2013/04/05
Gyerek-szülő kapcsolatok és gyerekperspektíva a Mad Men – Reklámőrültek című sorozatban.
„Nem tudom, kinek hazudjak” – a Mad Men titkárnőből reklámszöveg-íróvá avanzsált Peggy Olsonja egy kétségbeesett és ritka pillanatban ezekkel a szavakkal fordul (időnként önjelölt) mentorához, Joan Harrishez tanácsért. A pillanat nem egyedülálló: miközben az Egyesült Államok előbb a Holdat célozza meg, majd a Kennedy-gyilkosságot, a vietnami háborút és az egyre rövidebb szoknyákat próbálja feldolgozni, a Mad Men karakterei leginkább arra várnak, hogy valaki végre simogassa meg a fejüket és mondja meg, mit tegyenek. A legnehezebb helyzetben kétségtelenül a „tápláléklánc” alján lévő valódi (tehát gyerekkorú) gyerekek vannak, akiket nem csupán az idősebbek bizonytalansága és szerepkonfliktusai állítják kihívás elé, de az is, hogy a II. világháború utáni első generációként egy küzdelmesen alakuló, újfajta világfelfogás letéteményesei.
A Mad Men felnőtt szereplői közül – első látásra – kétségtelenül Don Draper tűnik a legérettebbnek. Don, aki az irodájában előszeretettel helyez el földgömböket stratégiai pontokon, komoly ember benyomását kelti a tájékozatlan szemlélőben – olyan komolyét, hogy a mohón és bizonytalanul feltörekvő Peter Campell akár apjául is választaná őt. „Tőle akarom hallani” – követeli Pete az elismerést Dontól, a Sterling Cooper Draper Pryce kreatív igazgatójának és ügyfélmenedzserének viszonya azonban Peggy és Joan kapcsolatának a fordítottja: míg az utóbbiban a „gyerek” próbál kibújni a rákényszerített szerepből, az előbbiben a „szülő” az, aki húzódozik a felelősségtől. A koreai háborút is megjárt, titkainak lelepleződésétől rettegő Don hol aktívan, hol passzívan utasítja el a kölyökképű és rózsaágyra született Pete-et, aki élete legnagyobb kihívásaival az irodai csetepaték során találkozik. Viszont nem csak háttérbeli és (fél)nemzedéki különbségekről van itt szó: azon túl, hogy Donnak három saját gyermekét kell(ene) nevelnie, erőszakos, alkoholista apjának és prostituált anyjának emléke, valamint az életében felbukkanó anya– és apafigurák sokasága éppen úgy fölé tornyosul, mint Pete esetében.
Az ötödik évadra a fent említett karakterek kapcsolatrendszere igencsak megbonyolódik a szülő-gyerek viszonyok mentén. Joan akkor teszi magáévá Peggy ambícióit, amikor a valóságban is anyává válik, Peggy nem csak „anyja”, de „apja,” Don árnyékából is kilép, Pete pedig végre eléri, hogy Don (mintegy atyai áldásként) nála vacsorázzon, miközben az idő múlásával is szembe kell néznie. Draperéknél sem kevésbé fordulatos ez az időszak: Don első felesége, Betty egy rövid felívelési szakaszt követően ismét (és talán véglegesen) gyerekszerepbe regresszál, a férfi második házassága pedig belefulladni látszik a korkülönbségbe, szexuális játszmákba és Megan gyermeki-gyerekes szereplési vágyába. A kibővült családban ennek megfelelően nem sokat aggódnak a kamaszodó Draper-csemeték érzelmi fejlődésével kapcsolatban, de ez valójában nem újdonság: a néző már az első évadban jókat szörnyülködhetett azon, hogy a gyereknevelés jelentős része – a kor szellemében – a fejezdbe–kifelé–nézdatévét „szentháromságára” épül. Ez a bánásmód annál is inkább zavaró, mert a Mad Men több szempontból is gyerekperspektívát kínál fel a néző számára: a sorozat nézőinek többsége egyrészt a szülei vagy nagyszülei generációjára ismerhet rá a felnőtt karakterekben, másrészt pedig az alsó kameraállások gyakorisága miatt arra kényszerülünk, hogy felnézzünk a szereplőkre – még akkor is, ha az adott pillanatban erre semmi okunk sincs.
A sorozatnak ráadásul mintha lenne egy fokozatosan előtérbe kerülő valódi főszereplője, méghozzá a televízió előtt magára hagyott Sally Draper. Sally a polgárjogi mozgalmakkal, gyilkosságokkal és változó nemi szerepekkel tarkított ’60-as években nem hall túl sok értelmes és türelmes magyarázatot az őt körülvevő felnőttektől – aminek persze megvan az az előnye, hogy számos kérdésre egyedül kell megtalálnia a választ, s így egészen más értékrendet követhet majd, mint a szülei. Ennek a tanulási folyamatnak azonban nem kis ára van: az ötödik évad a kislány számára elsősorban a férfi-nő kapcsolatok – nemegyszer sokkoló – valóságáról szólt, s mivel Amerika Woodstock, anyja és apja pedig lassan a középkorúság határára ér, Sally Draper erre irányuló nevelődése minden bizonnyal folytatódik majd a hatodik évadban.
Partnereink
Szólj hozzá!