevezető és a beszélgetést vezeti: Nemes Z. Márió
December 20. 19:00
Lloyd Kaufman: The Toxic Avenger
„18 évesen lehúztam egy évet Csádban, ott éltem a bozótosban villany, telefon vagy akár MTV nélkül. Itt láttam, ahogy a helyiek lemészárolnak egy disznót, amit persze le is filmeztem és hazavittem megmutatni anyukámnak és a családomnak. Képzelheted, hogy kiakadtak, baromi jó volt! Azt hiszem, valahol ez az incidens volt, ami miatt elkezdtem élvezni, hogy gore-ral sokkolom az embereket. Egyébként, ugyancsak Csádban, a legtöbb asszony meztelenül szaladgált, csak falevelek fedték az intim részeiket, engem pedig elbűvölt a testük látványa. Szóval, talán ez a háttere a filmjeim két alapelemének: vér és csöcsök!” Lloyd Kaufman – Xavier Mendik: Blood, Buns and Body Humour; The Films of Lloyd Kaufman
Bevezető és a beszélgetést vezeti: Sepsi László
Címkék: esemény, filmklub, trash
Partnereink
hopp, ez lemaradt: http://www.facebook.com/events/373551796071338/
Pazar válogatás, hiánypótlók vagytok igazán. Hogy kritika is legyen – Hennelottertől egy Brain Damagenek még jobban örültem volna, de így sem rossz. :)